{"id":393,"date":"2022-04-08T13:32:07","date_gmt":"2022-04-08T13:32:07","guid":{"rendered":"http:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/?p=393"},"modified":"2022-12-14T16:53:55","modified_gmt":"2022-12-14T16:53:55","slug":"sirato","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/2022\/04\/08\/sirato\/","title":{"rendered":"Sirat\u00f3"},"content":{"rendered":"

Az ut\u00f3bbi id\u0151kben sajnos csupa ilyen dolog foglalkoztat. Mint a h\u00e1bor\u00fa, a hal\u00e1l, a gy\u00e1sz, meg hasonl\u00f3k. \u00cdrn\u00e9k \u00e9n m\u00e1r vid\u00e1mabb t\u00e9m\u00e1kr\u00f3l is sz\u00edvesen, de az elm\u00falt \u00e9vekben ezek valahogy messze elker\u00fclnek. A gy\u00e1szr\u00f3l m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r akartam gondolataimat pap\u00edrra vetni, de mindig halogattam. T\u00fals\u00e1gosan f\u00e1jdalmas. De sajnos most megint \u00e1t\u00e9lem, ez\u00e9rt szembes\u00fcl\u00f6k legbels\u0151 f\u00e9lelmemmel az elenged\u00e9st\u0151l, s egyfajta ter\u00e1pia gyan\u00e1nt is \u00edrom ezeket a sorokat.<\/p>\n

A t\u00e9ma kapcs\u00e1n mindig eszembe jut, hogy egy teny\u00e9szt\u0151 mennyivel m\u00e1s helyzetben van ebb\u0151l a szempontb\u00f3l. Hiszen p\u00e1lyafut\u00e1sa sor\u00e1n a gy\u00e1sznak sokkal t\u00f6bb t\u00edpus\u00e1t tapasztalja meg. Gyakrabban \u00e9s t\u00f6bbf\u00e9lek\u00e9ppen kell \u00e1t\u00e9lni ezt a f\u00e1jdalmat. Gy\u00e1szoljuk a meg nem sz\u00fcletett almokat, az elvesztett magzatokat, k\u00f6lyk\u00f6ket, a betegs\u00e9gben, balesetben vagy egy\u00e9b okb\u00f3l meghalt fiatalokat, \u00e9s a v\u00e9gelgyeng\u00fcl\u00e9sben kim\u00fal\u00f3 id\u0151s kuty\u00e1kat.<\/p>\n

Abb\u00f3l a szempontb\u00f3l viszont felt\u00e9tlen\u00fcl szerencs\u00e9sebbek vagyunk, hogy meg\u00e9rt\u0151 k\u00f6rnyezet vesz k\u00f6r\u00fcl minket. Mert minden teny\u00e9szt\u0151nek vannak teny\u00e9szt\u0151 ismer\u0151sei, akiknek a kutya ugyan\u00fagy az \u00e9let\u00fck. Ez\u00e9rt az elveszt\u00e9s f\u00e1jdalm\u00e1ban abszol\u00fat tudnak osztozni. Emp\u00e1ti\u00e1juk ilyen t\u00e9ren nem \u00e1lszent vagy megj\u00e1tszott, pontosan ismerik az \u00e9rz\u00e9st, hiszen \u0151k is rendre \u00e1t\u00e9lik. Tudj\u00e1k, hogy a teny\u00e9szt\u00e9s (illetve a kutyatart\u00e1s) legnehezebb r\u00e9sze k\u00e9ts\u00e9g k\u00edv\u00fcl; a gy\u00e1sz.<\/p>\n

