A művészvilág kutyái
A XX. század első felében a hazai művészvilág színe-java a pedigrés kutyák mellett köteleződött el. A közismert hírességek az ebtenyésztő szervezetek tagságát, a kutyakiállítások világát úgy láttatták, mint egy elit klubot ahova mindenki tartozni akar. Ezzel nagymértékben növelték az érdeklődést a fajtatiszta kutyák iránt.
„Az ebtartás egy sport, mely nemcsak gazdag embereknek lehetséges, mint például a telivér lótenyésztés, hanem szélesebb rétegekben is érdeklődhetnének iránta. De épp az a nagy baj, hogy hiányzik az érdeklődés, és ezen kell segítenünk… Talpra tehát, akármily kevesen vagyunk is, kik e szép és nemes állatokat szeretjük! Tartsunk össze, alapítsunk egy új egyesületet, ébreszszünk érdeklődést, rendezzünk sok kiállítást, díjazzunk szép, nemes és hasznos ebeket és főtörekvésünk oda irányuljon, hogy minél több kutyát, minden fajból olcsón a publikum közé juttassunk és akkor majd meglesz az érdeklődés.” – Puchner Emil báró: Néhány szó az ebtenyésztésről / Vadászat és Állatvilág, 1905.12.01.
Ahhoz, hogy Puchner báró elképzelése megvalósuljon és a pedigrés eb tartása nagyobb teret s megbecsülést nyerjen, szükség volt közvetítőkre. Olyan emberekre akiket mindenki ismer, akik nagy hatással vannak tömegekre. Ők pedig nem voltak mások, mint a kor elismert hírességei. Ünnepelt színészek, zenészek, és írók, akik gyakran szoros kapcsolatban álltak a kutyatenyésztésben jártas arisztokratákkal, és/vagy maguk is nemesek voltak.
A régi erdélyi nemesi családból származó ördögkuthi Titkos Ilona (1898-1963) az 1920-as évek egyik leghíresebb színésznője és a kor szépségideálja volt, aki rajongott a kutyákért. „Titkos” kennelnéven angol és francia bulldogokat tenyésztett, akikkel rendszeresen járt kiállításokra. Tengernyi fotó jelent meg róla színházi és egyéb lapokban kutyáival együtt, ami hatalmas népszerűséget hozott mindkét fajtának. Két leghíresebb kutyája Bijou v. Wolfsbruck (import francia bulldog kan) és Captain Barker (angol bulldog kan) volt, utóbbi gróf Esterházy Tamás tenyészetéből. A nagysikerű drámai színésznő garden partyval ünnepelte meg amikor Captain Barker champion lett. A svábhegyi villában rendezett eseményre csupa hírneves színésznőt és énekesnőt hívott meg, pedigrés kutyáik kíséretében.
Tiszasülyi Polnay Lucy (1905-1933) szintén nemesi származású társasági dáma volt, aki egy rövid ideig színésznőként és újságíróként tevékenykedett. Híresen szép nő volt, igen magas műveltségű, öt nyelven beszélt folyékonyan. Dúsgazdag apja egy nagy nemzetközi tengerhajózási vállalat igazgatója volt. Családi kapcsolatai révén Polnay Lucy két collie-t importált Angliából, velük alapította meg „Szélcsend” nevű skót juhász kennelét. Bár csak néhány évig tenyésztett, nála született a ’20-as évek egyik legkiemelkedőbb collie-ja Ch. Blue Roland, aki jelentős kiállítási- és tenyészkarriert futott be Magyarországon és Csehországban is. A híres kutyának a mai napig élnek leszármazottai szerte Európában.
Zombory Mercedes (1910-1991) blue merle collie-ja is minden bizonnyal a Polnay féle vonalból származott. A bájos színésznő rajongott kutyájáért, akivel 1929 és 1931 között több hazai és külföldi címlapon szerepelt. Zombory a Vígszínház színésznőjeként lett ismert, később az irodalomnak szentelte életét, főleg verseket és novellákat jelentetett meg.
Az I. világháború végétől egyre több hírességet lehetett látni nagy példányszámú lapokban, – gyakran neves külföldi kennelekből importált – fajtatiszta kutyáikkal együtt. Az illusztris művészek közül többen tenyésztéssel is foglalkoztak és rendszeresen vettek rész kiállításokon. Részvételük jócskán növelte a kutyakiállítások renoméját.
