Kinológia,  Kutya,  Kutyafajták,  Kutyakiállítás,  Szervezetek,  Tenyésztők,  Történelem

Kinológiai szervezetek Magyarországon 6. rész

 

A MAGYAR EBTENYÉSZTŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK MŰKÖDÉSE 1944 UTÁN

 

A cikksorozat 4. részét ott fejeztem be, hogy a MEOE – a II. Világháború vége előtti – utolsó kiállítását, a német megszállás alatt, 1944. május 28-án tartotta. Ugyanekkor jelent meg az „A Kutya” utolsó száma is Ilosvai-Hollóssy Lajos, az Egyesület ügyvezető igazgatójának szerkesztésében.

1944 közepére már nem csak az egyesületi élet és a tenyésztés folytatása, de maga a kutyatartás is nagy nehézségeket okozott. A kutyák fenntartása, élelmezése mindennapi gond volt. Rengeteg kutya halt éhen.

A németek a megszállás alatt a fajtatiszta kutyák jelentős részét elrabolták, és hazájukba szállítatták. Sok nagytestű ebre, illetve a magyar fajta kutyákra gyakran más sors várt. Őket – mint „élő fegyvereket” és nemzeti jelképeket – számos esetben nyilvánosan agyonlőtték, vagy más módon kivégezték. A tenyésztők nem tudták megvédeni állataikat, sokszor a szemük előtt végeztek velük. – Magyar Nemzet, 1946.08.04.

1944/45-ben sok tenyésztő és tulajdonos koncentrációs táborba került, vagy bujkálni, menekülni kényszerült. Az országot folyamatosan bombázták, egyre több volt az utcákon a gazdátlan kutya. Az utolsó és legnagyobb csapást az ostrom jelentette, amit a kutyák jelentős része nem élt túl. A pár túlélő eb gazdátlanul, éhezve és riadtan vagy megvadulva rohangált az utcákon. A kóborló fajtatiszta kutyák sokszor avatatlan kezekbe kerültek, ahol elpusztultak, vagy más fajtájú, esetleg keverék kutyával párosították őket.

(balról) Fehér puli kóborol 1945-ben, Budapest I., Budai Vár, Úri utca a Nőegylet utca felől a Szentháromság utca felé nézve. (forrás: Fortepan / Fortepan) ; 1945, a Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 1., a korábbi brit követség kertje és Boldog XI. Ince pápa (Ibolya) utcai kapuja. Középen Carl Lutz svájci diplomata kutyájával. (forrás: Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi)

 

1945 tavaszán Ilosvai azonnal hozzálátott a romeltakarításhoz. Első körben felhívást intézett a megmaradt kutyák tulajdonosaihoz.

 

„Fajkutyatenyésztőket és tulajdonosokat nemzetgazdasági érdekből is felhívja a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, hogy életben maradt tenyészállataikat még a legnagyobb nehézségek árán is mentsék át a jövő tenyésztés céljaira, mert a fajkutya nemcsak érték, de szaporodó nemzeti vagyon. Különösen nemzeti kincsünk az ősi magyar kutyafajták: a komondor, kuvasz, puli és pumi, melyek iránt a jövőben fokozottabban fog érdeklődni a külföld is. Ez az export is az ország újjáépítését fogja szolgálni. A tenyésztés újraépítéséhez mindenki sürgősen jelentse be: fajta, nem és kor szerint a megmaradt s tenyésztésére alkalmas fajkutyáit. Minden fedeztetés és kölykezés is bejelentendő a továbbra is működő Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületében, Ilosvai-Hollóssy Lajos igazgatónál, vagy Erna titkárnőnél, akik a régi helyen (VIII., Rákóczi út 29) szeretettel várnak minden hazafias magyar tenyésztőt.” – Szabadság, 1945.03.11.

Ilosvai fel akarta mérni a helyzetet, ezért 1946. szeptember 22-én, majd 1947. május 18-án “kutyakiállítás-szerű eb bírálatot” rendezett. A helyzet pusztító volt. A II. Világháború végére, a magyarországi fajtatiszta kutyaállomány kb. 80-90 százaléka kipusztult. Sok – korábban népszerű – fajtából egyetlen példány sem maradt.

„A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nagyon jól sikerült kutyakiállítást rendezett, melyen 101 szebbnél-szebb fajkutya vett részt. A kiállítás egyúttal szemléltetője volt annak, hogy a németek ostromalatti pusztításai folytán több mint nyolcvan százalékban kiirtott fajkutya állományból milyen fajták maradtak meg. A kutyakiállításokon eddig képviselt 70 fajtából csak 23 fajta volt képviselve. Vannak fajták, melyek száz százalékban eltűntek.” – Világ, 1947.05.24.

