Egy ágyban a tenyésztővel

A kutyatenyésztés egy életforma. A tenyésztői közösség pedig tulajdonképpen egy mikrotársadalom a társadalomban, mely saját hierarchiával, saját értékrenddel bír. A társas kapcsolatokat sokszor egészen más szempontok befolyásolják, mint a hétköznapi embereknél. Ebbe természetesen beletartozik a család, de róluk azért nem beszélnék részletesebben, mert ők általában sokkal elfogadóbbak, hiszen családtagról van szó. (Persze ez sem minden esetben igaz!) A barátoknak pedig nem kell együtt élni a tenyésztővel, így meglátásom – és más tenyésztőkkel folytatott több száz órányi beszélgetés – szerint a tenyésztői létforma a legintenzívebb hatást a párkapcsolatokra gyakorolja.

Nem hiszem, hogy az évek során találkoztam volna olyan tenyésztővel, akinek a párkapcsolatát / párkapcsolatait ne befolyásolta volna alapvetően a kutyatenyésztés, hiszen ez egy egészen egyedi létforma. A tenyésztés nem egy munkahely, ahonnan az ember hazamegy. 0-24 óra a kutyákról szól. Nincsenek szabadnapok, nincsenek hétvégék, vagy ünnepnapok. Ez pedig már eleve sok konfliktus forrása lehet… No de nézzük mik az összetűzések leggyakoribb okai mindkét oldalról.

A nagy anyagi teher:

A kutyázás pénzbe kerül. Rengeteg pénzbe. Tulajdonképpen az Isten pénze sem elég rá. Egy kívülállónak pedig nehéz elfogadni, hogyha tenyésztő párja felfoghatatlan összegeket költ a kutyákra, miközben annak a pénznek máshol is lenne helye. Nem tudom elképzelni, hogy lenne tenyésztő, aki kiadna mondjuk egy táskáért 2 millió forintot, egy kutyáért viszont minden gond nélkül, már ha megteheti. (Ha belegondolok, én is sajnálnék a hajamra egy 5000 forintos sampont, de a kutyáknak kecmec nélkül megveszem a legjobbat a triplájáért.)

Az idő kiszámíthatatlansága:

A tenyésztés folyamatosan előre nem láthatóan alakítja az ember idejét, életét. Hiába van egy már jóval korábban lebeszélt program, ha szül a kutya otthon kell maradni, ha beteg a kutya állatorvoshoz kell rohanni, ha időben van a szuka fedeztetni kell menni, stb. stb. stb. Aki nem önszántából kerül bele a közegbe, hanem párkapcsolata révén, az bizony sokszor rosszul viseli ezt a fajta kiszámíthatatlanságot. És minél több a kutya ez annál jobban fennáll. Bizonyos létszám fölött egy 1-2 hetes nyaralást tervezni vagy hónapokkal előre színházjegyet foglalni, egyszerűen lehetetlen. A tenyésztésbe „csöppent” párnak elfogadni azt, hogy a kutyák mindig és mindenben elsőbbséget élveznek, nem könnyű dolog. A tenyésztő akkor is kutyázik, ha éppen nincs az ebekkel konkrét tennivaló. Hiszen kapcsolatot kell tartani a vevőkkel, gazdikkal, más tenyésztőkkel, ezen felül rengeteget olvas, tanul, tájékozódik, hiszen a folyamatos önképzés, a korral való haladás elengedhetetlen számára. Szóval tényleg napi 24 óra a kutyákról szól.

A kutyák létszáma, zárogatása:

Az állomány létszáma minden tenyésztőnél más, és folyamatosan változik. A legkisebb tenyészetek 5-10 kutyával dolgoznak, a nagyobbak 20-40 kutyával, a legnagyobb tenyészeteknél pedig előfordulhat akár 80-100 körüli ebállomány is. Utóbbi azért Magyarországon viszonylag ritka. Az újabb kutya érkezése gyakran okoz konfliktust, ilyenkor hangzik el az „Ide már több kutya nem jöhet!” és a „Muszáj lesz a kutyák számát csökkentened!” típusú mondatok. Miközben a tenyésztő teljesen tudatosan irányítja az eseményeket és sok évre előre tervez, a közvetlen környezete gyakran rosszul viseli az egyre növekvő létszámot. Ráadásul minél több a kutya (különösen ha a tenyészetben több különböző fajta is megtalálható), annál biztosabb, hogy a kutyákat muszáj kisebb csoportokban zárni, reteszelni egymástól. A „mindenki egyszerre szalad a mezőn” típusú képek nagyon idilliek lehetnek, de (főleg a nagy létszámú tenyészetekben) szükségszerű lehet a kutyákat szeparálni, hiszen nem mindegyik kutya jön ki a másikkal, a vérre menő harcokat pedig mindenki igyekszik megakadályozni. A tüzelő szukákat szintén zárni kell, így kerülve el a véletlenszerű almok születését. Ha valaki figyelmetlenségből nyitva hagy egy kaput, vagy nem zárja megfelelően a kennelajtót, azzal hatalmas kárt tud okozni a tenyésztőnek. Az eredmény szinte garantáltan vita és amellett bizalomvesztés lesz, ami – pláne ha többször előfordul – nem tesz túl jót egy kapcsolatnak.

