Kutyák a Budapesti Állatkertben – I. rész
A Pesti Állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Külföldön ekkor már bevett szokás volt a fajtatiszta kutyák állatkerti bemutatása. A létesítmény a megnyitó havában rengeteg embert vonzott, és számos ajándék állat érkezett. Köztük egy újfundlandi, aki minden bizonnyal a Kert első kutyája lehetett. Vele kezdődött a Fővárosi Állat- és Növénykert kutyáinak 147 éven át tartó története. A magánkezdeményezésből alapított intézmény igazgatója 1873-ban Serák Károly nagy-abonyi közbirtokos lett. A kinevezését követő években már rendszeresen látható volt néhány kutya az Állatkertben. 1885 februárjában az igazgató – a Vadászlap hasábjain – bejelentést tett, miszerint tavasszal nagyszabású ebtenyészde felállítását tervezi a Kertben. Az elképzelés az volt, hogy minél…
Magyar vizsla tabló
A magyar ősnemes turócszentmihályi és alsóköröskényi Thuróczy család számos tagja – Thuróczy Tibor (1882-1947) és testvére Thuróczy Károly (1879-1946), valamint édesapjuk Thuróczy Vilmos (1843-1921), illetve nagyapjuk Thuróczy János (1808-1891) is – tartott és tenyésztett sárga magyar vizslát már a XIX. században, melynek állománya a századfordulóra egyre zsugorodott, szinte teljesen kiveszett. A megmentésükért indított mozgalmat Thuróczy Tibor „A régi, magyar sárga vizsla” című írása keltette életre, mely 1916. november 20-án jelent meg a Nimród újság vadászeb mellékletében. Szomorkás hangvételű cikkében Thuróczy Tibor búcsúztatót mondott egy olyan fajta fölött, mely korábban az ország minden szegletében megtalálható volt, s „ha kiegyenlített formában nem is, de páratlanul jó, egyforma tulajdonságokkal rendelkezett”. Soraiban…
Kutyafajták a háború előtti Magyarországon
A törzskönyvezés kezdetétől (1879) a II. Világháború végéig Magyarországon körülbelül 110 kutyafajtát honosítottak meg, illetve tartottak nyilván. Az, hogy mikor melyik mekkora létszámban volt jelen, – akárcsak ma – folyamatosan változott. A történelmi események, a társadalmi változások, az eredeti funkció visszaszorulása és sok egyéb tényező is befolyásolta/befolyásolja egy fajta sorsát, népszerűségét. Csak nagyon kevés olyan fajta volt, ami kifejezetten nagy létszámban, sok évtizeden át követhető hazánkban. Ezek közül is kiemelkedik a sima- és drótszőrű foxterrier illetve a német juhászkutya, melyek felfelé ívelő karrierje a háború után is folytatódott. Egy fajta jelenléte attól kezdve követhető nyomon valójában, amikor hivatalos nevet kap, és megjelenik róla az első fajtastandard. A tiszta vérben…
Mentális szösszenet
Az utóbbi időkben többször megkaptam a kérdést, hogy miért kezdtem kinológiai szervezeti és fajtatörténeti kutatásba, mire jó ez az egész, és miért akarom egy angol fajta hazai történetét kutatni? Főleg mivel ez vajmi keveseket érdekel. Meg persze azt is, hogy mit várok ettől az egésztől, mi a célom vele? Elmondom legfőképpen mi inspirált. Már a saját olthatatlan kíváncsiságomon és a történelem iránti mérhetetlen rajongásomon kívül. Régebben sokat olvasgattam azt az írást, amit egy lelkes collie tenyésztő gyűjtött össze a fajta hazai történetéről. Miszerint az első hazai alom 1960-ban született. Több külföldi fajta hazai történetét elolvasva azt láttam, hogy szinte mindegyiket 1955 és 1980 között honosították meg. Egy idő után elgondolkodtam…
Kinológiai szervezetek Magyarországon 6. rész
A MAGYAR EBTENYÉSZTŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK MŰKÖDÉSE 1944 UTÁN A cikksorozat 4. részét ott fejeztem be, hogy a MEOE – a II. Világháború vége előtti – utolsó kiállítását, a német megszállás alatt, 1944. május 28-án tartotta. Ugyanekkor jelent meg az „A Kutya” utolsó száma is Ilosvai-Hollóssy Lajos, az Egyesület ügyvezető igazgatójának szerkesztésében. 1944 közepére már nem csak az egyesületi élet és a tenyésztés folytatása, de maga a kutyatartás is nagy nehézségeket okozott. A kutyák fenntartása, élelmezése mindennapi gond volt. Rengeteg kutya halt éhen. A németek a megszállás alatt a fajtatiszta kutyák jelentős részét elrabolták, és hazájukba szállítatták. Sok nagytestű ebre, illetve a magyar fajta kutyákra gyakran más sors várt.…
Kinológiai szervezetek Magyarországon 5. rész
Az előző bejegyzésben az országos hatáskörű, minden fajta érdekeit felkaroló MEOE történetét taglaltam, a két világháború, illetve azok köztes időszakában. A MEOE mellett már az 1910-es években is léteztek más hazai kinológiai szervezetek. Ezek működése javarészt nem zavarta az egyesületet, mert vagy együtt tudtak velük működni, vagy nem voltak olyan jelentősek, nem rendelkeztek akkora befolyással, hogy az hatással lett volna a MEOE létére. Néha előfordultak kisebb csatározások, de ezeken az egyesület hamar túl tudott lépni, és gond nélkül meg tudta tartani vezető pozícióját a magyar kinológiában. Így volt ez egészen 1922 tavaszáig. 1922 tavaszán ugyanis a MEOE egyik oszlopos tagja, dr. Raitsits Emil állatorvos – aki több vezető tisztséget is…
Tények, érdekességek a kutyás világból.
