Kinológiai szervezetek Magyarországon 2. rész

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy 1898-ban megszületett az első hazai kennel klub. Ez a cikk ennek az egyesületnek a megalakulását, működését, elért eredményeit, virágkorát, majd megszűnését, és annak okait tárja fel.

Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület

O.M.E.E.

alapítva: 1898. október 29.

„Országos magyar ebtenyésztő-egyesület. Vasárnapi számunkban már említettük, hogy Budapesten mozgalom indult meg egy ebtenyésztő-egyesület létrehozására s kifejtettük az új egyesület gazdasági jelentőségét. Ez az egyesület országos magyar ebtenyésztő-egyesület címén már meg is alakult Gromon Dezső honvédelmi miniszter elnöklésével. Tormay Béla miniszteri tanácsos lett az egyesület alelnöke. A földmivelési miniszter már jóvá is hagyta az egyesület alapszabályait. Az egyesület célja — mint mi is írtuk — a telivér eb racionális tenyésztése, az eb idomításának előmozdítása, ebkiállítások, versenyek stb. rendezése. Főcélja azonban a törzskönyvezés behozatala éppen úgy, mint a lótenyésztés terén s e tekintetben az új egyesület ugyanazt a szerepet van hivatva játszani, mint a lótenyésztésben a magyar lovaregylet. Célja azután a kihalófélben levő magyar fajú kutyáknak felelevenítése s ezzel kapcsolatban hadi szolgálatra alkalmas ebek nevelése. Különösen a gazdaközönségre bír nagy értékkel az uj egyesület megalakulása, mely a telivér ebek tenyésztésével olyan jövedelmi forráshoz jut, a milyenről eddig sejtelme sem volt. Az egyesület első választmányi ülése szombaton volt (szerk. megj. 1898. december 3.), s már ezúttal is igen fontos kérdéseket vitattak meg. Ezeknek során megvitatta a választmány egy a jövő tavaszszal tartandó nemzetközi ebkiállításnak eszméjét is, amely egyik érdekes része a titkári programainak. A tagsági díjat 2 frt beírás mellett, évi 8 frtban állapították meg, melynek ellenében a tagok jelentékeny kedvezményekhez jutnak. Jelentkezni lehet a társulat titkáránál, Buzzi Géza Félixnél (Budapest, Kerepesi ut 22.)” – Budapesti Hírlap, 1898. december 6.

Az egyesületnek volt egy magas rangú reprezentatív elnöke és alelnöke, akik növelték a szervezet tekintélyét. Az egyleti összejöveteleken, kiállításokon minden alkalommal megjelentek, a közgyűléseket általában együtt vezették le, valamint ők ápolták az OMEE politikai és külföldi kapcsolatait. A napi ügyvezetésért azonban a titkár volt a felelős, mint az egyesület funkcionális vezetője. A titkár feladata volt pl. a kiállítások szervezése, a törzskönyvezés vezetése, vagy a sajtómegjelenések intézése.

elnök:

Vajszkai és bogyáni báró Gromon Dezső (1838 – 1912). Politikus, képviselő, megyei főispán, majd honvédelmi államtitkár. Az OMEE első, és – szervezeti működése alatt – egyetlen elnöke.

alelnök:

Dr. Tormay Béla (1839 – 1906). Állatorvos, az első önálló állattenyésztési tanszék vezetője Magyarországon, majd az Állatorvosi Tanintézet igazgatója. A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium állattenyésztési osztályának megszervezője, első vezetője és a magyarországi szakoktatás felügyelője. Az összes gazdasági szakiskola és akadémia igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az országos állatorvosi egyesület első elnöke. (Tormay doktor visszavonulása után az alelnökök; gróf Nádasdy Tamás és Sóltz Gyula, majd Fülepp Kálmán és Sóltz Gy.)

titkár:

Buzzi Géza Bódog Nándor vagyis Buzzi Geysa Felix Ferdinandus (szül. 1865). Szerkesztő, újságíró, számos szakcikk szerzője.  A korabeli kinológia egyik legismertebb alakja. Több mint 30 éven át világhírű német dog, tacskó, német vizsla, komondor és francia bulldog tenyésztő (Corvinus kennel). A magyar fajták felkarolója, lelkes pártfogója, az első kuvasz fajtaleírás megalkotója. Az OMEE megalakulásának indítványozója és lebonyolítója, majd titkára. (Az OMEE titkári feladatait 1905-ig látta el. Utódja; Kolozsváry-Kiss Ferencz lett.)

