Aktuális,  Kutya,  Tenyésztők,  Történelem

Hová tűntek a kutyás újságok?

Amikor gyerek voltam és elkezdtek érdekelni a kutyák, hamar rajongója lettem a kutyás újságoknak. Korábban több ilyen lap volt a piacon. Csak kibattyogtam az újságoshoz és rendre bevásároltam mindet. Vettem az A Kutyát, a Kutya Revüt, a Nemzetközi Kutya Magazint, meg amit csak kapni lehetett. Sok cikk megmaradt bennem amit olvastam, ami nagy hatással volt rám, vagy ami felkeltette a kíváncsiságomat olyasmi iránt amiről addig még csak nem is hallottam. Fiatalkorom kutyás lapjaiból mára nem maradt egy sem. Minden nyomtatott szakmai kutyás lap megszűnt. Online újságok vannak persze, de…

Egyrészt;

Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de én szeretem kézbe fogni az újságot. Szeretem lapozgatni, szeretem a látványát, az illatát, a tapintását. Szeretek kivágni dolgokat, vagy eltenni olyan lapszámokat, amik számomra valami különlegeset tartogatnak.

Másrészt;

A ma megjelenő online kutyás újságok jellemzően nem a szakmának vagy a szakmáról szólnak, nem szólítják meg a professzionális kutyatartókat. Legyen az tenyésztő, sportkutyás, kutyákkal kapcsolatos foglalkozást űző, vagy bárki, aki nem kizárólag hobbi kutyatartóként funkcionál. Nem adnak útmutatást égetően aktuális kérdésekkel kapcsolatban. Nem is reflektálnak ilyenekre. A címlapokon, nyitóképeken rendszerint sztárokat, celebeket szerepeltetnek, ami egyre inkább mutatja a kutyás sajtóanyagok elbulvárosodását.

Az első magyar kutyás lapról:

Bár szakmai és nem szakmai cikkek a kutyákról már jóval korábban megjelentek a magyar sajtóanyagokban, főleg vadászati szaklapokban, a Zoológiai lapokban (Kynologia rovat), Tolnai Világlapjában, vagy A Természetben, az első magyar csak kutyákról szóló újság, a kéthetente kiadott; A KUTYA lett. Az A KUTYA első száma 1917. december 22-én jelent meg, mint a kutyatenyésztők és kutyakedvelők lapja, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének hivatalos közlönye (felelős szerkesztő: Ilosvai Lajos Károly). A lap első – 12 oldalas – száma bárki számára elérhető és letölthető az archívumból.

Az első kutya aki a címlapon szerepelt egy német juhászkutya, bizonyos Princ von der Kreuzberg. Princ rendőrkutya volt (tulajdonosa: Pilis Imre, detektív), aki annak okán került a borítóra, hogy egy éppen aktuális bűncselekmény szálainak felgöngyölítésében segítette a rendőrséget. A belső oldalakon olvashatók a nyomozás izgalmas részletei. Ilosvai azért is tette előre a kutyát, mert sokkal nagyobb bizodalmat és megbecsülést szeretett volna a szolgálatot teljesítő ebeknek. Fel akarta hívni a figyelmet a kutyák hasznosságára. Ugyanakkor fontosnak tartotta kihangsúlyozni az eb fajtatisztaságát, egy igazán professzionális képleírással.

A lap rendszeres megjelenésének célja, programja Gegus Dániel; Beköszöntő című vezércikkében olvasható:

„Általánossá tenni a kutya megbecsülését, szeretetét, védelmét és tenyésztését, az embereket meggyőzni arról, hogy a kutya jelentékeny tényező az ember életében s épen úgy, vagy talán még jobban hasznosítható, mint a ló az ökör vagy sertés… Pedig a kutya minden tekintetben megkülönböztetett és nagyobb figyelmet érdemel az ember részéről, mint bármely más tagja az állatvilágnak. Már csak azért is, mert egy egészen sajátságos helyet foglal el az emberek életében, a melynek megalapozója a közelség, a melegség, a családhoz való hozzátartozandóság és a közmondásos hűség.

Programja: …ápolni akarja a kutya szeretetet, propagálni akarja a kutya használhatóságát s hirdetni a tenyésztésnél a fajtatisztaságot, egy táborba gyűjteni a kutyabarátokat, s megteremteni a magyar kutyát…” – A Kutya, 1. évfolyam / 1. szám, 1917. december 22.

Úgy gondoljuk, hogy erre ma nem lenne szükség? Hogy az ilyesfajta felvilágosítás már bevégeztetett és elég az amit az Interneten találunk? Hogy nincs szükség egy alaposan, szakemberek által összeválogatott nyomtatott sajtóanyagra akár tenyésztőknek, akár hobbikutyásoknak, akár a jövő kutyásainak, akár olyan embereknek akik csak érdeklődnek a téma iránt?