1918 októberében például nagy feltűnést keltett, amikor a MEOE által rendezett nyilvános ebbírálaton a résztvevők közt feltűnt a korszak talán legnépszerűbb híressége. Huszár Károly (1884-1943) – vagy ahogy mindenki ismerte Huszár Pufi – a film hőskorának egyik első magyar világsztárja volt. A külföldön is híressé vált burleszk-színész Magyarországon, Németországban, majd az Egyesült Államokban több, mint 140 filmet forgatott, és olyan sztárok debütáltak mellette, mint Kabos Gyula vagy Marlene Dietrich. Huszár Károly emellett szenvedélyes vadászként vadászkutyákkal foglalkozott. A színművész „Huszár” nevű rövidszőrű német vizsla kennelének alapító szukáját – Flora von Forsthaus – Németországból importálta. Flora számos hazai és külföldi kiállításon sikerrel szerepelt, kölykei javarészt prominens tenyészetekbe kerültek. Közülük is kiemelkedett két sokszorosan – kiállításokon és vizslaversenyeken is – díjazott szuka: Ch. Lady Huszár (tul. Császár Zoltán, Csikrákos kennel) és Bödi Huszár (tul. Speer Lipót, Bia kennel).
A legismertebb színházi, irodalmi és művészeti szaklap rendszeresen helyt adott a kutyás világ bemutatásának. Mindenféle kutyákkal kapcsolatos cikket, többek közt fajtaismertetőket, kiállítási beszámolókat közöltek, sokszor több oldalon keresztül, kiemelve a megjelent művészeket és kutyáik eredményeit. A hatás pedig nem maradt el. Sikk lett a champion!
„A MEOE-ban megfeszített munka folyik. A fehérvári uti kis szobácskában négyen is dolgoznak, lajstromoznak, iktatnak, anyakönyvelnek, törzskönyvelnek, meghívnak. Egymás után jönnek a jelentkezők, de ma már mindenkit visszautasítanak. – Az emberek megbolondultak, – mondja Ilosvai Lajos Károly, a MEOE főtitkára — sohasem volt még ilyen érdeklődés a kutyászat iránt. A Tattersallban 180 kutya fér el és máris 277 nevezés érkezett be.” – Az Est, 1921.05.13.
A látogatók özönlöttek a kiállításokra, és egyre nagyobb lett a kereslet a fajtatiszta kutyák, valamint a kinológiai kiadványok irányt. Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása című 1921-ben kiadott könyve hatalmas siker lett. Emellett a MEOE kinológiai évkönyvet és zsebnaptárt is megjelentetett.
„Pesten nagyon sok kutyabarát van, de talán senki sem szereti úgy a kutyáját, mint a színész. Ez érthető is, hiszen az ő világukban jó egy olyan hűséges lelket az ember közelében tudni, aki csak szeret és sohasem intrikál.” – Színházi Élet, 1931.04.26.
A nagy kutyarajongóként ismert Biller Irén (1897-1989) az 1910-es években kezdte színészi karrierjét. A művésznő eleinte német juhászkutyával, majd francia bulldogokkal tűnt fel kiállításokon. Kutyáival sorra nyerte a díjakat. Mikor a ’30-as években az Egyesült Államokba költözött, három francia bulldogját nővérére, – a szintén színésznő – Biller Margitra hagyta. A kutyák borzasztó rosszul viselték gazdájuk hiányát, kedvtelenek voltak, alig ettek. Ráadásul pont akkoriban kapott szárnyra a hír, miszerint egy másik színésznő hasonló módon magára hagyott kutyája belepusztult a bánatba. Mikor Biller Irén erről értesült, azonnal intézkedni kezdett, hogy kutyái minél hamarabb utána indulhassanak New Yorkba.
A két világháború közötti időszak neves művészei gyakran ajándékoztak kutyát hasonló érdeklődésű kollegáiknak. Biller Irén például egy saját tenyésztésű francia bulldog kölyökkel örvendeztette meg Karácsonyi Illyt (1894-1944), az éppen Kolozsváron vendégszereplő primadonnát. A kutya később több erdélyi kiállításon is sikerrel szerepelt.
Gaál Franciska (1903-1972) a háború előtti évek népszerű naivája volt, kinek filmes karrierje még a némafilm időszakában kezdődött. Bár több színházban is játszott, legnagyobb sikereit a filmvásznon érte el. Budapest, Bécs és Berlin után Hollywoodban is forgatott. Gaál Franciska egy időben elképzelhetetlen volt az ő „Mórickája” nélkül. A kis fehér puli a színésznő szeme fénye volt, akit számos kiállításra nevezett. A Színházi Élet dupla oldalon számolt be arról, amikor Móric 1928 nyarán elnyerte a champion címet. A lap részletesen bemutatta a győztes pulit, Karcag Móricot, aki 1927. február 1-én született dr. Greiner Istvánnál a karcagi pusztán, s akinek apja: Takarék, anyja: Porcellán volt.
A színésznő egyébként nagy puli rajongó hírében állt. Korábban egy Kislány nevű pulija volt, a ’30-as években pedig az idősödő Móric mellé egy Marci nevű – szintén fehér – puli kant vett. 1936 tavaszán Olly von Flint osztrák filmszínésznő csak Marci miatt utazott pár napra Budapestre, hogy vele fedeztesse Cinka nevű puli szukáját.
