Kutyakiállítások Magyarországon – II. rész: A századforduló úttörői

A magyarországi kutyakiállítások történetében jelentős változást hozott az első hazai kennel klub megalakulása. Az 1898. október 29-én létrejött Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület (OMEE) egyik célja az ebkiállítások rendezése volt.

 

Szeged, 1899

Az OMEE első kiállítását – melynek fő szervezője Buzzi Géza Félix egyesületi titkár volt – 1899. szeptember 3-4-én tartották a szegedi Erzsébet ligetben, az I. Mezőgazdasági Országos Kiállítás keretein belül. A szegedi ebkiállítás egyfajta főpróbaként szolgált egy sokkal nagyobb volumenű rendezvény előtt, és fontos célja az aktív tagok, támogatók toborzása volt. Ugyanakkor egy egyre sürgetőbb feladat elvégzésére is lehetőséget adott:

„Igen érdekes feladatot fog a kiállítás folyamán a bírálóbizottság megoldani. A magyar ebfajták jellegét és különös ismertető jeleit akarják megállapítani és ezzel a magyar fajtájú kutyák, komondorok, juhász- és vadászkutyák standardját megalkotni. Erre a különös célra való tekintettel az ország legelső kynológusai mellett Herman Ottó is részt vesz a bírálóbizottság működésében.” – Budapesti Hírlap, 1899.07.21.

 

 

A kétnapos országos ebkiállítás februári beharangozója után, minden fórumra kiterjedő intenzív reklámkampány indult. Bejelentették, hogy a magyar juhász- és pásztorkutyák szállítási, illetve kiállítási költségeit az Egyesület állja, sőt tulajdonosaiknak úgynevezett „buzdítási díjat” ajánlottak fel a részvételért. Eközben az agarászokat báró Podmaniczky Géza, a foxterrier tenyésztőket báró Born Frigyes, a tacskósokat pedig Kosztics Labud ösztökélte nevezésre. A kiállítás iránti érdeklődés egyre nőtt, híre itthon és külföldön a legmagasabb berkekbe is eljutott.

„A kiállítás iránt élénken érdeklődik Darányi Ignác földművelésügyi miniszter is, annál inkább, mert ez alkalommal állapítják meg a speciális magyar fajtájú ebek fajtajellegeit. Érdeklődéssel kísérik ezt az összes magyar passzionátus ebtenyésztők, úgyhogy a kiállítás újdonságánál fogva is rendkívül látogatott és figyelemre méltó lessz. / *Egyes külföldi tenyésztők azt az ajánlatot tették, hogy versenyen kívül akarják állatjaikat kiállítani. Egy osztrák tenyésztő 40 darab foxterriert küld a kiállításra, hogy annak sikerét a maga részéről biztosítsa.” – Pesti Napló, 1899.03.28. / Budapesti Hírlap, 1899.07.21.

*A kezdeti kiállításokon gyakran versenyen kívül is mutattak be kutyákat, olykor teljes tenyészeteket vagy kopófalkákat, hogy a rendezvény minél impozánsabb legyen. A versenyen kívül bemutatott kutyák – mivel nevezve nem voltak – katalógusban nem szerepeltek.

 

 

Buzzi Géza Félix egy héttel a kiállítás előtt Szegedre utazott, hogy felügyelje az előkészületeket. Két nappal az esemény előtt báró Gromon Dezső egyesületi elnök, Tormay Béla vezetőbíró és alelnök, valamint a bírálóbizottság többi tagja (báró Gerliczy Ferenc, Gozsdu Elek, ráthonyi Reusz Henrik) is megérkezett. A szegedi ebkiállítást 1899. szeptember 3-án délelőtt 10 órakor nyitotta meg József királyi herceg, az Egyesület teljes vezetősége és tagsága jelenlétében.

„József királyi herceg Gromon államtitkár és Buzzi Géza Félix, a kiállítás rendezője kalauzolásával hosszabb időt töltött a kiállításban s különösen a magyar fajtájú ebek iránt érdeklődött, melyekre találó megjegyzéseket tett, így a komondoroknál megjegyezte: Ne hagyják kiveszni az igazi magyar juhászkutyát, nagy becsben van az a külföldön is.” – Budapesti Hírlap, 1899.09.07.

A szegedi kiállításra 132 kutyát (plusz négy almot) neveztek. A legnagyobb létszámban tacskók és hajtótacskók, valamint foxterrierek szerepeltek. Rajtuk kívül különféle agarak, vizslák, szetterek, bernáthegyik, dogok, bulldogok, valamint komondorok, kuvaszok és pulik vonultak a bírálóbizottság elé. Több értékes díjat nyert Feld Kálmán „Boris” nevű német dogja, illetve a Kosztics Labud – Bedő Béla tenyésztőpáros tacskói és hajtótacskói. Továbbá magasan díjazták dr. Kohner Adolf puli kutyáit. A kiállítás legszebb kutyájának járó fődíjat, valamint a legszebb vadászkutyának járó nagydíjat, Fónagy József „Lord Berg” nevű angol szetter kanja nyerte.

