Kutyakiállítások Magyarországon – I. rész: A kezdetek

 

 

Idén október közepén pont 150 éve annak, hogy az első kutyakiállítást megrendezték a Magyar Királyság területén. Időutazásunk a kiállítások kezdeti szakaszába, legfőképpen a hazai ebmustrák hajnalába nyújt betekintést.

 

Anglia, 1859-1860

Az elsőnek jegyzett modern kutyakiállítást – egy baromfivásár mellékbemutatójaként – az észak-angliai Newcastle upon Tyne-ban rendezték meg 1859. június 28-29-én ötven kutya (27 szetter és 23 pointer) részvételével. Még az év novemberében a birminghami kiállításon már több fajtából összesen 80 kutya volt látható. Bő egy évvel később ugyanott, 267 eb jelent meg számos különböző fajtából, pl. ölebek, bulldogok, juhászkutyák, szelindekek. A magyar lapok kíváncsian találgatták, hogy „vajon a főnebb említett juhászkutyák közt volt-e magyar komondor is, mivel húsz s néhány év előtt küldetett ki néhány szép példány Angliába, hol azokat nagy érdekkel fogadták; de hogy folytatták-e velük a tenyészetet, arról nincs tudomásunk”. – Vadász- és Versenylap, 1860.12.10.

 

 

Nyugat-Európa, 1863

Az 1863-as év a kutyakiállítások történetében igen meghatározó volt. Májusban tartották az első Nagy Nemzetközi Kutyakiállítást Londonban, amire 1700 nevezés érkezett. Ugyanebben a hónapban a franciák is csatlakoztak a kibontakozó kiállítási hullámhoz, és 850 kutyával megtartották első kiállításukat Párizsban. Júliusban egy hamburgi kiállítással Németország debütált 453 nevezéssel, köztük egy alföldi komondor, mely hihetetlen összegért kelt el. Az első osztrák kiállítást – melyre kifejezetten várták a magyar kiállítókat és vásárlókat – 1863. szeptember 8-9-én rendezték meg a Bécshez tartozó Hietzingben, ahol 357 kutya töltötte meg a ringeket. A beszámolók szerint ezüst serleget nyert Pontzen Tivadar agara és Zay gróf tacskó tenyészete, valamint bronzérmet laczkovai Dusy Jenő három agara, gróf Széchenyi Béla kutyái, és egy budai úr névtelen ebe.

A magyar társadalom eleinte szkeptikusan állt az „új úri hóborthoz”, a kiállításokról a lapok csak pár sort és legfeljebb egy karikatúrát közöltek. Főleg a társasági kutyák borsos árán ámuldoztak sokan, „hisz azokkal még vadászni sem lehetett”. Ám rövid időn belül egyre hosszabb és részletesebb beszámolók születtek, elismerve a kutyakiállítások sokrétű jelentőségét. „A francia társulat által szervezett két ebkiállítás… nagy befolyással volt arra, hogy a kutyák tulajdonosai egymással megismerkedjenek s feltáruljon a kutyagazdaság, mellyel ez ország még mindig bővelkedik. Azóta csere, eladás, czélszerű keresztezés útján folyvást javulnak az egymástól gyakran messze eső vidékek különböző falkái…” – Vadász- és Versenylap, 1866.07.20.

 

 

Anglián kívül a kiállítások lassan indultak be, jellemzően 2-3 évente tartottak rendezvényeket. Ezeken magyar kiállítók csak kevés alkalommal kis számban tűntek fel, mivel a hazai állomány ekkortájt elég szegényes volt. A reformkori agarászat és kopászat lendületét a forradalmi éra megtörte. Az agarász egyletek és kopófalkák feloszlottak, a megmaradt kutyák szétszóródtak. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az azt követő véres megtorlások, illetve a Bach korszak feszültségekkel teli időszaka, nem kedvezett az ebeknek (sem). A kiegyezést megelőző átmeneti állapot viszont már lehetővé tette az újraindulást. Így a helyzet javítása érdekében az első angol kiállításokra pár magyar nemes kutyavásárlási céllal megbízottat küldött. Az újraéledő kutyás vadászatokhoz a magyar urak igyekeztek beszerezni több olyan ebet, melyek 4-6 generációs pedigrével rendelkeztek, s esetleg kutyakiállításon is nyertek. Végül 1867-ben megtörtént a kiegyezés, megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia, javult a közhangulat és kezdett helyreállni a rend. A boldog békeidők beköszöntével pedig a szárnyát próbálgató hazai kinológia is kibontakozott.