Zilahy Irén (1902-1944) közkedvelt színésznő, énekesnő volt, aki színházban és filmben is szerepelt. A kutyakiállítások világába Lilly nevű kutyájával kóstolt bele 1928-ban. Eleinte spicc, majd pekingi palotakutya és chow chow fajtákkal foglalkozott. A chow chow művészi körökben a 30-as években kezdett terjedni, bár hozzájutni nem volt egyszerű, mivel a háború előtt elég ritka és drága kutyafajtának számított.
Zilahy Irén felettébb jó kapcsolatot ápolt a híres íróval, Herczeg Ferenccel. Herczeg Ferenc (1863-1954) hosszú évtizedeken keresztül a magyar irodalom vezéralakja, valamint a tudományos és politikai elit tagja volt. Emellett nagy állatbarát hírében állt, akinek minden álma volt egy chow chow, mióta csak először meglátta. A színésznő – ismerve az író vágyát – meglepte egy saját tenyésztésű chow kölyökkel a születésnapjára készülő Herczeget. Az irodalmi Nobel-díjra jelölt írófejedelem később büszkén mutogatta különleges kutyáját a hozzá betérő neves művészeknek.
A jeles művészemberek közül néhányan kinológiai szervezetekben is vezető szerepet vállaltak, és ha kellett, magánérdekeiket meghaladó, elvi jelentőségű kutyás ügyek mellett álltak ki nyilvánosan.
Grósz Alfréd (1880-1944) a magyar jazz egyik első úttörője, főleg a ’20-as évekre jellemző shimmy és foxtrott táncdalok, valamint más könnyűzenei műfajok, filmzenék rendkívül népszerű szerzője volt. A híres zeneszerző, élete során több különböző fajtájú kutyát tartott, de leginkább a bulldogokért rajongott. „Shimmy” nevű kennelében több győztes angol és francia bulldog született. Tenyésztői pályafutása során küllembíróként is tevékenykedett, emellett ő volt a – hazai francia bulldog, angol bulldog és boxer tenyésztés előmozdítása érdekében alakult – Magyarországi Bulldog Klub alelnöke.
1927-ben egy precedens értékű per miatt irányult a zeneszerzőre a kutyás társadalom figyelme. Az egyre inkább urbanizálódott kutyatartás és kutyatenyésztés miatt ugyanis, a pesti háziurak és lakók között felmerülő összeütközés gyakori oka volt, a lakásban tartott kutya. Főleg ha több is volt belőlük. A rekorder minden bizonnyal Ilosvay Rózsi színésznő és ebtenyésztő lehetett, aki 14 kutyával – 12 francia bulldoggal, 1 japán chinnel és 1 német doggal – osztotta meg belvárosi otthonát.
„Virág Gyula ügyvéd, mint a Podmaniczky utca 75. számú ház gondnoka, felmondott a ház egyik lakójának Grósz Alfréd zeneszerzőnek azzal az indokolással, hogy a házban tovább nem tűrheti meg, mert lakásában bulldog-kutyákat tenyészt. A bulldog-kutya tenyésztéssel – mondta a kereset – nagy sérelem éri úgy a ház tulajdonosát, valamint a ház lakóit, sőt veszélyezteti a közegészségügyi állapotokat is. A zeneszerző bulldog-tenyésztő nem fogadta el a felmondást, így került az ügy a bíróság elé. Grósz Alfréd jogi képviselője elmondta, hogy az alperes már tizennyolc éve foglalkozik kedvtelésből kutyatenyésztéssel s tizenkét év óta neveli kutyáit ebben a lakásban.” – Magyarság, 1927.02.20.
A perben szakértőként hallgatták meg Ilosvai Lajos Károlyt, a MEOE ügyvezető igazgatóját, aki egyebek közt elmondta, hogy Grósz úr csak fajtatiszta kutyákat tenyészt, ami fontos nemzetgazdasági érdek. A bíró – Grósz Alfréd jogi képviselőjének okfejtése, és Ilosvai szakértői véleménye után – végül elutasította a házgondnok keresetét, és kimondta, hogy „a pesti lakásokban szabad életet élhetnek a kutyák”. A bírói döntés az ebtenyésztők részére különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen tisztázta a városi kutyák helyzetét.
Se szeri se száma az olyan előadóművészeknek és alkotóknak, akik fontos részesei voltak a háború előtti magyar kutyás életnek. Hogy a fajtatiszta kutyatartás és tenyésztés nagyobb megbecsülést nyert általuk, vitathatatlan. Közül sokan túlságosan korán és méltatlanul mentek el. Ezzel az írással rájuk emlékezünk.
A cikk megjelent az A KUTYA újság 2024. májusi számában, a 16-21. oldalon. Írta: Zöldhelyi Adrienn. / Borítókép: Titkos Ilona színésznő, bulldog tenyészetének néhány tagjával. / forrás: Arcanum, Színházi Élet, 1930.06.08.