Aki soha nem tartott kuty\u00e1t – vagy b\u00e1rmilyen m\u00e1s h\u00e1zi\u00e1llatot – el sem tudja k\u00e9pzelni, milyen f\u00e1jdalmat tud okozni egy kutya elveszt\u00e9se. A k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k gyakran elbagatelliz\u00e1lj\u00e1k, \u00e9rtetlen\u00fcl szeml\u00e9lik ezt az \u00e9rzelmi \u00e1llapotot. S\u0151t sokszor kifejezetten \u00e9rz\u00e9ketlenek ebben a t\u00e9m\u00e1ban. \u201eAz csak egy kutya.\u201d H\u00e1t nem! Nekem nem csak egy kutya, nekem az \u00e9letem! A t\u00e1rsam, a csal\u00e1dtagom, a b\u00fcszkes\u00e9gem, a sz\u00edvem egy darabja. Akinek az elveszt\u00e9se \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen ha v\u00e1ratlan \u00e9s tragikus \u2013 igenis borzaszt\u00f3 f\u00e1jdalommal j\u00e1r. Sok olyan gazda van, akit egy ilyen esem\u00e9ny annyira megvisel, hogy emiatt nem akar t\u00f6bbet kuty\u00e1t tartani, \u00fagy \u00e9rzi k\u00e9ptelen m\u00e9g egyszer \u00e1t\u00e9lni mindezt. Egy teny\u00e9szt\u0151n\u00e9l ez sosem opci\u00f3.<\/p>\n

Az ember nem is gondoln\u00e1, m\u00edg meg nem \u00e9li, hogy a meg nem sz\u00fcletett almokat is meggy\u00e1szoljuk. Egy \u2013 de f\u0151leg t\u00f6bb – sikertelen p\u00e1ros\u00edt\u00e1s ut\u00e1n, a teny\u00e9szt\u0151 a gy\u00e1sz minden f\u00e1zis\u00e1t \u00e1t\u00e9li. A d\u00fch, az \u00fcress\u00e9g \u00e9rz\u00e9se, a f\u00e1sults\u00e1g, a szomor\u00fas\u00e1g ilyenkor t\u00f6bb napon \u00e1t elk\u00eds\u00e9r. De fel kell \u00e1llni, \u00e9s tov\u00e1bb kell l\u00e9pni. Ha pedig v\u00e9gre siker\u00fcl a meg\u00e1lmodott p\u00e1ros\u00edt\u00e1s, akkor is megvan az es\u00e9ly arra, hogy elvesz\u00edt\u00fcnk egy-egy k\u00f6lyk\u00f6t, vagy rosszabb esetben az eg\u00e9sz almot. Legrosszabb esetben pedig ak\u00e1r az anyakuty\u00e1t is.<\/p>\n

Egy meg nem sz\u00fcletett alom, vagy egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6tt, esetleg p\u00e1r napos k\u00f6ly\u00f6k elveszt\u00e9se eset\u00e9n a gy\u00e1sz azonban viszonylag r\u00f6vid ideig tart, mivel m\u00e9g nem alakult ki k\u00f6t\u0151d\u00e9s. Nincsenek k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kek, folyton eml\u00e9keztet\u0151 t\u00e1rgyak, fot\u00f3k. De ett\u0151l m\u00e9g f\u00e1j. Nem tudom m\u00e1sok, hogy vannak vele, de bennem ilyenkor a gy\u00e1sszal keveredve el\u0151t\u00f6r a sikertelens\u00e9g, a kudarc \u00e9rz\u00e9se. Okolom magamat ami\u00e9rt ez t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e9g akkor is ha j\u00f3zan \u00e9sszel pontosan tudom, hogy mindent megtettem amit csak lehet.<\/p>\n

Sz\u00e1momra a legf\u00e1jdalmasabb a fiatal feln\u0151tt kutya elveszt\u00e9se. Amikor a k\u00f6t\u0151d\u00e9s m\u00e1r teljes m\u00e9rt\u00e9kben kialakult, \u00e9s az ember abszol\u00fat nem sz\u00e1m\u00edt r\u00e1. Amikor azt gondoljuk, hogy m\u00e9g fiatal, el\u0151tte az \u00e9let, m\u00e9g j\u00f3 sok \u00e9v egy\u00fctt, tervezz\u00fck a j\u00f6v\u0151t, \u00e9s meg sem fordul a fej\u00fcnkben, hogy ez egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra megv\u00e1ltozhat. Egy fiatal feln\u0151tt kutya hirtelen bek\u00f6vetkezett hal\u00e1la \u00e9vekre traumatiz\u00e1lhat. Sajnos pontosan tudom. Megtapasztaltam. A gy\u00e1sz hossz\u00fa \u00e9s k\u00ednz\u00f3, mik\u00f6zben az ember folyton azon marcangolja mag\u00e1t, hogy mit tehettem volna m\u00e9g, vagy mit tehettem volna m\u00e1sk\u00e9pp. M\u00e9g ha mindent meg is tett, \u00e9s tudja, irrealit\u00e1s ezen r\u00e1g\u00f3dni. Mindek\u00f6zben retteg att\u00f3l, hogy ezt megint \u00e1t kell majd \u00e9lni.<\/p>\n