 

Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület a törzskönyvek vezetését 1899 februárjában kezdte meg. Működése során egyetlen kötetet jelentetett meg. „Ebtenyésztők gyűlése. Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület Gromon Dezső államtitkár elnöklésével tartott legutóbbi választmányi ülésén Buzzi Géza Félix egyesületi titkár bemutatta a már kész törzskönyv-szabályzatot, melynek alapján a telivérebek törzskönyvezése Magyarországon ez évi február hónappal megkezdődik. A törzskönyv-szabályzatot Ráthonyi Reusz Henrik, Csik Imre és Kosztics Labud választmányi tagokból álló bizottsághoz utasították revideálása végett. Az uj egyesület erősen fejlődik s már is megkezdte az előmunkálatokat egy május hónapban tartandó nemzetközi ebkiállitásra.” –  Budapesti Hírlap, 1899.01.20.

Országos Magyar Ebtörzskönyv

I. kötet

1899—1902

(kiadás éve: 1903, 112 oldal, törzskönyvek jelzése: O.M.E.T.)

 

Az egyesület összesen öt – három országos és két nemzetközi – kutyakiállítást rendezett. Köztük az első önálló nemzetközi ebkiállítás Magyarországon, melynek hatalmas sikerét és nevezési létszámát, sokáig nem sikerült felülmúlni egyetlen rendezvénynek sem. A kiállítások mellett szerveztek vizsla- műkotorék- és más munkakutya versenyeket.

 

az OMEE első országos kutyakiállítása;

1899. szeptember 3-4.

Szeged, Erzsébet liget / Gazdasági és tenyészállat kiállítás

132 nevezett kutya

 

az OMEE első önálló nemzetközi kutyakiállítása;

1900. május 19-21.

Budapest, Tattersall / Nemzeti Lovarda

403 nevezett kutya

„A kiállítás nemzetközi jellege daczára, különös tekintettel lesz a hazai fajtákra; az Egyesület a kiállító juhászoknak, gulyásoknak még a hely pénzüket is el fogja engedni s nekik ezenkívül, természetesen buzdítási dijakat is fog kiadni.” – Vadász- és Versenylap, 1900.03.03.

„A külföldről naponként jönnek kérdezősködések a kiállítás ügyében, a hazai ebtenyésztők körében még nagyobb érdeklődés mutatkozik. Legújabban a magyar agarászokhoz intézett lelkes hangú felhívást báró Podmaniczky Géza val. bel. titk. tan. az Agarász-szövetség elnöke a kiállítás érdekében, hogy állítsák ki minél nagyobb számban régi, híres fajtájú magyar agaraikat s mutassák meg, hogy ez a nemes sport, ha szunnyadt is egy ideig, de ismét virágzik. Épp ily kívánatos, hogy a többi osztályok is tele legyenek az egyes fajták számos korrekt képviselőjével.” – Pesti Hírlap, 1900.03.18.

(További képek az 1900-as nemzetközi OMEE kiállításról a cikk végén.)

az OMEE második országos kutyakiállítása;

1902. március 29-31.

Budapest, Városliget / Cirkusz

180 nevezett kutya (23 fajta)

 

az OMEE második nemzetközi kutyakiállítása, műkotorékversennyel;

1902. szeptember 26-28.

Pozsony / Pozsonyi Országos Mezőgazdasági kiállítás

230 nevezett kutya

 

az OMEE harmadik országos kutyakiállítása, műkotorékversennyel;

1903. április 11-13.

Budapest / Stefánia úti régi városi vendéglő termei és udvara

140 nevezett kutya

(Az 1903-as kiállítás legnagyobb szenzációja Bodri a róka-kutya volt.)

 

Az egyesület hivatalos közlönye először a Sportélet, 1900-tól a Zoológiai Lapok, majd 1902-ben a Vadászat és Állatvilág volt. 1903 januárjában az OMEE saját kiadványt indított Ebtenyésztési Értesítő címmel. A havonta megjelenő Ebtenyésztési Értesítő szerkesztője az egylet titkára, Buzzi Géza Félix volt. Hasábjain közöltek kutyakiállításokról szóló beszámolókat, egyesületi és ebtenyésztési híreket, illetve apróhirdetéseket. Az utolsó szám 1906-ban jelent meg.

„Ebtenyésztési Értesítő és országos ebkiállitás. Az országos magyar ebtenyésztő-egyesület titkári hivatala egy igen csinos kiállítású havi értesítőt küldött be szerkesztőségünkhöz, mely lap úgy az egyesület, mint a hazai aktív kinológia ügyeit melegen felkarolja. Az értesítőt, mely az egyesület egyedüli hivatalos lapja, a tagoknak ingyen, az érdeklődőknek pedig 6 korona előfizetési árért küldik meg. A választmány január 23. és 30-iki ülésén elrendelte az országos ebtörzskönyv I-ső kötetének kiadását s elhatározta, hogy a tavaszi ebkiállítást április 11—13. rendezi.” – Alkotmány, 1903.02.08.