 

 

Gödöllő, 1874

Az első magyar kutyakiállítást 1874. október 15-én csütörtök reggel 9 órától tartották, a gödöllői uradalomhoz tartozó besnyői kolostor és besnyői vasútállomás közelében. A lókiállítással és lóversennyel egybekötött esemény fő szervezője báró Podmaniczky Géza volt. Az angol mintát követő rendezvény iránt nagy érdeklődés mutatkozott, főleg miután hírül adták, hogy Erzsébet királyné érkezése is várható.

„Kutyakiállítás és lóverseny. Gödöllő természeti szépséggel és pompás vadaskerttel bíró vidéke, az őszi napokon nemcsak a kirándulók, hanem a sportsman világ előtt is kiváló érdekeltség színhelyévé lesz… még érdekesebbé fogja tenni a versenyek napját azon eredeti jó ötlet, mely a galgavidéki agarász-egylet kebelében fogamzott, hogy egyszersmind kutyakiállítást is rendeznek. Nem lesz ugyan itt fajváltozatban és példányokban oly gazdag képviselete a kutyák tanulékony és hűséges nemének, mint például Londonban, de a vadászinger fog találni bizonyára elég kárpótlást a fáradságért, ha a kezdeményezés nehézségeivel küzdő kiállítást megszemléli. Báró Podmaniczky Géza úr, ki a galgavidéki agarász-egylet elnöke, és egyike a legtevékenyebb sportembereknek, erősen buzgólkodik, hogy a vadászkedvelők a vadászebek sokféle fajai közül néhány nemesebb és jól idomított kutyával találkozhassanak a kiállításon. Sőt gondoskodnak a nők kedvenczeiről, az ölebecskék és mopszokról is, mely válfaját szintén fel fogja ölelni a kiállítás. Egy az állatok e neme iránt különösen érdeklődő főúr és neje már fel is ajánlottak 5 aranyat és 5 ezüstérmet a kiállított kutyák kitűnőbbjeinek díjazására…” – Ellenőr, 1874.08.20. (A felhíváshoz később rövidke kiállítási szabályzatot is csatoltak.)

A kiállításra bárki bármilyen fajtájú ebet nevezhetett. A díjazáshoz a csoportbontást végül a következőképpen állapították meg: „I. Juhász-komondorok, II. Vizslák, III. Tacskók (Dachshund), IV. Patkányfogók (Rattler), V. Fitoskák (Mops), VI. Ölebek, és a fentebbi fajtákhoz nem tartozó kutyák.”

„Csütörtökön lesz a gödöllői kutyakiállítás és lóverseny, melyre sokan készülnek a fővárosból… A királyné, ki jelenleg Gödöllőn mulat, szintén szerencséltetni fogja látogatásával a versenyeket, s így hódító megjelenése olyanokat is fog a gyep nézőhelyeire vonni, kik a hosszú távollét után viruló egészségben körünkbe érkező felséges asszonyt egy szíves éljennel kívánják üdvözölni.” – Ellenőr, 1874.10.11.

A rendezvény végül valódi népünnepély lett. A festői környezetben pompás őszi időben cigányzenészek húzták a talpalávalót, s lacikonyhás finomságok illata terjedt a levegőben. A környékről bámészkodók sokasága sereglett össze, akik a kutyakiállítás deszkakerítésére kapaszkodva kívülről követték az eseményeket. A királynét és legkisebb gyermekét hangos éljenzés fogadta.

„Mind a ló-, mind a kutyakiállítás délre véget ért, fél egy órakor csak arra várt a rendezőség, hogy a királyné is megérkezzék és tekintse meg e két kiállítást. Felséges asszonyunk egy órakor lóháton meg is érkezett, s mindjárt utána Mária Valéria főherczegnő egy udvari kocsin. Mielőtt a futtatások megkezdődtek volna, a királyné bemutattatta a lókiállításnál kitüntetést nyert lovakat, s ennek végeztével a kutyakiállítást, melynek főleg a kis Mária Valéria főherczegnő, a vidám leányka, örvendezett nagyon. Folyvást magyarul szólítgatta felséges „mamá“-ját, ha a mopszlik közül megnyerte valamelyik tetszését. Gyermeki vidorsággal állt meg különösen báró Prónay Gábor érmet nyert fitoskái előtt.” – Ellenőr, 1874.10.16. és Reform, 1874.10.16.