Ezután ősszel (1947. szeptember 14-én) megint MEOE kiállítást tartottak. A kutyákat bírálták: Ilosvai-Hollóssy Lajos – ügyvezető igazgató, Rupp Géza – ügyvezető elnök, Marx Ferenc és dr. Czájlik László – alelnökök, valamint Marosi Pál – híres foxterrier tenyésztő, bíró, a Foxterrier ABC szerzője. (A Reggel, 1947.09.15.) 1948. május 9-én, július 25-én, szeptember 26-án és december 12-én szintén MEOE kiállítás volt a budapesti Rákóczi út 29. számú ház udvarán, átlagosan kb. 100-150 nevezett kutyával. A kiállítások extra haszna az volt, hogy feltűnt néhány kiveszettnek hitt fajta egy-egy példánya, a tulajdonosok pedig ismerkedhettek egymással fedezés vagy kölyökvásárlás reményében.

Képek a MEOE 1947. szeptember 14-én tartott kiállításáról. – Színház, 1947.09.17. / Magyar Nap, 1947.09.18.
Díjnyertes komondorok, Bodri és Csibész, a MEOE utolsó kiállításán, 1948. december 12. – Magyar Nap, 1948.12.14.

 

A MEOE utolsó vezetőségének sorsa és az Egyesület megszűnése:

 

A MEOE tisztikara 1944-ben. (Magyarország tiszti cím- és névtára, 51. évfolyam, 1944.)

„Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete. (Bp. VIll. ker. Rákóczi-út 29., Tel. 138-464) A Brüsszelben székelő Fédération Cynologique Internationale által Magyarország vezetőszervezetének elismert kynologiai egyesület.”

Fővédnök: József Ferenc főherceg. Országos díszelnök: gróf Sigray Antal. Tiszteletbeli elnökök: Békessy Jenő, báró Houtart Albert (az FCI belga titkára), dr. Tomcsányi Móric, báró Vojnits Sándor, báró Wimpffen Iván.

Elnök: gróf dr. Csekonics Iván. Társelnökök: gróf Pálffy Géza, Döller Antal, dr. Nagyfejeő József, dr. Földváry László. Alelnökök: Bernthaller Béla, dr. Czájlik László, Marx Ferenc, Wáhl Ernő.

Ügyvezető elnök: Rupp Géza. Ügyvezető igazgató: Ilosvai-Hollóssy Lajos. Főtitkár: Ilosvai-Hollóssy Zoltán. Titkárok: Malovits István, Práger Erna.

A MEOE fent nevezett vezetőségi tagjai közül csak nagyon kevesen (tudomásom szerint négyen: Rupp Géza, Marx Ferenc, dr. Nagyfejeő József, és Ilosvai-Hollóssy Zoltán) élték meg az 1950-es évek végét, amikor a magyar kinológiai élet ismét lendületet kapott. Közülük viszont csak ketten kutyáztak tovább, Rupp Géza és Marx Ferenc. A vezetőség soraiból valaki természetes halált halt, másokat internáltak, kitelepítettek, kivégeztek, vagy a háborús viszontagságok miatt, esetleg tűzharcban, bombatalálatban haltak meg. Külföldre menekülni – jelenlegi tudásom szerint – csak egy embernek sikerült.

József Ferenc főherceg – az egyesület fővédnöke – 1944-ben a családjával Portugáliába menekült, ott halt meg 1957-ben. Gróf Pálffy Géza társelnököt 1952-ben egy szovjet munkatáborban kivégezték. A MEOE országos díszelnökét – gróf Sigray Antalt – 1944-ben ellenállás miatt (felszólalt a háborúból való kilépés és a békekötés mellett) a mauthauseni koncentrációs táborba zárták. Bár túlélte, és sikerült nyugatra menekülnie, 1947-ben belehalt a táborban szerzett betegségébe. Csekonics Iván grófot – aki 1942-től töltötte be a MEOE elnöki tisztségét – ugyanezen okból szintén a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. A táborból való kiszabadulása után nem sokkal internálták, ahol 1951-ben belehalt az embertelen bánásmódba.

gróf Dr. Csekonics Iván (1876 – 1951) – kép forrása: http://keptar.oszk.hu/

 

A kommunista hatalomátvétel (kékcédulás választások: 1947. augusztus 31.) után Ilosvai-Hollóssy Lajos illetve a MEOE munkásságáról az alábbihoz hasonló cikkek jelentek meg.

„Vasárnap tartotta az egyik Rákóczi úti bérház udvarán a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete ezévi kutyakiállítását. Az egyesület kiállításairól már régen suttogták, hogy azok nevetségesen megrendezett komédiák… Ilosvai-Hollóssy Lajos úr, az Egyesület elnöke egyébként semmiféle kimutatható foglalkozással nem rendelkezik, csupán arról nevezetes, hogy gróf Sigray úgynevezett királypártjának – amely a Habsburg-ház restaurálását tűzte ki céljául – volt egyik vezetőembere… A versenyen megjelent szakértők egybehangzó állítása szerint a díjakat általában a legcsúnyább kutyák nyerték… Hogy milyen célok fedezésére szolgál a nevezési díjakból befolyt 8000 forint körüli összeg, sűrű homály fedi… A pesti bérház udvarán több mint száz kutyát összegyűjtő Ilosvai úr és ismerősei tevékenységét melegen ajánljuk az illetékes hatóságok figyelmébe.” – Világosság, 1947.09.16.