Ma Magyarországon hozzávetőlegesen 3 millió gazdás kutya él. A háztartások kb. fele kutyatartó. Mindenki tudja mekkora hatalmas biznisz a kutyázás. Már nem a tenyésztőknek, de mindenki másnak, aki ebben az óriási iparágban tevékenykedik, ami a kutyákra épül. Tápok, kiegészítők, gyógyszerek, felszerelések, kutyaházak, kutyás weboldalak, rendezvények, vagy genetikai laborok eszméletlen pénzeket termelnek ki. És ez a hatalmas piac képtelen arra, hogy eltartson ma Magyarországon egyetlen nyomtatott kutyás lapot? Mert nincs igény rá? És nem venné senki? Valóban így lenne? Vagy csak nincs meg a megfelelően motivált befektetői réteg?

Az egyik 1917-es cikkben a szerző arra panaszkodik, hogy mennyire nem becsülik meg Magyarországon a kutyákat, az ebtenyésztőket meg pláne. Mára ez vajon megváltozott? Vagy 100 év alatt egy lépést mentünk előre és kettőt hátra? Úgy gondoljuk a kutyatenyésztőknek ma elég megbecsülés jár? Tenyésztői érdekképviselet nincs, jogi tanácsadás nincs, felügyeleti szerv tulajdonképpen nincs. Sok problémás esettel, kérdéssel nincs kihez fordulni. Tulajdonképpen kit érdekel mi van a tenyésztőkkel? Csak piciny pontok egy hatalmas gépezetben, ahol maximum abból a szempontból számítanak, hogy neveznek-e kiállításokra vagy sem.

Az említett első lapszámban talán Görgey Géza cikke a legérdekesebb, aminek címe; Az ebtenyésztés és a szaklap. Ami – egészen szépirodalmi megfogalmazásban – azt boncolgatja, milyen hiányérzetet okozott a kutyás társadalomnak egy megfelelő szaklap hiánya.

„Nem volt egy olyan szaklapunk, mely ezen közös cél érdekében küzdő tábor híveinek megjelölje azt a helyes irányt, azt a helyes utat amin haladniok kell…. mely érdekeinket istápolja és védelmezi. Ezen célt, ezen eszmét, lesz hivatva képviselni e lap, mely bennünket oktatva, nevelve, tanítva, mint a szerető édes anya gyermekeit, mindnyájunkat a szeretet, az egyetértés jegyében, egy erős táborrá tömörít.”

Eljutottunk oda, ahonnan indultunk több mint 100 évvel ezelőtt. Szinte minden létező kutyás kiadvány megszűnt. Már nincsenek negyedévenként megjelenő híradók, nincsenek évkönyvek, és nincs egyetlen kutyás újság sem. Nincsen lelkes és lelkiismeretes kinológusok által adott iránymutatás. A segítségnyújtás, a tapasztalatok átadása ilyen módon megszűnt. Csak egyetlen dolog növekszik elképesztő ütemben; az elvárás.

Nemrég olvastam a Facebook-on egy szlovák tenyésztő bejegyzését aki boldogan mesélte, hogy címlapra került a kutyája egy szlovák tenyésztőknek szóló magazinban. Megmondom őszintén pusztító irigység öntött el. Nem azért mert címlapra került a kutyája, hanem azért mert náluk még létezik ilyen nyomtatott lap. Fajtakutatásom során egyébként más szomszédos országok sajtóanyagaiban is kutattam, és néha olyan minőségű újságokra bukkantam, amire a magyar piacnak is nagy szüksége lenne. Lenyűgöző rovatok, érdekes, olvasmányos cikkek, alapos kutatómunkát végző lelkes szakemberek válogatott irományai. Mindez nyomtatásban. (kép forrása: facebook.com/yalessblue.collies)

Szlovák magazin tenyésztőknek és állatorvosoknak

Persze tudom, hogy haladni kell a korral és manapság sokkal többet nyom a latba az online jelenlét, de… Miért van az hogy a macskásoknak, lovasoknak vagy akár az akvarisztikával foglalkozóknak bőven van nyomtatott újság. Kutyásoknak meg egy sincs. Az online anyagokkal az a probléma, hogy rájuk kell keresni. És hát, hogy keressek rá valamire, amiről azt sem tudom, hogy létezik? A legtöbb szakmai témáról pedig csak külföldi cikkek vannak, aminek elolvasása sokaknak problémás még fordítóprogrammal is. Valóban nincs szükség kutyás kiadványokra, szakmai cikkekre magyarul?

Kedves Olvasó, – aki átrágtad magad eme hosszas eszmefuttatáson – őszintén érdekelne a véleményed! Tényleg nem lenne igény egy nyomtatott kutyás lapra itthon manapság? Tényleg nem venné senki? Vagy ha mégis lenne ilyen, mi érdekelne? Mire lennél kíváncsi? Milyen témákról, témakörökről olvasnának szívesen? Milyen fotókat nézegetnél? Ha lenne olvasói pályázat, arra szívesen nyújtanál be anyagot? Személyes történetet, tapasztalatokat, fotókat, bármit? Számodra tökéletesen helyettesíti a korábbi nyomtatott lapokat az Internet? A legkomolyabban kérdezem. Tényleg nagyon, de nagyon érdekelne.