 

 

„Gödöllőn a lóverseny s kutyakiállítás tegnap volt. Az idő kedvezett a sport embereinek. A fővárosból különvonaton mentek ki a vendégek. Sok nézője akadt a mulatságnak… A lóverseny előtt a közönség a kutyakiállítást nézte. Mintegy 50 kutyát lehetett látni 50 krajczár bemeneti díj mellett. Voltak mopszlik, agarak, pudlik, kopók, vizslák, bulldogok, juhászkutyák, stb… A kutyakiállításon meglátszott, hogy a kezdet nehézségeivel küzd; kevés faj, kevés példány által volt képviselve, no de legalább megtörtént a kezdeményezés a kutyanemesítés érdekében is. A fitoskák (szerk. mopszok) közül báró Prónay Gábor Jauxel-je nyert ezüstérmet első díj gyanánt. Nevezetes az, hogy azt a fajt ő hozta be. Nyertek még Kandó József, báró Orczy Thekla (mopszokkal) szintén ezüstérmeket. A patkányfogók közül Harsányi fehér szép ebei kapták az első ezüstérmet, Sebastiani Jenő barnája a másodikat. Vadászkutyák rendkívül gyengén voltak képviselve. Nyert különben vizslájával és tacskójával ezüst-ezüst érmet báró Podmaniczky Géza. Egy Flóra nevű cseh vizsláért és három kölykéért 20 frankos aranyat Solényi Frigyes rév-komáromi lakos. Eismann József angol doggejáért (szerk. masztiff) szintén 20 frankos aranyat… Legfeltűnőbb volt egy dán dog; ez nyerte az első díjat (50 frank). Laffert báró agarait is megbámulták. Két bulldogot is kitüntettek apró díjakkal.” – Magyar Ujság, 1874.10.17. és Ellenőr, 1874.10.16.

 A királyné utolsóként szemlélte meg a kutyakiállítást, mely nagyon elnyerte tetszését. Egy kutyát meg is vett. Végül 100 aranyat adott át a Galgavidéki Agarász Egylet részére mielőtt távozott. A jól sikerült nap végén a résztvevők a gödöllői Erzsébet szálloda nagytermében mulattak. A „bálanya” báró Podmaniczky Gézáné volt, kinek férje nem sokkal később úgy nyilatkozott, hogy tervei szerint a kiállítás jövőre újból megrendezésre kerül. Ez azonban minden valószínűség szerint elmaradt.

(Az Egyesült Államok mindössze néhány hónappal előzte meg e téren Magyarországot. Az első amerikai kiállítást ugyanis 1874. június 4-én tartották meg Chicagóban, 21 kutya – szetterek és pointerek – részvételével.)

 

 

Budapest, 1885

A következő magyar kutyakiállítást az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás alkalmával tartották. A városligeti eseménysorozat szervezését egy 61 fős bizottság irányította, Matlekovits Sándor államtitkárral az élen. Az ebkiállításra vonatkozólag szakvéleményt, majd tevőleges részvételt kértek a Sport Egyesülettől (elnök: báró Podmaniczky Géza), illetve annak Vizslászati Szakosztályától (elnök: Bárczy István). Velük együtt aktívan szervezkedett és kampányolt a Magyar Vizsla-Verseny Egyesület (elnök: gróf Esterházy Béla).

 

 

Az említett szervezetek segítségére azért volt nagy szükség, mert az állami szervezőbizottság a kutyakiállítással kapcsolatban – tapasztalat és ismeretek híján – folyamatos nehézségekkel küzdött. A rendezvény időpontja vészesen közeledett, nevezés pedig alig érkezett. Ezért igyekeztek mindent bevetni, amivel további indulókat nyerhettek. A nevezési határidőt folyamatosan hosszabbították, s a jelentkezőknek számos (pl. utazási) kedvezményt ajánlottak fel. Leközölték a húzóneveket és a nyerhető pénzdíjak jelentős összegét, illetve nagyarányú külföldi részvételt lebegtettek meg. Majd az utolsó pillanatban az esemény nemzetközi rangot kapott. A kiállítás előtt egy hónappal így is mindössze 25 kutya volt bejelentve. Ezért felkérték a kerületi szervezőbizottságokat, hogy egyénileg hívjanak meg minden magyar tenyésztőt.