 

Az OMEE hatalmas lendülettel és lelkesedéssel indult el 1898-ban. Az alapítást követő évben; nagynevű támogatókat szerzett (pl. József Ágost főherceg, Darányi Ignác miniszter, báró Podmaniczky Géza), megindult a törzskönyvezés, megrendezték az első országos OMEE kiállítást, majd bejelentették az Országos Agarász Szövetség belépését az egyesületbe. A társaság tekintélyét tovább növelte az 1900-as első nemzetközi kiállítás, a színvonalas vizsla- véreb- és kotorékversenyek, valamint egyéb sikeres rendezvények, mint például az 1901-ben és 1902-ben megtartott Kutya-piknik.

Az alig 5 évig tartó aranykort erős visszaesés követte. 1903 után nem volt több OMEE kiállítás, és – kevés kivételtől eltekintve – munkaversenyeket sem rendeztek. Ennek oka főként; a nevezések hiánya volt. „Nemcsak a kiállítások, de a versenyek is egymást érték és ma semmi.” – Zoologiai Lapok, 1904.08.15. A kiállítások elmaradása azért is okozott nagy gondot, mert kutyát ebben az időszakban csak úgy lehetett Magyarországon törzskönyveztetni, ha az eb elért bizonyos eredményt egy hazai kiállításon. Ha nincs kiállítás, nincs törzskönyvezés sem. Emiatt egyre több panaszos levél érkezett.

„Magyar ebtörzskönyv …  Tisztelt Szerkesztőség! Figyelmes olvasója vagyok b. lapjának és főleg a kynologiai rész érdekel közelebbről. A múlt évben megjelent 13. számból tudtam meg, hogy az orsz. e. e. törzskönyvezési szabályzata szerint: egy éven aluli vizsla nem törzskönyvezhető, még ha pedigreés is, minthogy a törzskönyv czélja oly megbírált kiváló egyedeket tenyésztés czéljára könyvbe felvenni, amelyek egy kiállításon I—IV. díjat nyertek vagy k. f. m. jelzést kaptak, tehát csakis megbírált s egy éven túl levő egyedek törzskönyvezhetők, illetve ilyenek a kiállítás után erre kötelezhetők is. Tekintve, hogy a szerkesztőség üzenete szerint csak is megbírált egyedek törzskönyvezhetők, illetve a kiállítás után erre kötelesek is, legyen szabad kérdenem, hogy kiállítás hiányában mi módon törzskönyvezhetők az orsz. magyar ebtenyésztő egyesületnél?” – Vadászat és Állatvilág, 1908.05.01.

 

Az 1902-ben alakult Magyar Foxterrier és Tacskó­ Klub volt az egyetlen, ami még pár évig tartotta magát, és nemzetközi színvonalú rendezvényeket szervezett. Velük és mellettük tevékenykedett az Országos Magyar Vadász-Szövetség is. Főleg ezek a szervezetek próbálták betölteni az űrt, ami az OMEE működésképtelensége miatt keletkezett. Kiállításaik 150-200 körüli nevezési létszámmal futottak. 1906-tól viszont valamilyen okból ők is elhalkultak. A teljes elnéptelenedés után a kevés megmaradt aktív tenyésztő az osztrák kinológiába csatlakozott.

„1906-ban megszűnt minden kynológiai mozgalom Magyarországon. Szerencsére maradtunk vagy öten, kik bár siránkozva a magyar kynológia felett, nem csüggedtünk el, tenyésztettünk tovább és részt vettünk Ausztria kynológiai eseményeiben. ” – Egyről, másról / írta: Lovag Kerpely Béla. Vadászat és Állatvilág, 1912.04.15

„1906 – 1909-ig minden kynológiai mozgalom szunnyadóban volt.” – Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása (1921)

Hogy pontosan mikor szűnt meg hivatalosan az OMEE, egyelőre nem sikerült kideríteni. Annyi azonban bizonyos, hogy 1903-ban erős hanyatlásnak indult, 1906-tól pedig tulajdonképpen már csak névleg létezett. 1912-re a névleges működése is megszűnt, melyben valószínű közrejátszott az elnök, Gromon Dezső 1912. július 25-én bekövetkezett halála. 1912 végére az első magyar kennel klub, teljesen és véglegesen megszűnt létezni. Ennek okait több értekezés is tárgyalta.

Az OMEE elnéptelenedésének, majd megszűnésének oka egyrészt; a túl szigorú kiállítási bírálat volt, ami miatt egyre kevésbé akartak az emberek nevezni. Egyszerűen elment tőle a kedvük. Ezen kívül; emlegettek szakszerűtlen adminisztrációt, személyi és gazdasági problémákat, az „egyesület titkára okozta bajokat”, valamint azt, hogy a német – osztrák mintát egy az egybe átvették, anélkül, hogy azt a magyar viszonyokhoz igazították volna.

