Kutyázás és tudományok – Münchhausen by proxy
Régóta foglalkoztat a kutyázás kapcsolata a különböző tudományokkal. Ha az ember a kutyák után kutakodik – legyen szó szinte bármiről – számos érdekes aspektusra lehet bukkanni. Nem gondoltam volna például, hogy amikor szinte véletlenszerűen elkezdtem feltárni a saját fajtám hazai történetét, olyan összefüggésekre bukkanok, amitől leesik az állam. Hogy a történelemhamisítás mint olyan, a kutyázást is érinti. Hogy a politika ebbe is beférkőzik, már igencsak régóta.
Például mi hosszúszőrű collie tenyésztők sokáig úgy tudtuk, hogy a magyar collie tenyésztés története csak több évvel a II. Világháború után kezdődött Magyarországon, egész konkrétan az 1960-as években. Azután elég volt 10 percet eltöltenem a magyar sajtó adatbázisban ahhoz, hogy rájöjjek, ez mennyire nem igaz. Miután írtam róla, valaki megkérdezte tőlem, hogy vajon miért volt ez szándékosan elhallgatva? Miért törölték ki őket a magyar történelemből? Akkor még azt gondoltam, ez talán kissé túlzó, hogy összeesküvés elmélet szaga van, de nem. Mint utóbb – jó hosszas kutatás után – összeállt, valóban konkrét történelemhamisítás történt. Ami nem csak a mi fajtánkat érinti. Hiszen a kommunista éra tűzzel vassal próbálta irtani mindazt, ami a magyar nemességhez volt köthető, és hát ebbe ugye beletartoztak a kutyák is. Mivel a fajtatiszta kutyázást a nemesek hívták életre. Az arisztokrata ebek pedig gazdáikkal együtt nem kívánatos elemekké váltak. Mert státuszszimbólumok voltak. Egy olyan letűnt koré, és társadalmi rétegé, aminek az emlékét is el akarták törölni. Revidiálás pedig azóta sem történt. (Erről a teljes cikkem, illetve cikksorozatom ITT!)
Még elképzelni is nehéz, hogy hány kutya halálát okozta / okozza a történelem, vagyis az aktuális politika. Pl. a magyar fajtájú kutyák nyilvános és látványos agyonlövése a II. VH alatt, a cári Oroszország felszámolásakor halomra gyilkolt orosz fajták, az amerikai őslakosok kutyáinak kiirtása, vagy a tibeti masztiffok „elrablása” mint a tibeti nép elnyomásának jelképe. A kutyáknak és gazdáiknak meg viselniük kell, hogy az állatok aszerint élnek vagy halnak, hogy éppen ott és akkor milyen a politikai helyzet. Így a kutyázás az évszázadok folyamán szorosan összefonódott a történettudománnyal, illetve ezek ábrázolása kapcsán a művészettörténettel is.
Van azonban még egy olyan tudomány, aminek az összekapcsolódása a kutyázással igencsak régóta izgatja a fantáziámat, ez pedig a pszichológia. Remélem lesz egyszer pár olyan magyar pszichológus, aki lát fantáziát a témában és készül néhány alapos tanulmány a különböző pszichológiai jelenségek lecsapódásáról a hazai kutyás társadalomban. Mert bizonyos kórképek, jelenségek, folyamatok egészen egyedi módon tudnak megjelenni ebben a közegben. Mert persze, a kutyázás magukról a kutyákról szól. Elvileg. De nem mehetünk el amellett, hogy – jobb esetben – minden kutyához tartozik legalább egy ember.
A kutyákat is érintő humán pszichológiai kórképek közül számomra az egyik legérdekesebb a háziállatokra kivetített Münchhausen by proxy. Ez a fajta mentális zavar elég nehezen diagnosztizálható, még akkor is ha másik emberre vetül, ha pedig kutyára, csak a legritkább esetben tűnik fel bárkinek. Nem szeretném ezt hosszasan, bonyolultan és tudományosan magyarázni, ezért csak röviden… A Münchausen szindróma az, amikor valaki tüneteket, betegségeket talál ki magának azért, hogy így csikarjon ki figyelmet, törődést, szeretetet, egyrészt az egészségügyben dolgozóktól, másrészt a szűkebb vagy tágabb környezetétől. Sokszor még arra is képesek, hogy mérgezéssel, vagy egyéb módon tüneteket okozzanak maguknak. A Münchhausen by proxy ugyanennek a pszichés kórképnek egy olyan verziója, amikor nem saját magát betegíti meg az illető, nem magának talál ki tüneteket, hanem mondjuk egy figyelemre vágyó anya, aki a gyerekét betegíti meg azért, hogy hozzájusson a hőn áhított figyelemhez. (Ha valakit érdekel ez a téma, nagyon ajánlom Gypsy Rose Blanchard tragédiába fulladó, elképesztő igaz történetét!). A szindrómában szenvedők gyakran nem tudják, vagy nem ismerik el az állapotukat, ezért nem is fordulnak vele szakemberhez.
Az utóbbi években kezdtek arra felfigyelni a pszichológusok, hogy a Münchhausen by proxy sok esetben háziállatokra – köztük leggyakrabban kutyákra – is kivetülhet. Vagyis vannak olyan gazdák, akik azért járnak sokat állatorvoshoz kedvencükkel, és találnak ki ilyen-olyan tüneteket, hogy ők maguk megkapják a figyelmet az állatorvostól, a környezetüktől, vagy akár teljesen idegenektől. Ettől nagyon gondos gazdinak tűnnek, hiszen akkor is elviszik a kutyát állatorvoshoz, ha az egyet tüsszent. Ez még a jobbik eset. Amikor csak kitalálják a panaszokat. Mert rosszabb esetben a gazda képes arra, hogy ő maga okozza a tüneteket a kutyának azért, hogy megkapja a kívánt figyelmet, és elismerjék az átlagon felüli gondosságát. Szélsőséges esetben ez a kutya halálát is okozhatja, hiszen a Münchhausen by proxy-s gazdinak nem probléma megmérgezni, vagy akár elütni a saját kutyáját azért, hogy később látványosan küzdhessen az életéért. Az emberekkel szemben az állatok ráadásul még nehezebb helyzetben vannak, mivel nem tudják az ellenkezésüket szinte semmilyen formában kinyilvánítani. Az állatok bántalmazásának egy olyan formája ez, amiről nem sokat hallani, pedig érdemes lenne rá odafigyelni, hiszen sok esetben fatális kimenetelű.
Készült már ezzel kapcsolatban pár tanulmány, de ezek az esetek legtöbbször rejtve maradnak. Hacsak egy jó pszichológiai érzékkel rendelkező állatorvos nem veszi észre, és nem kezdi el „titokban” a gazdát kezelni a kutya helyett. Hogy kis hazánkban milyen gyakran találkozni ilyen esetekkel, arról több állatorvossal is beszéltem az elmúlt pár évben, amióta foglalkoztat ez a téma. Nem volt állatorvos aki ne tudta volna rögtön miről beszélek, és nem volt köztük olyan, akinek az éppen aktuális páciensei között ne lenne legalább kettő, akinél gyanítható a Münchhausen by proxy. Ezek a gazdák rettenetesen felkészültek. (Gyakran van a családjukban egészségügyi dolgozó.) Pontosan tudják, hogy milyen tünetekkel kell előállniuk, hogy az állatorvos komolyan kezdjen velük foglalkozni. Volt olyan állatorvos, aki bevallotta nekem, hogy miután rájött, hogy a probléma nem a kutyával, hanem a gazdával van, tulajdonképen őt kezdte el kezelni.
Az Edinburgh-i Egyetem kutatói elkezdték vizsgálni a témát, kicsivel több mint 400 állatorvos részvételével. A felmérési időszakban 225 kutya és 168 macska esetében állapítottak meg „nem véletlenszerű” testi sérüléseket (pl. késszúrás), amik egyértelműen utaltak a gazda mentális zavarára, de Münchhausen by proxy-t kétséget kizáróan bizonyítani csak pár esetben sikerült. Az okozott sérülések közt volt csonttörés, szervrepedés, agysérülés, vakság, kórós alultápláltság, stb. Volt olyan gazda, aki bevallotta szörnyű tetteit, miután az állatorvos és a kutyája tenyésztője rájött, és szembesítette az igazsággal, majd elkobozták tőle az állatot. Elismerte, hogy masszívan éheztette, és különböző szerekkel mérgezte az kutyáját, hogy aggodalmat váltson ki másokból, s ezáltal élvezhesse a rá irányuló figyelmet. Egy másik esetben viszont nem sikerült bebizonyítani, hogy a gazda szándékos mérgezéssel okozta a kutya betegségeit, később viszont börtönbe került, mivel az állatain kívül a saját gyermekeit is mérgezte.
A mai Internet uralta világ különösen kedvez a Münchhausen by proxy-s gazdáknak, mivel az Interneten idegenektől is megkaphatják azt a figyelmet és szimpátiát amire szükségük van. Hiszen ki nem sajnálna egy olyan gazdit, aki annyira szerencsétlenül választott kutyát, hogy a fél életét állatorvosi rendelőkben tölti. A „gondos” gazdi ekkor tündökölhet a hős szerepben, és fürdőzhet abban a figyelemben, sajnálatban, ami a kutya miatt rá irányul. Miközben az állat némán szenved. A kutyákra kivetített Münchhausen by proxy sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mint amit eddig kapott. Mind a tenyésztők, mind a teljes társadalom részéről.
Folytatása következik…
(A cikkhez csatolt kép csak illusztráció!)