1948-ban Ilosvai még vezette az FCI által elismert törzskönyveket: „A «Federation Cynologique Internationale» titkársága, mint a nemzetközileg elismert «Amateur Ebtörzskönyv» vezetősége, Ilosvai-Hollóssy Lajos, az «F. C. I.» titkára, VIII. Rákóczi út 29.” – A budapesti egységes betűrendes távbeszélőnévsora, 1948. március

A totális diktatúra kialakulása után, a kutyatenyésztés irányítását, valamint a törzskönyvezést államosították. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét miniszteri rendelet által feloszlatták. A megszűnés időpontja: 1949. február 1. (forrás: Budapest Főváros Levéltára).

Ilosvai 1950-ben még szerepelt a budapesti telefonkönyvben, mint az FCI titkára: „Ilosvai-Hollóssy Lajos, a Nemzetközi Kutyasport Szövetség (Fédération Cynologique Internationale-F. C. I.) titkárának lakása és a titkárság irodája, VIll. Rákóczi-út 29. O 138-455”. 1952-ben kitelepítettként halt meg.

A híres törpespicc tenyésztő, Ilosvai-Hollóssy Lajosné, szül. Schinka Anna (1882-1947) és férje Ilosvai-Hollóssy Lajos (1879-1952), aki több mint 30 éven át volt MEOE ügyvezető igazgatója. – Színházi Élet, 1933 / 24. szám.

 

 

A MAGYAR KUTYATENYÉSZTŐ EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK MŰKÖDÉSE 1944 UTÁN

 

A MEOE legnagyobb konkurense (melynek történetéről a cikksorozat 5. részében írtam), a Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetsége (továbbiakban: a Szövetség), 1943. június 6-án rendezte a háború vége előtti utolsó kiállítását. A háború befejeztével ők is aktiválódni kezdtek. Folytatták a törzskönyvezést, majd a MEOE kiállításaival párhuzamosan ismét rendezvényeket tartottak a székhelyükön (Budapest, V., Báthory utca 7.), a budapesti Állatkertben, illetve az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár keretein belül (átlagosan kb. 200-400 nevezett kutyával). A Szövetség igazgatója dr. Kotoff Olivér lett, az adminisztrációs ügyeket, a szervezést, és a törzskönyvezést továbbra is Orlay Ilona intézte.

Kép a Szövetség 1948. szeptember 12-én tartott kiállításáról a budapesti Állatkertben – Magyar Nap, 1948.09.15.

 

A hatalmi viszonyok a háború előtti időszakhoz képest igencsak átrendeződtek. A nemzetközi kinológiai szervezetekkel való kapcsolat már közel sem volt olyan fontos, mint az állami szervekkel létrehozott szoros kontaktus, pl. együttműködés a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemekkel (MÁLLERD). A Kotoff vezette Szövetség 1947-ben belépett az állami Magyar Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetségébe (MÁTSZOSZ), és annak Kutyatenyésztési Szakosztályaként működött tovább, ahol a törzskönyveket Országos Magyar Kutyatörzskönyv néven, O.M.K.T. jelzéssel vezették.

OMKT törzskönyv, Dianna, rövidszőrű német vizsla szuka (OMKT. Nv. I. 118.), született: 1948. szeptember 10., Tenyésztő: Vladimir Omcsikusz (Jugoszlávia), tulajdonos: Soós Andrásné (Székesfehérvár) – forrás: vatera.hu

 

„A Báthory-utcában működik a Földművelésügyi Minisztérium kirendeltsége képpen a legfőbb kutyahivatal, amelynek teljes címe: Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetsége. Ide tartozik a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete is, amely a tegnapi kutyaparádét rendezte. Ez a kutyaparádé, utójátéka volt a tenyészállatvásár keretén belül megtartott kutyakiállításnak, amely a magyar fajkutyatenyésztés újabb sikere volt. A kutyakiállításon 280 fajkutyát mutattak be és tegnap délután osztották ki a díjakat… A díjkiosztáson részt vett az országos hírű kutyaszakértő, dr. Kotoff Olivér miniszteri osztálytanácsos és Orlay Ilonka is, aki már negyed évszázada végzi a fajkutya-törzskönyvezés bonyolult munkáját.” – Kis Ujság, 1948.04.24.