 

„Ebtenyésztésünk 1900-ban valóban gyönyörű fejlődésnek indult. Az Országos Ebtenyésztő Egyesület ezen évben rendezett kiállításával olyan jó kezdést adott az ügynek, hogy minden érdeklődő ebben, ebtenyésztésünk terjedésének legszebb jövőjét látta. Az első siker után még egy-két kísérlet tétetett, s azután …. elaludt az egész akció. Talán az érdeklődés csappant meg, avagy más bajok voltak, melyek lehetetlenné tették a további haladást. Igenis, más bajok voltak. Eltekintve más igen fontos, de itt le nem tárgyalható bajoktól, egyik igen nagy baj volt, hogy az alapvető munkáknál nem számoltak a hazai viszonyokkal. A zenetanítást operák eljátszásával kezdték. Természetes dolog, hogy a zene iránt érdeklődők nagy része, ki még a kottát sem ismerte, nem volt képes lépést tartani azzal a néhánynyal, aki már jól játszott. Baj volt, hogy kynológiai alapvető munkálatainkat nem alkalmaztuk a hazai viszonyokhoz, hanem egyszerűen és rosszul átfordítottuk «osztrák»ból. Átvettük szó szerint a németek technikus terminusait és ezekkel együtt az ismert modort is, melyet magyar ember nem tud megemészteni.” – Vadászat és Állatvilág, 1905.07.01.

„Ebben az egyesületben hírneves magyar kynológusokon kívül ott voltak számosan a magyar arisztokrácia sportférfiai, híres vadászok, kezdő ebtenyésztők és az ebkedvelők nagy száma. Ez az egyesület azonban rövid pár évi fennállás után megszűnt. Egy csapásra a kynológia azon magaslatára akart helyezkedni, mint Németország vagy Anglia. A rendezett kiállításokon túlszigorú volt. A hazai kezdetleges viszonyainkat tekintetbe nem vevő szigorú külföldi bírók szigorú bírálatai kedvét szegték a virágzásnak indult sport lelkes híveinek s az érzékeny oldalukon megsértettek egyre-másra kiléptek az egyesületből.” – Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása (1921)

„Az akkori vezetőség nem számolt a magyar ember természetével, szokásaival. Olyan arányokban kezdett működni az egyesület, mintha csupa elsőrangú régi kynológusokból állott volna Magyarország. Nem gondolt arra, hogy a 4—5 neves kynológusunkat kivéve, mindenki kezdő még, az egész sportot alig értik még. A kiállításokon a legszigorúbb selejtezést alkalmazták a külföldi bírák, kedvét szegték a fiatal sport lelkesnek induló híveinek…

Helyes, irgalmatlanul kidobni a nem fajtatiszta ebeket, de az első szárnypróbálgatásoknál az egyébként telivér egyedeket enyhén kellett volna biráltatni, megmagyarázván azért az illetőknek az eb küllemi hibáit stb. Azt hiszem így lehetett volna híveket szerezni a magyar kynológiának, de nem mindjárt az első próbáknál kidobni az anyag 70%‘át és kinevetni a fenti kiszólásoktól hemzsegő magyar kynológusokat azzal, hogy „mit tud maga a kynológiához?!“ Előbb az a gróf lépett ki a tagok sorából, hogy soha többé ki ne állítson, azután utána az az egyszerű kiállító vagy tenyésztő, hogy soha többet ezt a szót kynológia, ne is hallja. — Ah! A fene fizet annyi nevezési díjat, költséget s még blamálja magát az ember. Mit szólnak majd odahaza, a környéken? Pedig az én kutyám mégis a legjobb! A „lelkes“ kynológusok egyre fogytak, a kiállítások ahelyett, hogy számban és minőségben emelkedtek volna, úgy számra, mint kvalitásra egyre gyérültek, na és azután az ismert krach — és a szegény országos ebtenyésztő egyesületnek vége volt! Nagynevű kynológusaink is visszavonultak, bosszankodva a fiaskó felett. Maradtunk vagy hatan-heten kezdő és igazán lelkes kynológusok, árván, magunkra utalva.” – Egyről, másról / írta: Lovag Kerpely Béla. Vadászat és Állatvilág, 1912.04.15

 

A cikksorozat harmadik részéből; az OMEE romjain egy új országos kinológiai szervezet kezdte bontogatni szárnyait, amely – tanulva a korábbi hibákból – megpróbálta betölteni az első kennel klub által hagyott hatalmas űrt…

 

Folytatása következik…

 

Képek az 1900-as nemzetközi OMEE kiállításról.

 

Borítókép: „Dán doggok.” Az ebkiállításról – Erdélyi Mór fényképei után. (Vasárnapi Ujság, 1900, 22. szám)

 

Arcanum Digitális Tudománytár