Konfliktusok a közvetlen környezettel:

A kutyák miatt a tenyésztő nagyon gyakran konfrontálódik a környezetével, ez legfőképpen a szomszédokra vonatkozik. Mert a kutya hangos állat, ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Minél több a kutya, annál nagyobb és gyakoribb az ugatás okozta hangzavar, az esetleges acsarkodások, meg az ezt kísérő üvöltés, hogy hagyják már abba (fú ezt nagyon finoman fogalmaztam meg). Soha nem találkoztam még olyan tenyésztővel, akinek ne lett volna „szomszéd gondja”. Elmérgesedett viszonyok, feljelentgetés, beszólogatás hazaérkezéskor, vagy induláskor, stb. Ilyenkor a tenyésztő inkább költözik, mintsem feladná az életét jelentő hobbit. Egy idő után ez a tenyésztő párkapcsolatát is megviselheti, hiszen a nem kutyás párnak is át kell élnie mindezt.

A baráti kapcsolatok átalakulása:

Egy tenyésztőnek az évek során teljesen átalakul a baráti köre, és szinte csak olyanok maradnak a baráti társaságában, akik szintén tenyésztők. Ez pedig hatással van a tenyésztő párkapcsolatára is, hiszen az ő baráti köre is változik emiatt. Sok barát lemorzsolódik a tenyésztői lét kiszámíthatatlansága okán. A barátokkal tervezett elmaradt programok, a meghiúsult nyaralások mindkettejük baráti társaságát átalakítják. A nem kutyás barátok látogatásai is egyre ritkábbá válhatnak, mivel sokan nem tudják elviselni azt, ami egy tenyésztő otthonában fogadja őket. Túl sok a kutya, túl nagy a hangzavar, még a fürdőszobában is alomláda van, olykor szinte kaotikus az állapot, emiatt egy idő után nem szívesen mennek. Így a nem kutyás pár is sok barátot veszíthet.

Kert, kosz, kutyaszőr:

Ha valaki nagyon kényes arra, hogy a lakásban mindig makulátlan tisztaság legyen, a kert vagy az autója meg mindig patika rendezett, és a ruhája se legyen kutyaszőrös, annak nem biztos, hogy egy tenyésztő az ideális pár. Mert a kutyák legtöbb esetben ebből a szempontból is elsőbbséget élveznek. A szőr, a kosz, és a kiásott gödrök, a kipisilt gyep, elhanyagolható áldozatok. És sajnos elkerülhetetlenek is. 5-6 kutyával talán még kivitelezhető a makulátlan élettér (bár rengeteg extra munkát kíván), de 20 kutya fölött ez már szinte a ’lehetetlen küldetés’ kategória.

A fentieken kívül még számos egyéb konfliktusforrás lehet a hétköznapokban. Miért jön be a kutya a házba? Miért mehet fel a kanapéra? Miért aludhat az ágyban? Miért nincs sehol egy „kutyamentes” zóna a lakásban? Stb.

És ha azt gondolnánk, hogy minden vita és veszekedés egészen biztosan elkerülhető azzal, ha a tenyésztő tenyésztő-párt választ magának, hát nagyot tévedünk. Mert ha nem ugyanazt a fajtát tenyésztik, és a két (vagy több) fajta esetleg nem kompatibilis egymással, netán még végzetes sérülést is okoznak egymásnak, akkor sem lesz otthonunk a béke szigete. Ha károkozás történik, mondjuk valamit tönkretesz az állat, akkor jön az „Ez a te kutyád!”.  De vajon minden happy és boldogság ha olyanok bútoroznak össze, akik ugyanazt a fajtát tenyésztik? Nem feltétlen. Mert akkor jöhet a „Miért így csinálod?” típusú összetűzések, a különböző tenyésztési elképzelések miatt. De még mindig így van a legjobb esély arra, hogy a tenyésztő egy valóban támogató partnerre találjon. Mert nem elég ha az ember párja tolerálja ezt az életvitelt, érintettnek kell lennie ahhoz, hogy valóban részt is tudjon venni benne, és őszintén ne nehezteljen a másikra a „kis hobbija” miatt.

És, hogy mi a leggyakoribb végkifejlet?

– Válassz! Vagy én, vagy a kutyák!

A választ pedig minden tenyésztő tudja.

Erről a témáról azért is szerettem volna részletesebben írni, mert szorosan kapcsolódik a soron következő cikkemhez, és szerettem volna pici bepillantást nyújtani abba, milyen fontos lenne egy tenyésztő számára a támogató közeg, ami csak nagyon kevés szerencsésnek adatik meg. Persze azért előfordul! Mert ha a támogató közeg instabil, és önmagában is sok stresszt okoz, a tenyésztő magára hagyva érzi magát, így párkapcsolaton belül is könnyen el tud magányosodni. Ezt pedig csak a többi tenyésztő értheti meg igazán. Ennek okán nem is értem, hogy nem tűnt még fel senkinek ez a piaci rés, és miért nincs még egy párkereső oldal kifejezetten tenyésztők számára. Ahol senkit nem az érdekelne, hogy ki hány centi, a „mi a hobbid?” kérdést pedig felesleges is feltenni. A lényeges adatok azok lennének, hogy; milyen fajtát tenyésztesz? És hány kutyád van?

(A cikkhez csatol kép illusztráció. Fotó: dog-foto.com)