A magyar kutyafajtákat a hazai társadalmi, történelmi vagy egyéb változások gyakran sokkal intenzívebben érintették, mint bármilyen más ebet ebben az országban. Volt idő, amikor olyan triviálisnak tűnő dolog, mint az ebadó, majdnem kipusztított egy-egy őshonos fajtát. „A komondor; ez a szép, nagy, lompos, fehér szőrű eb, még csak pár évtizeddel ezelőtt is általánosan el volt terjedve rokonával, a kuvasszal együtt, a magyar lakta vidékeken, kivált az Alföldön, hol a nép másféle kutyát alig is tartott. Minden jobb módú gazda udvarában öt-hat ugatott, de a legszegényebb ember is tartott legalább egyet, vagy kettőt. De aztán rossz idők fordultak szegényekre. Behozták az ebadót, ami veszte lett a hűséges állatoknak, mert amint híre…