Dr. Kotoff Olivér a Szövetség, illetve a magyar kutyatenyésztés legfontosabb céljainak a következőket tűzte ki: a háborúban kipusztult állomány pótlása, magyar fajtákat tenyésztő falvak kialakítása, a funkcionalitás megőrzése, a magyar kutyafajták exportja, a földosztás során területhez jutott kisgazdák bevonása a tenyésztésbe, a bíróképzés elindítása, illetve a rendőrkutya állomány fejlesztése.

„A második világháború után fajkutyaállományunk teljesen elpusztult és ennek utánpótlása most történik meg. A földművelésügyi kormány megbízásából a Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetsége vezeti az Országos Magyar Kutyatörzskönyvet, amelynek máris nyolcezer darab magyarfajta juhászkutya szerepel. Szakszerű tenyésztésünk kiterjed az állatok belső tulajdonságaira is. Hiába tenyésztünk ugyanis szemnek szép és a fajta jellegének megfelelő kutyát, ha az eredeti rendeltetésének nem felel meg… Jó üzlet a fajkutya. Szövetségünk minden erejét a magyar fajkutyatenyésztés népszerűsítésének szenteli. Mozgalmat indítottunk, hogy bevonjuk a tenyésztésbe az új kisgazdákat és földhözjuttatottak ezreit. A szeptember 12-iki kiállításunknak is az a célja, hogy az új kisgazdák érdeklődését felkeltsük. Nagyon sok külföldi látogatót is várunk.” – Dr. Kotoff Olivér nyilatkozata / Kis Ujság, 1948.09.07.

A magyarországi kutyatenyésztés, valamint a kinológiai szervezetek helyzetét végleg átrendezte az 1949-es államosítás. A Szövetség civil szervezetként megszűnt létezni. Belépett, majd beolvadt az állami rendszerbe. A kutyatenyésztést ezután a Földművelésügyi Minisztériumból irányították, a törzskönyvezést államilag ott végezték, Orlay Ilona vezetésével. A tenyésztésért felelős miniszteri tanácsos dr. Kotoff Olivér volt. A puli, a pumi, a komondor és a kuvasz tenyésztéséhez fajtaspecifikus kutyatenyésztő falvakat, valamint termelőszövetkezeti és más állami kutyatenyésztő telepeket alakítottak ki. A magyar vizslák központosított tenyésztését főleg a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) végezte.

1949, Gödöllő, a MÁLLERD (Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek) kutyatelepe, ifj. Jilly Bertalan telepvezető magyar vizsla idomítására indul. ; Ifj. Jilly Bertalan telepvezető magyar vizslát idomít ; vizsla kölyök a MÁLLERD kutyatelepén. (forrás: Fortepan / Kovács Márton Ernő)

 

„A háború csaknem teljesen kiirtotta a fajtiszta magyar kutyaállományt. A különböző kutyaegyesületek igyekeztek segíteni a bajokon, szorgalmazták a nemes vérű kutyák tenyésztését, de a kutyakérdést központilag rendezni, korszerűsíteni csak a Földművelésügyi Minisztérium tudta akkor, amikor életre hívta a Magyar Kutyatenyésztő Egyesületek Országos Szövetségét és 1949. január 1-én rendeletileg beszüntette a különböző kutyaegyesületek működését. A nemesítés érdekében – tájékoztat minket Kotoff Olivér miniszteri tanácsos – a földművelésügyi kormányzat negyvenezer forintot bocsátott apaállatok beszerzésére… Az állatokat a vármegyei állattenyésztési felügyelőségeken keresztül részint egyes gazdák közt osztották szét, részint pedig a szakiskoláknak és állami gazdaságoknak juttatták.” – Kis Ujság, 1949.02.25.

Az államosítás után a külföldi kutyafajták jelentős részét „osztályidegennek”, „haszontalannak” nyilvánították, és nem engedték őket kiállításokra nevezni, sőt tenyésztésük sem volt kívánatos. Csak a magyar kutyafajtáknak, a rendőrkutyáknak, vadászebeknek, illetve a patkányirtásra használható fajtáknak (pl. foxterrier) volt maradásuk. (Utóbbiaknak főleg azért, mert a háború utáni rossz körülmények miatt rettenetesen elszaporodtak az országban a patkányok.) A kutyáknak ettől kezdve két szerepkör jutott: munkakutya vagy „négylábú valuta”.

„Luxuskutyát nem engedtünk benevezni – világosított fel dr. Kotoff – Főként a köznyelven farkaskutyáknak nevezett német juhászkutyák, továbbá a jellegzetes magyar fajták: a puli, pumi, kuvasz és komondor tenyésztését favorizáljuk, mert ezekre a fajtákra a rendőrségnek és katonaságnak is nagy szüksége van.” – Beszámoló az 1949. július 24-én megtartott székesfehérvári országos kutyakiállításról / Fehérvári Napló, 1949.07.26.