Eml\u00e9kszem, amikor a 3 \u00e9ves kuty\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n egy m\u00e1sik kuty\u00e1mat olyan vizsg\u00e1latra kellett vinnem, amihez be kellett b\u00f3d\u00edtani… Ahogy n\u00e9ztem \u0151t, \u00e9lettelen\u00fcl kiter\u00fclve az asztalon, p\u00e1ni f\u00e9lelem fogott el att\u00f3l, hogy \u0151t is elvesz\u00edthetem. Olyan s\u00edr\u00f3g\u00f6rcs\u00f6t kaptam, ki kellett mennem a rendel\u0151b\u0151l. H\u00f3napokig tartott \u00f6sszeszedni magam.<\/p>\n

Id\u0151s kuty\u00e1kat tartva pedig pontosan tudjuk, hogy b\u00e1rmikor bek\u00f6vetkezhet az elker\u00fclhetetlen v\u00e9g. Rendre figyelj\u00fck \u0151ket, hogy esznek-e, isznak-e rendesen, gyakran n\u00e9z\u00fcnk r\u00e1juk alv\u00e1s k\u00f6zben, hogy mozog-e a mellkasuk, l\u00e9legeznek-e m\u00e9g. Az egy\u00fctt\u00e9l\u00e9s egy (vagy t\u00f6bb) \u00f6reg kuty\u00e1val egyszerre sz\u00e9p \u00e9s f\u00e1jdalmas. Mert l\u00e1tjuk, hogy v\u00e9gig\u00e9lte az \u00e9let\u00e9t. J\u00f3 esetben s\u00falyosabb betegs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt meg\u00f6regednie, de k\u00f6zben mindig ott motoszk\u00e1l a gondolat, hogy vajon meg\u00e9ri\u2013e a holnapot. Hogy mikor j\u00f6n el a pillanat, amikor v\u00e9gleg el kell engedni?<\/p>\n

H\u00e1rom id\u0151s \u2013 b\u0151ven t\u00edz \u00e9ven fel\u00fcli – kuty\u00e1val pontosan tudtam, hogy hamarosan \u00fajra \u00e1t kell \u00e9lnem mindezt. Pr\u00f3b\u00e1ltam felk\u00e9sz\u00fclni arra, amire nem lehet. Van aki azt hiszi, ezt meg lehet szokni, bele lehet f\u00e1sulni, \u00e9s akkor m\u00e1r sokkal kev\u00e9sb\u00e9 f\u00e1jdalmas, de nem. Ezt sosem lehet megszokni, \u00e9s semmivel sem f\u00e1j kev\u00e9sb\u00e9.<\/p>\n

A kuty\u00e1kn\u00e1l az \u00f6reged\u00e9s sokszor pont \u00fagy zajlik le, mint az emberekn\u00e9l. Sok\u00e1ig teljesen j\u00f3l van, alig l\u00e1tszik rajta a kora, s\u0151t, ak\u00e1r t\u00f6bb \u00e9vet le is tagadhatna, azut\u00e1n hirtelen elkezd \u00f6regedni. Egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra veszem \u00e9szre, hogy r\u00e9gebben oly p\u00f6rg\u0151s kutya lassulni kezd, hogy m\u00e1r nehezebben megy neki a fel\u00e1ll\u00e1s, esetleg n\u00e9ha \u00f6sszecsuklik. Hogy m\u00e1r nem eszik olyan h\u00e9vvel, mik\u00f6zben kor\u00e1bban majd let\u00e9pte a karomat egy falat\u00e9rt.<\/p>\n