„A kiállítást állandóan rendkívül nagy közönség látogatta, mely elismeréssel adózott az Ebtenyésztő Egyesület első kiállítása sikerének s Gromon Dezső államtitkárnak és Buzzi Gézának, kiket a legnagyobb rész illet meg a sikerből. Jövőre Budapesten nemzetközi kiállítást rendez a Magyar Ebtenyésztő Egyesület.” – Pesti Napló, 1899.09.07.

 

 

Az OMEE 1899 novemberében választmányi ülést tartott, ahol „az elnök köszönetét fejezte ki Buzzi Géza Félix titkárnak a szegedi ebkiállítás érdekében kifejtett buzgó munkásságáért, mire a választmány a kiállításról szóló jelentést tárgyalta le. Az ülés fő pontja a jövő évi nemzetközi ebkiállítás tervének megvitatása volt, melynek kapcsán elhatározta a választmány, hogy a kiállítást a jövő év május hónapjának első felében Budapesten tartja meg.” – Budapesti Napló, 1899.11.14.

 

 

Budapest, 1900

Az első teljesen önálló, valóban nemzetközinek mondható magyar ebkiállítást 1900. május 19-21-én rendezték meg Budapesten, a kerepesi úti Tattersall (Nemzeti Lovarda) fedett lóvásár csarnokában. Ez a rendezvény roppant jelentős és sok mindenben útmutató volt a hazai kutyakiállítások történetében. Többek közt nagy hangsúlyt fektetettek a vizuális reklámeszközökre, amire korábban nem volt példa. A kiállítás plakátját, emléktárgyait, alkalmi képeslapjait, és díjait mind neves művészek tervezték. Továbbá első alkalommal csatoltak magyar kutyakiállításhoz vásári területet, ahol a rendező szervezet bármilyen kutyákhoz kapcsolódó művészeti alkotásnak és terméknek helyt adott. Emellett az esemény mindhárom napjára állatfestőket és fotográfusokat kértek fel, hogy legalább a híresebb kutyák képmását elkészítsék.

 

 

Az 1900-as budapesti kiállítást sok neves hazai és külföldi kinológus, illetve ebtenyésztő szervezet, valamint a főváros is patronálta. A folyvást gyarapodó nevezések mellé számos pénz- és tiszteletdíj felajánlás érkezett, közülük több kifejezetten a magyar fajtáknak. Az OMEE vezetősége a magyar kutyafajták bemutatását mindennél fontosabbnak tartotta. Tulajdonosaik költségeit ez alkalommal is az Egyesület állta, a buzdítási díj mellé pedig további jutalmakat ajánlottak fel.

„A kiállítás, bár nemzetközinek készül, különös tekintettel lesz a hazai fajtákra. Juhász, vagy gulyásember, aki kutyát küld a kiállításra, helypénzt sem fizet, sőt buzdításul díjat is kap az egyesülettől. / Az intézőség különösen a magyar fajtájú ebeket, komondorokat, kuvaszokat, pulikat szeretné a lehető legszebb példányaikban a külföldnek bemutatni s ez előreláthatólag sikerülni is fog, mert ez osztályokban az értékes díjakon kívül még becses tiszteletdíjakat is tűzött ki az egyesület a legszebb ebek számára.” – Budapesti Hírlap, 1900.03.03. és 04.22.

 

 

Buzzi Géza Félix – mint a magyar pásztorebek lelkes pártfogója és a kiállítás fő szervezője – ezúttal nem csak hirdetések útján próbált nevezőket verbuválni, hanem személyesen indult megkeresésükre. Az egyesületi titkár útját végül siker koronázta.

„Kecskeméti komondorok Budapesten. Mennyi mindenféle megkeresést kell teljesíteni Kecskemét polgármesterének a város becsületéért! Most legutóbb az ebtenyésztő társaság kereste meg, hogy a legközelebbi, Budapesten rendezendő ebkiállításra valódi, hamisítatlan komondorokat küldjön fel, mint különlegességet. / E héten városunkban járt Buzzi Félix, az ebtenyésztő társulat titkára, hogy a f. hó 19-én megnyitó budapesti ebkiállításra innen ebeket válasszon. Vágó László főerdész kíséretében hajtatott ki Bugaczra, ahol örömére igen szép példányokat talált. Egy tucat komondort és 5 pulit küldenek a kiállításra. Azt hisszük, hogy a szép példányok figyelemben fognak részesülni.” – Kecskemét, 1900.04.22. ; 05.13. ; 05.20.