(Pár év után a külföldi fajtára vágyók egy része rájött, hogyan lehet bizonyos fajtákat rendszerbaráttá tenni, hasznossá nyilváníttatni. Már ha voltak az illetőnek megfelelő összeköttetései. Azután az állami kutyatelepek is megteltek tetemes valutát hozó külföldi „luxuskutyákkal”.)

Az 1940-es évek második felében tűnt fel dr. Kotoff Olivér mellett, dr. Kubinszky Ernő budapesti állatorvos, aki a fent említett ’49-es székesfehérvári kiállításon tacskójával nagy sikert aratott, első díjat nyert. (Dr. Kubinszky Ernő és állatorvos kollegája, dr. Szél György kinológiai könyve, az: Őrzőnk, pajtásunk A KUTYA, 1948-ban jelent meg először, és sokáig az egyetlen ilyen témájú irodalom volt.)

Dr. Kubinszky Ernő (1913-1997) – Autó-Motor Magazin ’79 Ősz

 

Kotoff doktor még részt vett az 1950. április 2-án rendezett kutyakiállítás megszervezésében, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár keretein belül. Nem sokkal később…

A Néphadsereg határőrei által tenyésztett komondor az 1950. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásáron. – Természet és Technika, 1952.09.01.

 

1950 novemberében dr. Kotoff Olivért kihallgatták, majd kitelepítették. 1956-tól ismét aktív részese volt a hazai kinológiai életnek. Pár évvel később azonban letartóztatták és bebörtönözték, a csóti hadifogolytáborban – államrendőrségi detektívként – elkövetett kegyetlen tettei miatt. Több évet töltött, mint elítélt Kistarcsán és Márianosztrán. 1963 áprilisában amnesztiával szabadult. Ezután még néhány évig kutyakiképzőként tevékenykedett, majd 1970 májusában meghalt. – Hadtörténelmi Közlemények / Hadtörténeti Intézet, 107. évfolyam (1994)

 

1951-ben a kutyák törzskönyvezését és a kutyatenyésztéssel kapcsolatos egyéb tennivalókat a Földművelésügyi Minisztérium, Kutyatenyésztési és Törzskönyvezési Gazdasági Irodája látta el. Az Iroda szervezete pl. az „idomító tanfolyamokat”, és adta ki a kennelneveket. – Magyar Közlöny, 1951.08.02. 1952-ben az Irodát megszűntették, és a kutyákkal kapcsolatos teendők átkerültek a Tenyészállat Gazdálkodási Igazgatósághoz. 1953-tól a kutyatenyésztés koordinálása, és a törzskönyvezés a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodánál (TEGI) zajlott, melynek főelőadója: Puy Aladár volt. A TEGI végezte a fajtatiszta kutyák felvásárlását, és azok külföldre történő értékesítését, valamint a kutyakiállítások adminisztrációját is. Kutyakiállítást legközelebb 1954. szeptember 17-én tartottak, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretein belül. A szervezési munkálatokat a Kiállítási Iroda igazgatója: dr. Sárkány Pál irányította.

Mindeközben: a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) égisze alatt…

1951-ben az Agrártudományi Egyetemen – Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter támogatásával és elnökletével – megalakult a „Micsurin Agrártudományi Egyesület”, melyet egy szovjet biológusról neveztek el (később Magyar Agrártudományi Egyesület). „Ennek az egyesületnek a legfontosabb feladata, a Szovjetunió példáját követve biztosítani, a mezőgazdasági tudomány és a gyakorlat szoros együttműködését.” – Szabad Nép, 1951.09.11. Az Egyesületen belül különböző szakosztályokat alakítottak ki. Az Agrártudományi Egyesület (székház: Bp. V. ker. Reáltanoda utca 13-15.) 1954-ben hozta létre Kisállattenyésztési Szakosztályát, melynek elnöke dr. Anghi Csaba Geyza lett, aki korábban Raitsits doktor munkatársa, és a Szövetség egyik tagszervezetének főtitkára volt. – Szabad Nép, 1954.12.15.

Dr. Anghi Csaba Geyza (1901-1982), forrás: Magyar Állatorvosok Lapja, 1983/4. szám

 

A kutyatenyésztők ebben a Kisállattenyésztési Szakosztályban, illetve annak Kutyatenyésztési Szakcsoportjában kezdtek gyülekezni. Az egyre növekvő létszámú kutyásokból rövidesen megalakult az Egyesület Kutyatenyésztési Szakosztálya, melyben jelentős szerepet játszott dr. Kubinszky Ernő fővárosi állatorvos. 1955. június 11-12-én a Kutyatenyésztési Szakosztály kutyakiállítást és szolgálati kutyabemutatót rendezett az Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén. – Népszava, 1955.06.12.

Népszava, 1955.06.12.

 

1955, szolgálati kutyabemutató a Kerepesi úti Ügetőpályán (forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr )

 

Filmfelvétel: Országos Kutyakiállítás és szolgálati kutyabemutató, Budapest, 1955. június 11-12.