Winnie kuty\u00e1mn\u00e1l ez olyan 12 \u00e9s f\u00e9l \u00e9ves kora k\u00f6r\u00fcl kezd\u0151d\u00f6tt el. Addig mintha semmit sem \u00f6regedett volna, m\u00e9g csak alig \u0151sz\u00fclt. Majd hirtelen megjelentek rajta az \u00f6regs\u00e9g jelei. Kivizsg\u00e1ltattam teljesen, de az \u00e1llatorvosom csak annyit tudott mondani, hogy meg\u00f6regedett. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb betegs\u00e9ge nincs. B\u00e1rmit adtam neki, l\u00e1ttam ahogy napr\u00f3l-napra gyeng\u00fcl. Az elm\u00falt 1 h\u00f3napban pedig m\u00e1r egy\u00e9rtelm\u0171en l\u00e1tszott, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171 nem fogja meg\u00e9rni a 14. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t. Azut\u00e1n elj\u00f6tt a nap, amikor m\u00e1r mozdulni sem tudott, alig l\u00e9legzett. Elvittem \u00e1llatorvoshoz, nem akartam szenvedni hagyni. \u00c9s hi\u00e1ba k\u00e9sz\u00fcltem m\u00e1r erre egy ideje, amikor szembes\u00fcltem vele, hogy itt az id\u0151, kezem l\u00e1bam remegett. Csak folyt a k\u00f6nnyem mik\u00f6zben tettem be a kocsiba. Ott r\u00f6gt\u00f6n el\u0151revett\u00e9k, megvizsg\u00e1lt\u00e1k. A sz\u00edve \u00f6ssze-vissza vert, pulzusa az egekben, a l\u00e9gz\u00e9se cs\u00f6kkent. Nagyon pr\u00f3b\u00e1ltam tartani magam a rendel\u0151ben, hogy ne boruljak ki l\u00e1tv\u00e1nyosan. Ez eg\u00e9szen addig nagyj\u00e1b\u00f3l siker\u00fclt, m\u00edg az orvos el\u0151 nem vette a T 61-et. Abban a pillanatban r\u00e1m t\u00f6rt a zokog\u00e1s. Akkor mindenki kivonult a helyis\u00e9gb\u0151l, hogy egy kicsit egyed\u00fcl hagyjanak vele. T\u00f6bbsz\u00f6r megpusziltam a pofij\u00e1t, besz\u00e9lni k\u00e9ptelen voltam, csak annyit mondtam neki, hogy; k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k neki mindent. Mindent amit t\u0151le kaptam.<\/p>\n

Amikor haza\u00e9rtem l\u00e1ttam a t\u00f6bbi kuty\u00e1n, hogy \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e9s agg\u00f3dva n\u00e9znek r\u00e1m. Nem volt ugr\u00e1l\u00e1s, nem volt farokcs\u00f3v\u00e1l\u00e1s, csak sorfalat \u00e1lltak a bevezet\u0151 \u00fat k\u00e9t oldal\u00e1n \u00e9s engedt\u00e9k, hogy menjek. Ezut\u00e1n kb. 3-4 \u00f3r\u00e1n \u00e1t b\u00e1multam magam el\u00e9, mozdulni sem volt er\u0151m. Azon j\u00e1rt az agyam, hogy Winnie olyan r\u00e9g volt n\u00e1lam, ha visszagondolok arra az id\u0151szakra amikor meg\u00e9rkezett, mintha egy m\u00e1sik \u00e9let lenne. Eszembe jutott mekkor\u00e1kat j\u00e1tszottak a kertben Sophieval, hogy szerett\u00e9k egym\u00e1st, \u00e9s hogy m\u00e1r egyik\u00fck sincs velem. Azut\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszekaparni magam, \u00e9s beh\u00edvtam a t\u00f6bbieket, hogy belef\u00farjam az arcom a bund\u00e1jukba, hogy simogassam, szeretgessem \u0151ket ameddig csak lehet. Mert t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k b\u00e1rmi, legyen ak\u00e1rmilyen f\u00e1jdalmas az elveszt\u00e9s\u00fck, nem tudn\u00e1m elk\u00e9pzelni, hogy kutya n\u00e9lk\u00fcl \u00e9ljek. Ahogy anno mondtam, \u00e9n \u00fagy szeretn\u00e9k meghalni, hogy az utols\u00f3 amit l\u00e1tok egy collie arca legyen.<\/p>\n