A kiállításon a magyar juhász- és pásztorkutyák mellett a „régi, híres fajtájú magyar agarat” is szerették volna bemutatni, ezért báró Podmaniczky Géza – az Országos Agarász Szövetség elnöke – felhívást intézett az agarászokhoz: „Ragadjuk meg az alkalmat és állítsunk ki mentől több és szebb agarat”. Az OMEE vezetősége ennek folytán úgy rendelkezett, hogy „az agarak számára egy külön osztály lesz fenntartva, melynek bírálója az Agarász Szövetség küldöttje… az Egyesület három gyönyörű billikomot (szerk. serleget) oszt ki tiszteletdíjul, s ezek egyikét a legszebb agár fogja elnyerni”.

 

 

A megnyitó előtti napon a kiállítók ismerkedési estélyre gyűltek össze a Hungária szállóban, ahol később a bírói bankettet is tartották. A kiállítást 1900. május 19-én reggel 9 órakor nyitotta meg az OMEE tiszteletbeli elnöke, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter. A megnyitón jelen volt: báró Gromon Dezső egyesületi elnök, Sóltz Gyula és gróf Nádasdy Tamás alelnökök, báró Podmaniczky Géza a bírálóbizottság elnöke, valamint annyi nemes és más magasrangú előkelőség, hogy felsorolni is lehetetlen. A magyarok mellett olyan prominens osztrák, német, cseh és angol szakemberek is részt vettek a kiállításon, mint például a bírálóbizottságban helyet foglaló híres angol kinológus, Mr. L. P. C. Astley.

 

 

A megnyitó napján 115 kiállító 403 kutyája jelent meg 58 különböző fajtából. Mind a hét fajtacsoport mezőnye igen népes volt. A tacskók, foxterrierek és – a minden szőrváltozatban jelenlévő – német vizslák kifejezetten nagy létszámú osztályokat produkáltak, utóbbiból összesen 50 egyed volt. Magyar fajták közül a puli dominált, majd 30 kiállított példánnyal. Emellett számos olyan fajta vonult fel, mely magyar ebkiállításon addig még nem volt látható, mint pl. skót szarvasagár, gordon szetter, basset hound, skót juhászkutya, schipperke, schnauzer, cocker spániel, francia bulldog, majompincs. A küllembírálat mellett – Magyarországon első alkalommal – műkotorékversenyt is iktattak a programba. A négy-négy számban versengő tacskók és foxterrierek legjobbja, a szabályzatban foglalt feltételek teljesítésével „Magyar Bajnok” címet kapott.

 

 

Az utolsó nap különösen nagy izgalmat tartogatott, hiszen maga a király is tiszteletét tette az eseményen. I. Ferenc József a kiállítás zárónapján délután 4 órakor érkezett. Fogadására rendkívül előkelő közönség gyűlt össze. Ott volt József főherceg és fia József Ágost főherceg, mint a kiállítás fővédnöke, a kormány szinte minden tagja, élükön Széll Kálmán miniszterelnökkel, magasrangú politikusok, katonatisztek, a magyar nemesség színe-java, és természetesen az OMEE teljes vezetősége. A király Gromon Dezső kíséretében végignézte a kiállított ebeket, majd megtekintette a kotorékversenyt. Őfelsége közben több kiállítóval is kedélyesen elbeszélgetett. Az uralkodó majd egy órát töltött a Tattersallban, végül hatalmas éljenzések közepette távozott.

 

 

A legeredményesebb kiállító Fónagy József és a Kosztics Labud – Bedő Béla tenyésztőpáros lett, kiknek kutyái 11-11 értékes díjat nyertek. A műkotorék számokban szintén a Kosztics – Bedő páros kutyái győzedelmeskedtek, „Hannes-Forst” nevű rövidszőrű tacskó kanjuk Magyar Bajnok címet kapott. Fejenként 4-4 első díjjal egy „Ceasar II.” nevű hosszúszőrű bernáthegyi kan, és egy „High Spiritus” nevű simaszőrű foxterrier kan büszkélkedhetett. A Kecskemétről felküldött pulik és komondorok is igen magas díjazásokat értek el. Az 1900. évi budapesti nemzetközi ebkiállítás legszebb kutyájának járó fődíjat – az elnöki ezüst serleget – Hanvay Zoltán „Pajtás” nevű angol pointer kanja nyerte meg.

 

 

„A kiállítás sikere, ami a kiállított anyag minőségét és mennyiségét illeti, a külföldi bírák és látogatók szerint páratlan; annyira, hogy olyan kutyák, melyek máshol első díjat kaptak volna, itt csak második díjat nyerhettek.” – Pesti Napló, 1900.05.22.

Az 1900-as budapesti kiállítás nevezési rekordját majd 30 évig nem tudta megdönteni egyetlen magyar kutyakiállítás sem, nimbusza pedig örökre felülmúlhatatlan marad.

 

 

 

Folytatása következik…

 

 

A cikk megjelent az A KUTYA újság 2024. novemberi számában, 23-29. oldalon. Írta: Zöldhelyi Adrienn. / Borítókép: Bernáthegyi kutyák az 1900-as budapesti kiállításon. Erdélyi Mór felvétele. / forrás: Arcanum, Vasárnapi Ujság, 1900.05.27.