 

1955-ben a Földművelésügyi Minisztérium engedélyezte, hogy Kutyatenyésztési Szakosztály – állami felügyelettel – önálló egyesületté alakuljon. Így alakult meg 1956. január 6-án a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete (M.K.O.E., székház: Bp. V. ker. Reáltanoda utca 13-15.) négy szakosztállyal: I. Magyar Pásztorkutyák, II. Vadász- és kotorék kutyák, III. Őrző-védő kutyák, és IV. Egyéb haszonkutyák. A Magyar Pásztorkutyák szakosztályának elnöke dr. Abonyi Lajos lett (korábban Raitsits doktor munkatársa, valamint a Szövetség egyik tagszervezetének törzskönyv-vezetője volt.) A Vadász- és kotorék kutyák szakosztályának vezetését (Kölcsei) Kende Mihályra – a Szövetség korábbi főtitkárára – bízták, az Őrző-védő kutyák szakosztályát pedig Fehér Gyula kutyakiképző elnökölte.

Dr. Abonyi Lajos (1900-1978) – Magyar Állatorvosok Lapja, 1978. / 8-9. szám

 

Az MKOE első rendezvényét 1956. február 19-én tartotta. „A Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete február 19-én, a budapesti városligeti helyi ipari vásár pavilonjában magyar kutyafajták és vadászebek bemutatásával kutyakiállítást és vásárt rendez.” – Szabad Ifjuság, 1956.02.05.

A Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének kitűzője (forrás: vatera.hu)

 

Az Egyesület állami feladatként végezte a törzskönyvek vezetését. Az adminisztrációs feladatokat Orlay Ilona látta el. A szervezet első országos kiállítását 1956. június 17-én rendezte meg a Városligetben, kb. 450 nevezett kutyával. – Esti Budapest, 1956.06.06.

(balról) Orlay Ilona „Budapest, 1956. június 17. Az örökös győztes puli, Kondorosi Mackó gazdájával, Orlay Ilonkával az Országos Kutyakiállítás és Vásáron a Városligetben. MTI Fotó: Farkas Tamás” ; „Budapest, 1956. június 17. Rózsahegyi Kálmán színművész két tacskót tart a kezében az Országos Kutyakiállításon a Városligetben. MTI Fotó: Farkas Tamás”

 

Filmfelvétel: Kutyakiállítás a Városligetben, 1956. június 17.

 

Ezután az 1956-os forradalom, majd az azt követő megtorlások miatt az egyesületi élet és a tenyésztés megint leállt, az ország ismét romokban hevert.

Csak 1957 nyarán indultak el újra a munkálatok. 1957. szeptember 7-8-án az Egyesület megint kiállítást és munkakutya bemutatót rendezett a Városligetben (500 feletti nevezési létszámmal). A szervezet tagsága egy év alatt többszörösére emelkedett. 1956-ban 200-300 tagja volt, míg 1957 nyarán 1200, „a többséget munkások, kisiparosok, termelőszövetkezeti parasztok alkották”. – Érdekes Ujság, 1957.08.31 és 09.14. Az Egyesület léte ekkortájt elég ingatag volt. A már eleve szoros állami felügyeletét tovább növelték, a szervezeti tagok között fennálló folyamatos konfliktusok miatt. A személyes ellentétek, feljelentgetések folytán az Egyesület válságba került. A Földművelésügyi Minisztérium az MKOE élére felügyelő biztost nevezett ki.

 

(balról) Puy Aladár (1907 – 1992) és Puy Aladárné szül. Mattyasovszky Zsolnay Klára (1914 – 1997) a híres „Bári” nevű foxterrier kennel tulajdonosai. „Budapest, 1957. augusztus 29. Kutyakiállításra készítik fel gazdái a már többszörös díjnyertes kutyát. MTI Fotó: Molnár Edit” ; „1957. szeptember 7. Szeptember 7-én nyílt meg a II. Országos Kutyakiállítás a Városligetben, az ipari vásár területén. Orvosi vizsgálaton esik keresztül a kutyamama, a kutyapapa és a hat csemete. MTI Fotó: Molnár Edit” ; „1957. szeptember 7. Szeptember 7-én nyílt meg a II. Országos Kutyakiállítás a Városligetben, az ipari vásár területén. A délelőtt folyamán tartották a német juhász kölyökkutyák bírálatát. A bírálaton a “Titán” nevű kutya kiváló címet kap. MTI Fotó: Molnár Edit”

 

Filmfelvétel: Kutyakiállítás (Pillanatképek), Városliget, 1957. szeptember 7-8.

