Mentális szösszenet

Az utóbbi időkben többször megkaptam a kérdést, hogy miért kezdtem kinológiai szervezeti és fajtatörténeti kutatásba, mire jó ez az egész, és miért akarom egy angol fajta hazai történetét kutatni? Főleg mivel ez vajmi keveseket érdekel. Meg persze azt is, hogy mit várok ettől az egésztől, mi a célom vele?

Elmondom legfőképpen mi inspirált. Már a saját olthatatlan kíváncsiságomon és a történelem iránti mérhetetlen rajongásomon kívül.

Régebben sokat olvasgattam azt az írást, amit egy lelkes collie tenyésztő gyűjtött össze a fajta hazai történetéről. Miszerint az első hazai alom 1960-ban született. Több külföldi fajta hazai történetét elolvasva azt láttam, hogy szinte mindegyiket 1955 és 1980 között honosították meg. Egy idő után elgondolkodtam rajta, hogyha vezető kinológiai szervezetünk bélyegzőjén ott díszeleg az 1899-es alapítási dátum, viszont a fajták javarészt a háború után honosodtak meg, akkor vajon mivel foglalkozott ez a kutyatenyésztőket tömörítő szervezet a II. Világháború előtt?

Meg hallottam is pletykákat arról, hogy korábban, úgy az 1920-as évek tájékán már volt collie tenyésztés az országban. Ettől pontosabbat persze nem tudott senki. Csak annyit, hogy volt egy régi klubtag, akinek egy rokonának már volt ilyen kutyája itthon. Állítólag.

Azután jött az a véletlen eset, amikor rájöttem, hogy az addig általam családfakutatásra használt adatbázisok másra is jók. Hogy azokban tenyésztők, szervezetek, kutyák után is lehet kutatni. Megvallom őszintén engem a saját fajtám érdekelt, mint ahogy szerintem mindenki elfogult a sajátjával. Közben persze az is megdöbbentett, hogy volt már korábban olyan ember a családomban, aki kutyázott, majd 100 évvel ezelőtt. Szóval nekiálltam és ahol csak lehetett átfuttattam mindent collie-k után kutatva. Első blikkre annyi infó zúdult rám, hogy követni se tudtam.

És közben rájöttem, hogy mennyire kéne a háttértudás, hogy pl. mégis mikortól kezdtek el itthon törzskönyvezni? Mikortól keresgéljek egyáltalán collie törzskönyv után, mikortól esélyes vagy éppen esélytelen a kutatás? Meg milyen szervezetek voltak, kikből állt akkor a tenyésztői társadalom? Ezért kezdtem el közben a szervezeti kutatást, egyfajta háttéranyagként a fajtakutatásomhoz, ami közben egy új célt is kapott. Azon kívül, hogy fontosnak tartottam megismerni a hazai kutyás szervezetek történetét, szembesültem a történelemhamisítás egy olyan aspektusával, amire korábban nem is gondoltam. A magyar arisztokrácia teljes megsemmisítésével minden szinten. A kutyákkal kapcsolatban is. A nemesek jogait csorbító törvények nem csak papíron élnek a mai napig, hanem a fejekben is. Annyira rögzült, hogy nem is tudom hány generáció kell ahhoz, hogy ez végre kikopjon, és a magyar nemesség megkapja a nekik járó tiszteletet és emlékezetet a kutyás történelemben (is). Szóval célom lett a magyar nemesség megítélésének revideálása. Sajátos szempontból főleg azoké, akik a magyar kinológiát megalapították, majd évtizedeken át éltették.

A hazai collie tenyésztés története pedig tökéletesen megmutatja, hogy történelmünk során mikor milyen sors várt rájuk és a kutyáikra. Merthogy a collie egy nemes kutya, ízig-vérig. Ezt már a külleme is jól mutatja. Hogy elfogult vagyok –e? Az. Ez nem is kérdés. Számomra ez a fajta az arisztokrácia megtestesítője. Kutatásaim pedig azt mutatják, hogy ez nem csak szerintem van így. Ezért lett a sorsuk később olyan mostoha és ezért radírozták ki őket is a történelemből, gazdáikkal együtt.

És, hogy mit várok ettől az egésztől? Igazából semmit. A teljes kutatási anyagot a jövőbeni „önmagamnak” szánom. Egy – vagy több – olyan embernek, akiben hasonlóan tombol a kíváncsiság, mint bennem. Aki soha nem elégszik meg azzal amit tud, mert mindig többet és többet akar.

Na jó, azért nem bánnám, ha már ennyit gürizek vele, valaki meglátná benne az értéket, és hozzásegítene ahhoz, hogy mindez nyomtatásban, egy könyv formájában is megjelenhessen. Főleg azért, hogy ne vesszen el megint minden, hogy megmaradjon az utókornak…

Én meg közben élvezem az alkotás és a kutatás okozta örömöket, hogy néha elmerülhetek egy olyan korban, amikor még merőben más értékrend uralkodott. Hogy újra és újra megállapítsam: rossz korban születtem.

 

Levél fajtakutató társaimhoz!

A fajtatörténeti, vagy bármilyen kinológiai témájú kutatás nagyon kemény dió. Óriási kitartást, és rengeteg munkát igényel. Amikor az ember nekiáll, hajtja a lelkesedés, hogy minél többet tudjon meg az adott fajtáról. Sok időbe telik, míg az első körben fellelt rengeteg információ leülepedik, és mire az ember már rendesen átlátja a helyzetet. Hatalmas háttéranyag is szükséges hozzá, mivel – ha csak a hazai fajtatörténetet nézzük – az adott kor kinológiai helyzetével éppúgy tisztában kell lenni, mint a történelem aktuális sodrásával. A kutatót csak úgy feszíti a rengeteg információ, és annyira szeretné ezt megosztani másokkal. Sokszor ilyenkor jön a hidegzuhany, hogy még a fajta tenyésztőit is alig-alig érdekli a téma. Némileg, felszínesen esetleg, de mélyrehatóan csak tényleg nagyon keveseket. Még a fajta iránt elkötelezetteknek is csak nagyon apró szelete az, akiket a múlt ilyen mértékben érdekel. Nem egy olyan fajtakutatóval találkoztam, akinek ez úgy elvette a kedvét, hogy abba is hagyta. Amikor szembesült az érdektelenséggel.

DE! Időnként előkerül 1-1 ember, akinek igenis hasznos lesz az a rengeteg munka, amit ebbe belefektettek! Lesz olyan, aki értékelni fogja. Ezért sem szabad feladni. És ezért is fontos, hogy az összegyűjtött anyag elérhető legyen mások számára. Úgyhogy kitartást kívánok mindenkinek, és ne hagyjátok, hogy bárki vagy bármi kedveteket szegje!

 

 

 

Borítókép: az első bizonyítottan Magyarországon született hosszúszőrű collie Rob-Roy. Szül. 1898. Tulajdonos: Gróf Pejacsevich Albert. Róla bővebben, majd… egy következő anyagban. – kép forrása: Zoologiai Lapok, 1901.08.01.