A művészvilág kutyái
A XX. század első felében a hazai művészvilág színe-java a pedigrés kutyák mellett köteleződött el. A közismert hírességek az ebtenyésztő szervezetek tagságát, a kutyakiállítások világát úgy láttatták, mint egy elit klubot ahova mindenki tartozni akar. Ezzel nagymértékben növelték az érdeklődést a fajtatiszta kutyák iránt. „Az ebtartás egy sport, mely nemcsak gazdag embereknek lehetséges, mint például a telivér lótenyésztés, hanem szélesebb rétegekben is érdeklődhetnének iránta. De épp az a nagy baj, hogy hiányzik az érdeklődés, és ezen kell segítenünk… Talpra tehát, akármily kevesen vagyunk is, kik e szép és nemes állatokat szeretjük! Tartsunk össze, alapítsunk egy új egyesületet, ébreszszünk érdeklődést, rendezzünk sok kiállítást, díjazzunk szép, nemes és hasznos ebeket és főtörekvésünk…
Kutyafajták hazánkban anno – IV. rész: Vadászkutyák
A cikksorozat második és harmadik része már sorra vette az 1870 és 1945 közötti időszakban Magyarországon jelenlévő vadászkutya fajták egy részét, mint a különféle agarak, terrierek és a magyar vadászkutyák. Az utolsó fejezet visszanyúlik a gyökerekhez, feltárja a magyar kinológia múltjának apró szeletkéit, fókuszba helyezve egyéni történeteket, s azokat a külhonból származó vadászkutya fajtákat, melyekről eddig nem esett szó. A fajtatiszta kutyatenyésztés a világon mindenhol – így nálunk is – vadászkutyákkal kezdődött. Az elsőként jegyzett modern kutyakiállításon csak vadászkutyák, főleg pointerek és szetterek szerepeltek. Egyes kutatások az első pedigrés kutyaként egy angol pointert tartanak számon, melyről az első fajtastandard is készült. Az első magyar ebtörzskönyvet szintén egy angol…
Kutyafajták hazánkban anno – III. rész: Terrierek és mindennemű haszonebek
A XX. század első évtizedeiben hon- és rendvédelmi szolgálati kutya tulajdonképpen bármilyen fajta lehetett. Igyekeztek minden olyan fajtát bevonni a kiképzésbe, aminél esélyt láttak a használhatóságra. Alkalmaztak magyar juhász- és pásztorkutyákat is, hogy minél inkább bizonyítsák őshonos ebeink sokoldalúságát. A professzionálisan képzett hazai hadi- és rendőrkutyák javát azonban dobermannok, airedale terrierek, illetve schnauzerek, rottweilerek, és német boxerek tették ki. Ám minden fajta közül arányaiban a legkiemelkedőbb a német juhászkutya volt. A „nagy farkaskutya-láz” A köznyelvben csak „farkaskutyának” nevezett német juhászkutya – mindkét szőrváltozatban – az 1910-es években kezdett elterjedni Magyarországon, és hamar az egyik legkedveltebb fajta lett. Az első világháború után létszámuk robbanásszerű növekedésnek indult. A fajtával foglalkozó…
Kutyafajták hazánkban anno – I. rész: Óriások és apróságok
A XIX. századtól a II. világháború végéig legalább száztíz kutyafajtát honosítottak meg, illetve tartottak nyilván Magyarországon. Hogy mikor melyik mekkora létszámban volt jelen, – akárcsak ma – folyamatosan változott. Bizonyos történelmi események, társadalmi változások, az eredeti funkció visszaszorulása, és sok egyéb tényező befolyásolta egy-egy fajta hazai sorsát, népszerűségét. Tiszta vérben tenyésztett modern kutyafajtákról csak akkor beszélhetünk, ha egy fajta hivatalos nevet kapott, megjelent róla az első fajtastandard és megkezdődött a törzskönyvezése. A fajtatiszta tenyésztés csak ezekkel valósulhatott meg, s egy fajta regionális története csak ekkortól követhető biztosan nyomon. Ez persze nem azt jelenti, hogy korábban egyetlen példány sem volt az országban, hiszen néhány idegen kutyafajta magyarországi megjelenését kiállítási katalógusok, fényképek,…
Fónagyék
Fónagy József a magyar kinológia kiemelkedő alakja, utolsó nagy mecénása és a „kontinens legjobb gentleman-idomárja” volt, aki múlhatatlan érdemeket szerezett a magyarországi ebtenyésztés terén. Rokoni szálait felgöngyölítve kiderült, hogy szűkebb-tágabb családjában nem csak ő köteleződött el a hazai kutyászat felé. A nemesi származású feketebátori Fónagy József kinológiai pályafutását 1883-ban – egy Hanvay vonalból származó, Miss nevű angol pointer szukával – kezdte. A következő évben Fónagy belépett a Magyar Vizsla-Verseny Egyesületbe, és Miss tenyésztőjétől (Pataky Albintól) további három pointert vásárolt. 1885 májusában a budapesti ebkiállításon mutatta be először kutyáit, majd augusztusban nagy feltűnést keltett a galánthai vizslaversenyen, mint kitűnő vadászkutya vezető és idomító. Szeptemberben bejelentette kennelének megalapítását, s év…
Magyar vizsla tabló
A magyar ősnemes turócszentmihályi és alsóköröskényi Thuróczy család számos tagja – Thuróczy Tibor (1882-1947) és testvére Thuróczy Károly (1879-1946), valamint édesapjuk Thuróczy Vilmos (1843-1921), illetve nagyapjuk Thuróczy János (1808-1891) is – tartott és tenyésztett sárga magyar vizslát már a XIX. században, melynek állománya a századfordulóra egyre zsugorodott, szinte teljesen kiveszett. A megmentésükért indított mozgalmat Thuróczy Tibor „A régi, magyar sárga vizsla” című írása keltette életre, mely 1916. november 20-án jelent meg a Nimród újság vadászeb mellékletében. Szomorkás hangvételű cikkében Thuróczy Tibor búcsúztatót mondott egy olyan fajta fölött, mely korábban az ország minden szegletében megtalálható volt, s „ha kiegyenlített formában nem is, de páratlanul jó, egyforma tulajdonságokkal rendelkezett”. Soraiban…
Tények, érdekességek a kutyás világból.