 

A Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének vezetősége az 1957-es kiállítás idején:

Elnök: S. Szabó Ferenc (a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója)

További elnökségi tagok: dr. Bertóti István (a Földművelésügyi Minisztérium országos vadászati főfelügyelője) és Berényi József (a Földművelésügyi Minisztérium felügyelő biztosa)

Titkár: Hertelendy László

Hertelendy László évekig töltött be vezető szerepet az MKOE, majd a MEOE életében. Barátjával, a hasonlóan nagynevű kinológus dr. Reményi K. Andrással, több évtizeden át gyűjtötték a „kutyászati” relikviákat, könyveket, törzskönyveket, stb. Egy Kutya-múzeumot szerettek volna létrehozni, de sajnos tervük sosem valósult meg. Több ezer darabból álló, rendkívül értékes gyűjteményük, sosem került a nagyközönség elé. A képeken Hertelendy László, a gyűjtemény egy apró részével látható. – Pajtás, 1974.10.09.

 

További MKOE vezetőségi tagok, kiállítás-rendezők, bírók, versenybírók, és fontos tagok:

Dr. Kotoff Olivér, dr. Abonyi Lajos, id. Jilly Bertalan, ifj. Jilly Bertalan, Simor György, de Pott György, dr. Reményi Kornél András, Puy Aladár, dr. Kubinszky Ernő, dr. Márki Iván, dr. Szelényi Károly, (Kölcsei) Kende Mihály, dr. Bagyó Jánosné, dr. Bajza Jenő, Balázs Károly, dr. Biró Andor, dr. Bordács Imre, Gyertyánffy Elemér, Aigner Ödön, Bartha Ádám, Bősze Lajos, Fekete Miklós, Ferenczy Tibor, György Ferenc, Halmi Pál, Hallgató Lajos, Jurányi József, Kacsányi Zsigmond, dr. Képes Ferenc, Löcherer Géza, Máy László, Márkus Leó, Vasas József, Soós Nagy Jánosné, Fehér Gyula, Fonyódi György, Hadadi Gyula, Maróthy Gézáné, Molnár Rezső, Szokodi István, Bánsági Ferenc, Mayer Lászlóné, Németh János.

 

Képek az 1957-es kiállításról. (bal felülről) Sátán a német juhászkutya, tul. Ifj. Szabó Lajos ; fekete puli ; bernáthegyi ; kuvasz, német dog gazdájával ; Fürge Morzsa nevű fekete puli, gazdájával: Ferenczy Máriával ; rövidszőrű magyar vizsla ; bedlington terrier. (forrás: Érdekes Ujság, 1957.09.14. / Ország-Világ, 1957.09.17. / Szabad Föld, 1957.09.15. / Élővilág, 1957.12.01. – Kálmán Kata kiállítási felvételei)
A Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületének minősítést igazoló oklevele a budapesti 1957. szeptember 7-8-án tartott kiállításáról. „Hussek Lászlóné, Li nevű chow-chow szukája, érett osztályban, jó minősítést nyert. Bíró: Reményi K. András, Elnök: S. Szabó Ferenc aláírásával.” (forrás: magángyűjtemény)

 

1957-ben a Földművelésügyi Minisztérium, Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodájának (TEGI) kutya-részlege megszűnt. A kutyatulajdonosok ezután – az exportot kivéve – minden ügyben, csak a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesületéhez fordulhattak. A nyilvántartott törzskönyvezett kutyák száma ekkor 14 000 volt, viszonylag kevés fajtából, nagyon aránytalan fajta-eloszlásban (pl. 3750 német juhászkutya, 1666 puli, 689 magyar vizsla, 686 komondor – 44 chow-chow, 33 boxer, 9 véreb, 2 bernáthegyi). Nyugati országokból importálni kutyát szinte lehetetlen volt, így a külföldről érkező kutyák javarészt a „baráti szocialista országokból” származtak. Ebben az évben adta ki az Egyesület, dr. Kotoff Olivér: A kutya kiképzése szimatmunkára című könyvét. 1958-tól megjelentek az – akkor 2500 tagot számláló – MKOE vidéki kirendeltségei (pl. Pécs, Békéscsaba, Miskolc), és már vidéken is tartottak rendezvényeket, elsőként Debrecenben, majd Egerben. 1958 végén, illetve 1959-ben az Egyesület igazgatója, a Földművelésügyi Minisztérium miniszteri biztosa, Mongyi Balázsné, szül. Kulik Etelka mezőgazdász volt. Távozása után kissé lazulni kezdett a társulat feletti állami felügyelet.

 

“Budapest, 1959. május 4. De-Pott György taktikai megbeszélést tart a cinkotai kutyakiképző csoporttal a csapat felkészülésén a május 9-én és 10-én megrendezésre kerülő versenyre. A Magyar Kutyatenyésztők Egyesületének három kutyakiképző csoportja közül a kuruclesi kutyaidomítók versenyre hívták ki a kispesti és a cinkotai csoportokat. MTI Fotó: Petrovits László”
„Budapest, 1959. október 4. Gazdáik felvezetik kutyájukat a zsűri elé a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete által rendezett kutyakiállításon és versenyen az Ügetőpályán. MTI Fotó: Balassa Ferenc”
Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete által kiadott, minősítést igazoló oklevél az 1959-es kiállításról. „Kövér Lajos, Lady nevű német juhászkutya szukája, megfelelő minősítést kapott.” (forrás: vatera.hu)

 

Filmfelvétel az MKOE 1960-as nyári kiállításáról: Kutyakiállítás Budapesten, 1960. június 5.