 <\/p>\n

\"\"
Winnie (2008. j\u00fanius 6. – 2022. m\u00e1rcius 19.)<\/figcaption><\/figure>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az ut\u00f3bbi id\u0151kben sajnos csupa ilyen dolog foglalkoztat. Mint a h\u00e1bor\u00fa, a hal\u00e1l, a gy\u00e1sz, meg hasonl\u00f3k. \u00cdrn\u00e9k \u00e9n m\u00e1r vid\u00e1mabb t\u00e9m\u00e1kr\u00f3l is sz\u00edvesen, de az elm\u00falt \u00e9vekben ezek valahogy messze elker\u00fclnek. A gy\u00e1szr\u00f3l m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r akartam gondolataimat pap\u00edrra vetni, de mindig halogattam. T\u00fals\u00e1gosan f\u00e1jdalmas. De sajnos most megint \u00e1t\u00e9lem, ez\u00e9rt szembes\u00fcl\u00f6k legbels\u0151 f\u00e9lelmemmel az elenged\u00e9st\u0151l, s egyfajta ter\u00e1pia gyan\u00e1nt is \u00edrom ezeket a sorokat. A t\u00e9ma kapcs\u00e1n mindig eszembe jut, hogy egy teny\u00e9szt\u0151 mennyivel m\u00e1s helyzetben van ebb\u0151l a szempontb\u00f3l. Hiszen p\u00e1lyafut\u00e1sa sor\u00e1n a gy\u00e1sznak sokkal t\u00f6bb t\u00edpus\u00e1t tapasztalja meg. Gyakrabban \u00e9s t\u00f6bbf\u00e9lek\u00e9ppen kell \u00e1t\u00e9lni ezt a f\u00e1jdalmat. Gy\u00e1szoljuk a meg nem sz\u00fcletett almokat, az elvesztett magzatokat, k\u00f6lyk\u00f6ket, a betegs\u00e9gben, balesetben vagy egy\u00e9b okb\u00f3l meghalt fiatalokat, \u00e9s a v\u00e9gelgyeng\u00fcl\u00e9sben kim\u00fal\u00f3 id\u0151s kuty\u00e1kat. Abb\u00f3l a szempontb\u00f3l viszont felt\u00e9tlen\u00fcl szerencs\u00e9sebbek vagyunk, hogy meg\u00e9rt\u0151 k\u00f6rnyezet vesz k\u00f6r\u00fcl minket. Mert minden teny\u00e9szt\u0151nek vannak teny\u00e9szt\u0151 ismer\u0151sei, akiknek a kutya ugyan\u00fagy az \u00e9let\u00fck. Ez\u00e9rt az elveszt\u00e9s f\u00e1jdalm\u00e1ban abszol\u00fat tudnak osztozni. Emp\u00e1ti\u00e1juk ilyen t\u00e9ren nem \u00e1lszent vagy megj\u00e1tszott, pontosan ismerik az \u00e9rz\u00e9st, hiszen \u0151k is rendre \u00e1t\u00e9lik. Tudj\u00e1k, hogy a teny\u00e9szt\u00e9s (illetve a kutyatart\u00e1s) legnehezebb r\u00e9sze k\u00e9ts\u00e9g k\u00edv\u00fcl; a gy\u00e1sz. Aki soha nem tartott kuty\u00e1t – vagy b\u00e1rmilyen m\u00e1s h\u00e1zi\u00e1llatot – el sem tudja k\u00e9pzelni, milyen f\u00e1jdalmat tud okozni egy kutya elveszt\u00e9se. A k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k gyakran elbagatelliz\u00e1lj\u00e1k, \u00e9rtetlen\u00fcl szeml\u00e9lik ezt az \u00e9rzelmi \u00e1llapotot. S\u0151t sokszor kifejezetten \u00e9rz\u00e9ketlenek ebben a t\u00e9m\u00e1ban. \u201eAz csak egy kutya.\u201d H\u00e1t nem! Nekem nem csak egy kutya, nekem az \u00e9letem! A t\u00e1rsam, a csal\u00e1dtagom, a b\u00fcszkes\u00e9gem, a sz\u00edvem egy darabja. Akinek az elveszt\u00e9se \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen ha v\u00e1ratlan \u00e9s tragikus \u2013 igenis borzaszt\u00f3 f\u00e1jdalommal j\u00e1r. Sok olyan gazda van, akit egy ilyen esem\u00e9ny annyira megvisel, hogy emiatt nem akar t\u00f6bbet kuty\u00e1t tartani, \u00fagy \u00e9rzi k\u00e9ptelen m\u00e9g egyszer \u00e1t\u00e9lni mindezt. Egy teny\u00e9szt\u0151n\u00e9l ez sosem opci\u00f3. Az ember nem is gondoln\u00e1, m\u00edg meg nem \u00e9li, hogy a meg nem sz\u00fcletett almokat is meggy\u00e1szoljuk. Egy \u2013 de f\u0151leg t\u00f6bb – sikertelen p\u00e1ros\u00edt\u00e1s ut\u00e1n, a teny\u00e9szt\u0151 a gy\u00e1sz minden f\u00e1zis\u00e1t \u00e1t\u00e9li. A d\u00fch, az \u00fcress\u00e9g \u00e9rz\u00e9se, a f\u00e1sults\u00e1g, a szomor\u00fas\u00e1g ilyenkor t\u00f6bb napon \u00e1t elk\u00eds\u00e9r. De fel kell \u00e1llni, \u00e9s tov\u00e1bb kell l\u00e9pni. Ha pedig v\u00e9gre siker\u00fcl a meg\u00e1lmodott p\u00e1ros\u00edt\u00e1s, akkor is megvan az es\u00e9ly arra, hogy elvesz\u00edt\u00fcnk egy-egy k\u00f6lyk\u00f6t, vagy rosszabb esetben az eg\u00e9sz almot. Legrosszabb esetben pedig ak\u00e1r az anyakuty\u00e1t is. Egy meg nem sz\u00fcletett alom, vagy egy \u00fajsz\u00fcl\u00f6tt, esetleg p\u00e1r napos k\u00f6ly\u00f6k elveszt\u00e9se eset\u00e9n a gy\u00e1sz azonban viszonylag r\u00f6vid ideig tart, mivel m\u00e9g nem alakult ki k\u00f6t\u0151d\u00e9s. Nincsenek k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kek, folyton eml\u00e9keztet\u0151 t\u00e1rgyak, fot\u00f3k. De ett\u0151l m\u00e9g f\u00e1j. Nem tudom m\u00e1sok, hogy vannak vele, de bennem ilyenkor a gy\u00e1sszal keveredve el\u0151t\u00f6r a sikertelens\u00e9g, a kudarc \u00e9rz\u00e9se. Okolom magamat ami\u00e9rt ez t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e9g akkor is ha j\u00f3zan \u00e9sszel pontosan tudom, hogy mindent megtettem amit csak lehet. Sz\u00e1momra a legf\u00e1jdalmasabb a fiatal feln\u0151tt kutya elveszt\u00e9se. Amikor a k\u00f6t\u0151d\u00e9s m\u00e1r teljes m\u00e9rt\u00e9kben kialakult, \u00e9s az ember abszol\u00fat nem sz\u00e1m\u00edt r\u00e1. Amikor azt gondoljuk, hogy m\u00e9g fiatal, el\u0151tte az \u00e9let, m\u00e9g j\u00f3 sok \u00e9v egy\u00fctt, tervezz\u00fck a j\u00f6v\u0151t, \u00e9s meg sem fordul a fej\u00fcnkben, hogy ez egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra megv\u00e1ltozhat. Egy fiatal feln\u0151tt kutya hirtelen bek\u00f6vetkezett hal\u00e1la \u00e9vekre traumatiz\u00e1lhat. Sajnos pontosan tudom. Megtapasztaltam. A gy\u00e1sz hossz\u00fa \u00e9s k\u00ednz\u00f3, mik\u00f6zben az ember folyton azon marcangolja mag\u00e1t, hogy mit tehettem volna m\u00e9g, vagy mit tehettem volna m\u00e1sk\u00e9pp. M\u00e9g ha mindent meg is tett, \u00e9s tudja, irrealit\u00e1s ezen r\u00e1g\u00f3dni. Mindek\u00f6zben retteg att\u00f3l, hogy ezt megint \u00e1t kell majd \u00e9lni. Eml\u00e9kszem, amikor a 3 \u00e9ves kuty\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n egy m\u00e1sik kuty\u00e1mat olyan vizsg\u00e1latra kellett vinnem, amihez be kellett b\u00f3d\u00edtani… Ahogy n\u00e9ztem \u0151t, \u00e9lettelen\u00fcl kiter\u00fclve az asztalon, p\u00e1ni f\u00e9lelem fogott el att\u00f3l, hogy \u0151t is elvesz\u00edthetem. Olyan s\u00edr\u00f3g\u00f6rcs\u00f6t kaptam, ki kellett mennem a rendel\u0151b\u0151l. H\u00f3napokig tartott \u00f6sszeszedni magam. Id\u0151s kuty\u00e1kat tartva pedig pontosan tudjuk, hogy b\u00e1rmikor bek\u00f6vetkezhet az elker\u00fclhetetlen v\u00e9g. Rendre figyelj\u00fck \u0151ket, hogy esznek-e, isznak-e rendesen, gyakran n\u00e9z\u00fcnk r\u00e1juk alv\u00e1s k\u00f6zben, hogy mozog-e a mellkasuk, l\u00e9legeznek-e m\u00e9g. Az egy\u00fctt\u00e9l\u00e9s egy (vagy t\u00f6bb) \u00f6reg kuty\u00e1val egyszerre sz\u00e9p \u00e9s f\u00e1jdalmas. Mert l\u00e1tjuk, hogy v\u00e9gig\u00e9lte az \u00e9let\u00e9t. J\u00f3 esetben s\u00falyosabb betegs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt meg\u00f6regednie, de k\u00f6zben mindig ott motoszk\u00e1l a gondolat, hogy vajon meg\u00e9ri\u2013e a holnapot. Hogy mikor j\u00f6n el a pillanat, amikor v\u00e9gleg el kell engedni? H\u00e1rom id\u0151s \u2013 b\u0151ven t\u00edz \u00e9ven fel\u00fcli – kuty\u00e1val pontosan tudtam, hogy hamarosan \u00fajra \u00e1t kell \u00e9lnem mindezt. Pr\u00f3b\u00e1ltam felk\u00e9sz\u00fclni arra, amire nem lehet. Van aki azt hiszi, ezt meg lehet szokni, bele lehet f\u00e1sulni, \u00e9s akkor m\u00e1r sokkal kev\u00e9sb\u00e9 f\u00e1jdalmas, de nem. Ezt sosem lehet megszokni, \u00e9s semmivel sem f\u00e1j kev\u00e9sb\u00e9. A kuty\u00e1kn\u00e1l az \u00f6reged\u00e9s sokszor pont \u00fagy zajlik le, mint az emberekn\u00e9l. Sok\u00e1ig teljesen j\u00f3l van, alig l\u00e1tszik rajta a kora, s\u0151t, ak\u00e1r t\u00f6bb \u00e9vet le is tagadhatna, azut\u00e1n hirtelen elkezd \u00f6regedni. Egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra veszem \u00e9szre, hogy r\u00e9gebben oly p\u00f6rg\u0151s kutya lassulni kezd, hogy m\u00e1r nehezebben megy neki a fel\u00e1ll\u00e1s, esetleg n\u00e9ha \u00f6sszecsuklik. Hogy m\u00e1r nem eszik olyan h\u00e9vvel, mik\u00f6zben kor\u00e1bban majd let\u00e9pte a karomat egy falat\u00e9rt. Winnie kuty\u00e1mn\u00e1l ez olyan 12 \u00e9s f\u00e9l \u00e9ves kora k\u00f6r\u00fcl kezd\u0151d\u00f6tt el. Addig mintha semmit sem \u00f6regedett volna, m\u00e9g csak alig \u0151sz\u00fclt. Majd hirtelen megjelentek rajta az \u00f6regs\u00e9g jelei. Kivizsg\u00e1ltattam teljesen, de az \u00e1llatorvosom csak annyit tudott mondani, hogy meg\u00f6regedett. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb betegs\u00e9ge nincs. B\u00e1rmit adtam neki, l\u00e1ttam ahogy napr\u00f3l-napra gyeng\u00fcl. Az elm\u00falt 1 h\u00f3napban pedig m\u00e1r egy\u00e9rtelm\u0171en l\u00e1tszott, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171 nem fogja meg\u00e9rni a 14. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t. Azut\u00e1n elj\u00f6tt a nap, amikor m\u00e1r mozdulni sem tudott, alig l\u00e9legzett. Elvittem \u00e1llatorvoshoz, nem akartam szenvedni hagyni. \u00c9s hi\u00e1ba k\u00e9sz\u00fcltem m\u00e1r erre egy ideje, amikor szembes\u00fcltem vele, hogy itt az id\u0151, kezem l\u00e1bam remegett. Csak folyt a k\u00f6nnyem mik\u00f6zben tettem be a kocsiba. Ott r\u00f6gt\u00f6n el\u0151revett\u00e9k, megvizsg\u00e1lt\u00e1k. A sz\u00edve \u00f6ssze-vissza vert, pulzusa az egekben, a l\u00e9gz\u00e9se cs\u00f6kkent. Nagyon pr\u00f3b\u00e1ltam tartani magam a rendel\u0151ben, hogy ne boruljak ki l\u00e1tv\u00e1nyosan. Ez eg\u00e9szen addig nagyj\u00e1b\u00f3l siker\u00fclt, m\u00edg az orvos el\u0151 nem vette a T 61-et. Abban a pillanatban r\u00e1m t\u00f6rt a zokog\u00e1s. Akkor mindenki kivonult a helyis\u00e9gb\u0151l, hogy egy kicsit egyed\u00fcl hagyjanak vele. T\u00f6bbsz\u00f6r megpusziltam a pofij\u00e1t, besz\u00e9lni k\u00e9ptelen voltam, csak annyit mondtam neki, hogy; k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k neki mindent. Mindent amit t\u0151le kaptam. Amikor haza\u00e9rtem l\u00e1ttam a t\u00f6bbi kuty\u00e1n, hogy \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e9s agg\u00f3dva n\u00e9znek r\u00e1m. Nem volt ugr\u00e1l\u00e1s, nem volt farokcs\u00f3v\u00e1l\u00e1s, csak sorfalat \u00e1lltak a bevezet\u0151 \u00fat k\u00e9t oldal\u00e1n \u00e9s engedt\u00e9k, hogy menjek. Ezut\u00e1n kb. 3-4 \u00f3r\u00e1n \u00e1t b\u00e1multam magam el\u00e9, mozdulni sem volt er\u0151m. Azon j\u00e1rt az agyam, hogy Winnie olyan r\u00e9g volt n\u00e1lam, ha visszagondolok arra az id\u0151szakra amikor meg\u00e9rkezett, mintha egy m\u00e1sik \u00e9let lenne. Eszembe jutott mekkor\u00e1kat j\u00e1tszottak a kertben Sophieval, hogy szerett\u00e9k egym\u00e1st, \u00e9s hogy m\u00e1r egyik\u00fck sincs velem. Azut\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00f6sszekaparni magam, \u00e9s beh\u00edvtam a t\u00f6bbieket, hogy belef\u00farjam az arcom a bund\u00e1jukba, hogy simogassam, szeretgessem \u0151ket ameddig csak lehet. Mert t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k b\u00e1rmi, legyen ak\u00e1rmilyen f\u00e1jdalmas az elveszt\u00e9s\u00fck, nem tudn\u00e1m elk\u00e9pzelni, hogy kutya n\u00e9lk\u00fcl \u00e9ljek. Ahogy anno mondtam, \u00e9n \u00fagy szeretn\u00e9k meghalni, hogy az utols\u00f3 amit l\u00e1tok egy collie arca legyen.    <\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":397,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[20],"tags":[],"class_list":["post-393","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-gyasz"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/393","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=393"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/393\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":983,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/393\/revisions\/983"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/397"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=393"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=393"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.akutyanemolvassa.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=393"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}