Kutyák a Budapesti Állatkertben – I. rész
A Pesti Állatkert 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Külföldön ekkor már bevett szokás volt a fajtatiszta kutyák állatkerti bemutatása. A létesítmény a megnyitó havában rengeteg embert vonzott, és számos ajándék állat érkezett. Köztük egy újfundlandi, aki minden bizonnyal a Kert első kutyája lehetett. Vele kezdődött a Fővárosi Állat- és Növénykert kutyáinak 147 éven át tartó története. A magánkezdeményezésből alapított intézmény igazgatója 1873-ban Serák Károly nagy-abonyi közbirtokos lett. A kinevezését követő években már rendszeresen látható volt néhány kutya az Állatkertben. 1885 februárjában az igazgató – a Vadászlap hasábjain – bejelentést tett, miszerint tavasszal nagyszabású ebtenyészde felállítását tervezi a Kertben. Az elképzelés az volt, hogy minél…
Magyar vizsla tabló
A magyar ősnemes turócszentmihályi és alsóköröskényi Thuróczy család számos tagja – Thuróczy Tibor (1882-1947) és testvére Thuróczy Károly (1879-1946), valamint édesapjuk Thuróczy Vilmos (1843-1921), illetve nagyapjuk Thuróczy János (1808-1891) is – tartott és tenyésztett sárga magyar vizslát már a XIX. században, melynek állománya a századfordulóra egyre zsugorodott, szinte teljesen kiveszett. A megmentésükért indított mozgalmat Thuróczy Tibor „A régi, magyar sárga vizsla” című írása keltette életre, mely 1916. november 20-án jelent meg a Nimród újság vadászeb mellékletében. Szomorkás hangvételű cikkében Thuróczy Tibor búcsúztatót mondott egy olyan fajta fölött, mely korábban az ország minden szegletében megtalálható volt, s „ha kiegyenlített formában nem is, de páratlanul jó, egyforma tulajdonságokkal rendelkezett”. Soraiban…
Kutyafajták a háború előtti Magyarországon
A törzskönyvezés kezdetétől (1879) a II. Világháború végéig Magyarországon körülbelül 110 kutyafajtát honosítottak meg, illetve tartottak nyilván. Az, hogy mikor melyik mekkora létszámban volt jelen, – akárcsak ma – folyamatosan változott. A történelmi események, a társadalmi változások, az eredeti funkció visszaszorulása és sok egyéb tényező is befolyásolta/befolyásolja egy fajta sorsát, népszerűségét. Csak nagyon kevés olyan fajta volt, ami kifejezetten nagy létszámban, sok évtizeden át követhető hazánkban. Ezek közül is kiemelkedik a sima- és drótszőrű foxterrier illetve a német juhászkutya, melyek felfelé ívelő karrierje a háború után is folytatódott. Egy fajta jelenléte attól kezdve követhető nyomon valójában, amikor hivatalos nevet kap, és megjelenik róla az első fajtastandard. A tiszta vérben…
Mentális szösszenet
Az utóbbi időkben többször megkaptam a kérdést, hogy miért kezdtem kinológiai szervezeti és fajtatörténeti kutatásba, mire jó ez az egész, és miért akarom egy angol fajta hazai történetét kutatni? Főleg mivel ez vajmi keveseket érdekel. Meg persze azt is, hogy mit várok ettől az egésztől, mi a célom vele? Elmondom legfőképpen mi inspirált. Már a saját olthatatlan kíváncsiságomon és a történelem iránti mérhetetlen rajongásomon kívül. Régebben sokat olvasgattam azt az írást, amit egy lelkes collie tenyésztő gyűjtött össze a fajta hazai történetéről. Miszerint az első hazai alom 1960-ban született. Több külföldi fajta hazai történetét elolvasva azt láttam, hogy szinte mindegyiket 1955 és 1980 között honosították meg. Egy idő után elgondolkodtam…
Arcképcsarnok: MEOE elnökök 1961-2022
Mint egy korábbi bejegyzésben említettem… Az 1956 elején alakult MKOE – Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete 1961 márciusában módosította alapszabályait és felvette a MEOE – Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nevet, majd ugyanebben az évben csatlakozott az FCI-hez. A MEOE elnöke ekkor Kerekes Béla (szül. Dárda, 1900. július 24.), a Dárdai magyar vizsla kennel tulajdonosa volt. A napi ügyvitelért felelős főtitkár Puy Aladár (1907-1992) agrármérnök volt, aki már évek óta vezető szerepet töltött be az Egyesület életében. Kerekes Bélát az elnöki székben alelnöke, dr. Abonyi Lajos (1900-1978) állatorvos követte, aki majd 50 évig részese volt a hazai kinológiai életnek. Abonyi doktor 1963-ban köszönt le, de továbbra is a vezetőség aktív tagja…
Gondolatok a Kiscelli kutya kiállításról
Majd egy éve annak, hogy Kiscelli Múzeum meghirdette; időszakos kiállítást készül nyitni „VAU! A fővárosi kutyatartás kultúrtörténete” címmel. Üdvözöltem az ötletet és nagyon vártam, hogy megnézhessem, mivel a történelmi visszatekintés a magyar kutyázásba igencsak érdekel, legyen szó annak bármilyen aspektusáról. Ezért voltak is elvárásaim, meg nem is. Túl nagyokat nem mertem álmodni, nehogy csalódjak. Mégis feltüzelt a gondolat, hátha – a nyilvánosságot is bevonó – anyaggyűjtés során belebotlottak igazán értékes és ritka kincsekbe, s azokat majd felvonultatják a díszes vitrinekben. A legnagyobb vágyam persze a kutyászat Szent Grálja lett volna, a háború előtti törzskönyvi kötetek, de ha őszinte akarok lenni, ebben azért komolyan nem reménykedtem. Azokat egyszerűen elnyelte a föld.…
Tények, érdekességek a kutyás világból.