5 hozzászólás

  • Tábori József

    Tisztelt cikkszerző!
    Jómagam 45 évesen, körülbelül 38 éve kutyázom és 2003 óta tenyésztőként is hozzátartozom a kutyástársadalomhoz.
    Az első „aKutya” újságot kb 8 évesen vásároltam és attól a pillanattól kezdve folyamatosan minden hónapban az újságárusnál úgy 12 éven keresztül. Sajnos ettől gyűjteménytől a helyhiány miatt meg kellett várnom.
    Miért tűntek el a szaklapok az internet előtörésével?Ahogy a világ változik ez a tendencia az írott sajtót illetően. Minden újság szerkesztősége szenved a létfenntartás és létfennmaradást illetően és ezt történt anno „aKutya” „szaklappal” is. Egy ilyen ún. TENYÉSZTŐI SZAKLAPNAK igen is lenne létjogosultsága és igény is lenne rá viszont ezt MEOESZ-nek kellene felvállalni. A szakmai szerkesztéstőség eltűnt.
    Szomorúság tölt el ,hogy sajnos majdnem minden területen a szakmai tevékenységet felváltja a pénz utáni hajsza. Ez volt tapasztalható az utóbbi két évtizedben aKutya újsággal kapcsolatban is. (Eltűntek az igazán érdekes, figyelemreméltó,tanító,tartalmas szakmai cikkek és felváltották a marketing elemekkel teli semmitmondó hype írások és az ismerős kutyások futtatása.) Ennek köszönhetően az olvasó elfordult az ilyen drága sajtótól és internet világába menekült. Akkor most le írom ,hogy meglátásom szerint ezen az úton halad sajnos az a szervezet is akitől a tenyésztők a legnagyobb szakmaiságot és útmutatást is elvárnák.(lásd a kutyakiállítások sajnos kezdenek arra az útra lépni mint az újság anno)
    A külföldi úgynevezett szaklapokat illetően nem tudok nyilatkozni ,de van olyan eset ott is ,hogy pénz kérdése és kerülhet a kutyád címlapra.
    Ez a meglátásom és véleményem a dolgokról. A világ ilyen irányba halad. Sajnos!
    Üdvözlettel: T.J.

    • Zöldhelyi Adrienn

      Kedves József!

      Köszönöm a választ! Sok mindenben egyet kell, hogy értsek. Igen, valóban az anyagiak lassan mindent felülírnak. Ez engem is végtelen szomorúsággal tölt el. Ott fent kéne, hogy valami változás történjen, de nem tudom erre mennyi a reális esély. Azért jó ha tudunk ilyen témákról kommunikálni, mert legalább tudom, hogy mások hogy látják a jelenlegi helyzetet. Hát nem vidáman. Sok tenyésztővel beszélgetve azt érzem, eléggé „elanyátlanodva” érzik magukat. Ahogy én is. Hiába kiabálunk, senki sem figyel ránk. Nem csak a szakmai lapok, hanem sok más értékes dolog is eltűnt, a helyükön pedig csak egy nagy űr tátong.

    • Árkossy Zsófia

      Kedves Adrienn!
      Hiánypótló a blogod, és örülök neki hogy rátaláltam.
      Nagyon egyetértek veled, jobb híján magam is a régi lapszámokat vadászom, több címből is, több-kevesebb sikerrel ( A kutya, Kutyaszövetség, Nemzetközi kutya magazin, Kutyarevü, Kutyavilág extra) . Éhezné a feltörekvő gazdi, kiképző és tenyésztői társadalom, nem csak egy, de legalább két szaklapot. Engem ezek neveltek kutyázásra, rengeteg olyan ismerettel gyarapodtam, amiről nem is tudnék. De ma már csak az olasz, szlovén, és egyéb magazinok jutnak, vagy az ilyen véletlenek, mint ami miatt erre a blogra találtam. Ma már a tudásforrások elérése sokszor nem az akarat, hanem a szerencse kérdése – jön-e velem szembe egy tartalmas megosztás, avagy nem? Pedig a tudás, hatalom.
      Sokszor a „régi öregek” sem állnak rendelkezésre, hisz megcsömörlött, befásult, kiégett szakemberekből rengeteg van, ifjú titánok közül pedig a bal kéz azt se tudja, mit csinál a jobb. Ezekre gyógyír, ha magad kaparod ki a tudásod gesztenyéjét, de ha nincs honnan?

      Üdvözlettel
      Árkossy Zsófia

      • Zöldhelyi Adrienn

        Nagyon köszönöm! És abszolút egyetértek. Remélem egyszer valaki felfedezi ezt a piaci rést, és megint lesz egy jó kis szakmai lap. Ha más nem, hát online.