 

 

Erőfeszítésük végül meghozta gyümölcsét. 59 magyar és 4 külföldi kiállító (mint pl. IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg), majd 30 fajtából összesen 141 kutyát – köztük néhány eladásra szánt kölyköt – nevezett. Az 1885. május 5-ei megnyitón: 13 angol pointer, 6 angol szetter, 5 ír szetter, 4 német vizsla, 12 véreb, 10 tacskó és hajtótacskó, 10 rókakopó, 10 nyúlkopó, 4 vidravadász kopó, 2 angol- 3 spanyol- és 10 magyar agár, 7 újfundlandi, 1 bernáthegyi, 1 leonbergi, 15 német dog, 2 bulldog, 6 tanyai juhászkutya, 2 komondor, 2 uszkár, 9 terrier és öleb (pl. yorkshire terrier, bolognese, máltai selyemkutya), 2 mopsz, 3 gombász-eb, 1 orosz juhászkutya, és 1 szibériai házi-eb jelent meg.

 

 

A kiállítás végül igen jól sikerült és számos nézőt vonzott. A bírálatok végeztével a 3 külföldi és 12 magyar tagból álló zsűri (köztük báró Podmaniczky Géza) összeült és megállapította a díjazásokat. Díszoklevelet kapott Bárczy István angol szetter- és Hanvay Zoltán pointer tenyészcsoportja, valamint tiszteletdíjat Halász Zsigmond és ifj. Szilassy István Mungó nevű magyar agarának utódcsoportja. Emellett kiosztottak 24 bronzérmet, három kutyát pedig a legmagasabb pénzdíjban részesítettek: I. díjat nyert Bárczy István „Dashing Ruthwen” nevű angol szettere, II. díjat nyert gróf Károlyi Gyula „Solo” nevű hannoveri vérebe, és III. díjat nyert gróf Migazzy Vilmos „Danger” nevű vidravadász kopója.

 

 

Pécs, 1888

A legközelebbi kutyakiállításra három év elmúltával került sor, a pécsi általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállítás keretein belül. Az 1888. augusztus 22. és 24. között megrendezett pécsi ebkiállítás nem igazán mozgatta meg a hazai kinológiai elitet, így jobbára környékbeli tenyésztők neveztek kb. 30 ebet.

„A kutyakiállitáson Otocska Géza említendő első helyen, ki két darab szép telivér pointert, egy telivér pointer anyát 5 gyönyörű kölykével állított ki, továbbá Gresz Nándor (Siklós), ki egy díszagarat, egy másfél éves szép komondort és egy 6 hónapos pompás tiszta angol dogg-ot állított ki. Kiállítottak még: Taussig Zsigmond 3 éves angol-német keresztezett vizslát, Holthausen (Nagy-Kozár) neufundlandit 4 drb 2 hónapos kölykével, Kopetzky Antal (Szigetvár) angol pointert és gróf Jankovits László tiszta spitz-fajt, Jilly Alajos angol pointereket, melyek mind igen szép állatok. Díszoklevelet nyert: Otocska Géza, Puszta-Gyula. Dicsérő oklevelet nyertek: Riepl Gáspár, Pécs. Grész Nándor, Siklós. Wandrusch N., Pécs. Kopetzky Antal, Szigetvár. Elismerő oklevelet nyertek: Taussig Zsigmond, Pécs. Körmöczy Albin, Pécs.” – Pécsi Hírlap, 1888.08.23. és 1888.09.06.

Mivel 1874 és 1898 között magyar kiállítást csak elvétve tartottak, a hazai tenyésztők e célból főleg Ausztriába jártak. Bár tervezett pár honi kiállítást a Sport Egyesület Vizslászati Szakosztálya és a Magyar Vizsla-Verseny Egyesület, illetve nagy erőkkel készültek egy állami millenniumi ebkiállításra, ezek közül végül egy sem valósult meg. A magyarországi kutyakiállítások történetében igazán nagy áttörést csak az OMEE megalakulása hozott.

 

 

 

Folytatása következik…

 

 

A cikk megjelent az A KUTYA újság 2024. októberi számában, a 21-27. oldalon. Írta: Zöldhelyi Adrienn. / Borítókép: Kutyák bemutatása a londoni kristálypalotában rendezett ebkiállításon. „A londoni kristálypalotában tegnapelőtt nyitották meg az idei ebkiállítást, melyen nem kevesebb, mint 1720 eb látható. Az állatokat 406 különböző osztályba sorozták. A bernáthegyi fajt 144 pompás példány képviseli. Különös feltűnést keltenek a szibériai farkasebek. Dunraven grófja néhány khinai kutyát állít ki.” / forrás: Arcanum, Das interessante Blatt, 1891.06.11. és Pesti Hírlap, 1891.11.07.