(11 bírói körben, 37 fajta, 560 egyedét mutatták be)

 

Az Egyesület nem sokkal később kezdeményezte tagfelvételét az FCI-hez (Fédération Cynologique Internationale). 1961. március 26-án a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete módosította alapszabályait, és megváltoztatta a nevét, mivel „csak ezzel a névváltoztatási aktussal nyílt lehetősége” arra, hogy csatlakozhasson az FCI-hez, s így Magyarország ismét FCI tagország lehessen. A szervezet neve Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete lett. Ugyanebben az évben (1961) a MEOE megjelentette az „A Kutya” című időszaki tájékoztató lapot, mely arról számolt be (az Innen-onnan rovatban, mint egy mellékes információként), hogy az FCI – Csehszlovákia előterjesztésére – felvette az Egyesületet tagjai közé, ezzel nemzetközileg elismert kinológiai szervezet lett. A MEOE elnöke ekkor: Kerekes Béla, főtitkára pedig: Puy Aladár volt.

Az Egyesület logója (balról) 1957-ben, 1961-ben és 1962-ben. (magángyűjtemény katalógusaiból, és Népszabadság, 1961.09.17.)
A KUTYA, időszaki tájékoztató lap, MEOE kiadvány, 1961. (magángyűjteményből)

 

A háború utáni első FCI által elismert nemzetközi kutyakiállítást és műkotorékversenyt, 1962. június 23-24-én tartották a budapesti Városligetben, 603 nevezett kutya (59 fajta) részvételével. A MEOE vezetősége 1962-ben: dr. Abonyi Lajos – ügyvezető elnök, Győri János – alelnök, Puy Aladár – főtitkár, dr. Fekete Lajos – titkár. A kiállítás díszelnöke: dr. Sárkány Pál, elnöke: dr. Kubinszky Ernő volt. A bírók között pedig feltűnt – a korábban már többször említett – Orlay Ilona is.

Az 1962. júniusi nemzetközi kutyakiállítás hirdetése, katalógusa és plakettje. (Esti hírlap, 1962.06.18. / magángyűjteményből / Aranypengő.hu)
“Budapest, 1962. június 24. Díjazott kutyáikat vonultatják fel a tenyésztők a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete által első alkalommal megrendezett Nemzetközi Kutyakiállításon, a Városligetben. A kétnapos rendezvényen – melyet mintegy 50 ezren látogattak meg – 220 értékes tiszteletdíjat, több száz oklevelet, plakettet és szalagot adtak át a legjobb és legszebb kutyák tenyésztőinek. MTI Fotó: Bereth Ferenc”
Képek az 1962-es júniusi CACIB kiállításról. – Magyar Vadász, 1962. / 7-8. szám

 

Filmfelvétel: Nemzetközi kutyakiállítás Budapest / Városliget, 1962. június 23-24.

 

1966 júliusában a MEOE havi megjelenéssel elindította az „A Kutya” című kinológiai szaklapot, mint az Egyesület hivatalos lapját, Bíró András szerkesztésében. 1968 januárjától pedig az OMKT törzskönyvi jelzést MET-re (Magyar Ebtörzskönyv) változtatták. 1968-ban dr. Sárkány Pált – aki 1963-tól töltötte be a MEOE elnöki posztját – megválasztották az FCI alelnökének, majd 1969-ben az FCI elnökének. Ezzel dr. Sárkány Pál lett a Nemzetközi Kinológiai Szövetség második magyar elnöke.

Dr. Sárkány Pál (1921-2000) – forrás: Typographia, 1983.07.01.

 

 

Képek a MEOE egyik kutyaiskolájáról 1962-ben (Budapest IX. Gyáli út – Ecseri út – Üllői út – vasút közötti terület), és az 1962-es szeptemberi MEOE kutyakiállításáról (Budapest X. Albertirsai út, a Mezőgazdasági kiállítás területe.) – forrás: Fortepan / Inkey Tibor

 

Borítókép: a II. Világháború utáni évtizedek legnépszerűbb kutyafajtája Magyarországon: német juhászkutya a budapesti Duna-parton 1959-ben. Budapest I. Bem rakpart, háttérben a Kossuth híd. (fotó forrása: Fortepan / Kurutz Márton)

 

Arcanum Digitális Tudománytár

 

További felhasznált források:

 

 

Szeretnék köszönetet mondani Nagy Margitnak és Makó Jánosnak, akik nagyon értékes anyagokkal, információkkal segítették a kutatást!

 

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük