Kinológiai szervezetek Magyarországon 3. rész

Az előző bejegyzést ott fejeztem be, hogy… Már az OMEE hanyatlási fázisában felmerült az igény egy új ebtenyésztő szervezet megalakítására, miután az első kennel klub nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1905-ben – egy nemzetközi kiállítás alkalmával, melyet az Országos Magyar Vadász-Szövetség rendezett – „A magyar ebtenyésztők elhatározták, hogy egy teljesen új általános ebtenyésztő-egyesületet fognak létesíteni. Az alakulóülések az ebkiállítás munkálatának befejezése után veszik kezdetüket.” – Vadászat és Állatvilág, 1905.11.01.

 

Az 1905-ös kiállításokról

1905-ben két nagy nemzetközi kutyakiállítást is rendeztek, melyek nem csak a hazai, hanem a külföldi kiállítókat is vonzották. Tavasszal volt a III. Nemzetközi foxterrier- és tacskó-kiállítás (műkotorék-versennyel rókára és borzra), melyet a  Magyar Foxterrier és Tacskó Klub rendezett 1905. március 11-12-én a budapesti cirkuszban. Ősszel pedig ugyanott, szintén nemzetközi kiállítást tartottak minden fajta részére.

„Ezen kiállításunknak egyik czélja tehát az, megmutatni és számadatokat nyerni, hogy egy csinosan és szakszerűen rendezett ebkiállítás minő pénzügyi eredményekkel végződhetik. Egy másik és talán egyenértékű czélja egy adott alkalomból összegyűjteni az ország kynológusait és hazai kynológiánk külföldi jó barátait és mindezek segítségével, az Országos Ebtenyésztő Egyesület szárnyai alatt összetömöríteni az ország összes ebtenyésztőit. Ezt a két fontos czélt tűzte maga elé az Országos Vadászszövetség, mikor kénytelen volt belátni, hogy a testvérek nem értik meg egymást. Beállott tehát harmadiknak, hogy jól szervezett kiállítási apparátusával helyes utat mutasson és mint becsületes közvetítő az ügy érdekében a széthúzó elemeket összetömörítse.” – Vadászat és Állatvilág, 1905.09.15.

Nemzetközi ebkiállítás (minden fajta részére), műkotorék- és vizslaversennyel

1905. október 14-15.

Budapest, Városliget / Cirkusz

szervező: Országos Magyar Vadász-Szövetség

160-170 nevezett kutya

 

„Azt hirdettük, hogy ezen kiállítás egyik czélja: összeszedni az elaludt erőket, összegyűjteni a szétfutott embereket és az Országos Ebtenyésztő Egyesület zászlója alatt, új kinológiai életet ébreszteni. És mi lett az eredmény? Valljuk be őszintén, ezen előzékenységünket az O. M. E. E. nem hogy szívesen fogadta volna, hanem talán még kényelmetlen is volt neki. Aki lefeküdt, haragszik, ha ébresztgetik. No, aludjon csendesen, mi többé már nem fogjuk ébresztgetni.” – Vadászat és Állatvilág, 1905.11.01.

Az Országos Magyar Vadász-Szövetség tervezett ugyan további kiállításokat, ezek végül mégsem valósultak meg. Nemes céljukban – miszerint ők majd felélesztik és éltetik a szunnyadó magyar kinológiát – meghőköltek, miután szembesültek azzal, hogy milyen viszontagságokkal jár egy ilyen rendezvény lebonyolítása, illetve a kutyás társadalom összefogása. S bár az 1905-ös kiállítás utáni vacsorán az ott összegyűlt ebtenyésztők úgy döntöttek, hogy egy új országos egyesületet alapítanak, ez végül még pár évig váratott magára. 1906-ra – ahogy már korábban említettem – minden kinológiai mozgalom kialudt.

 

Az új szervezet

Az 1906 és 1909 közötti holtidőszak vége felé, egy új országos hatáskörű kinológiai egyesület kezdett aktivizálódni. 1909 szeptemberében már 36 tagú szervezőbizottság tevékenykedett, és tagfelvételt indítottak. A tagság létszáma az 1910. január 9-én tartott közgyűlésre meghaladta a százat. – Rákos Vidéke, 1909.09.19. és 1910.01.09.

Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete

M.E.E.E.

alapítva: 1909

„Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete. Európában alig van már állam, amely a kutyatenyésztéssel szakszerűen nem foglalkozik, alig van ország, amely ebértékesítést széltében és nagy sikerrel nem űz. Az ebtenyésztő egyesületeknek, kluboknak külföldön óriási a száma; gyakran egyetlen városban több ily klub van; ott a kiállítások, díjazások egymást érik; a fajták tisztás vérben való fen tartására és tökéletesbítésére a törekvés általános s eladott állatokért a bevétel sok államban igen tekintélyes. Tudvalevő, hogy hazánkban is megpróbálkoztak ily irányokban, de a dolog — sajnos — két ízben is fiaskóval végződött. Nincs ebtenyésztő országos egyesületünk, klubunk, nincsenek már évek óta kutyakiállításaink, díjazásaink, de igenis vannak nagy kiadásaink ebekért, miket külföldről importálunk. Egy társaság most ezeket az állapotokat már nemzetgazdasági szempontból is tarthatatlanoknak ítélvén, elhatározta, hogy országos ebtenyésztő egyesületet alapít avval a czélzattal, hogy az ebben a kérdésben bármiként is érdeklődőket egyesítse. Tervbe vették az egyesület keretében a következő öt speciális osztálynak a felállítását: I. Vizsla osztály, II. Foxterrier- és tacskó osztály. III. Agár osztály. IV. Luxus-eb osztály. V. Hazai nyáj-eb osztály. A IV. osztály doggok, buldogok, uszkárok, newfoundlandiak, szentbernáthegyiek és hasonló ebek, meg törpe kutyák; az V. osztály pedig komondorok, pulik, kuvaszok ügyeivel, a többi osztály pedig csak a czimekben jelzett ebek ügyeivel foglalkoznék. Az egyesület tagjai a 12 korona évi tagsági díjért megkapják a havonként kétszer megjelenő «A kutya» czimű egyesületi lapot is. A jelentkezéseket Chyzer Kálmánhoz (Rákosszentmihály, Farkas Ignácz utcza 15.) kell intézni.” – Magyarország, 1909. október 9.

A MEEE vezetősége

elnök: gróf Szápáry Pál

alelnökök: Fónagy József és Monostori Károly

igazgató főtitkár: Chyzer Kálmán, majd Kerpely Béla*

 

A MEEE első országos ebkiállítása

1910. május 14-15.

Budapest, Tattersall / Nemzeti Lovarda

182 nevezett kutya

 

Az első MEEE kiállítást szakmai részről elég sok kritika érte pl. a nevezési feltételek megváltoztatása, az osztályok átalakítása, a szerény díjazások, de főleg az ott bemutatott állomány minősége miatt. Ettől függetlenül a régi magyar kinológia nagynevű kiválóságai üdvözölték az új egyesületet, és buzdították a vezetőséget a folytatásra, további terveik megvalósítására. Különösen az „A kutya” című egyesületi kinológiai szaklap elindítására vonatkozóan. – Vadászat és Állatvilág, 1910.07.01. / Buzzi Géza Félix: A budapesti ebkiállítás, és Vadászat és Állatvilág, 1910.07.15. / Görgey Géza: A magyar ebtenyésztők és ebkedvelők egyesületéhez.

*1910. december 19-én az egyesület választmányi ülést tartott, ahol „bizalmatlanság miatt” felfüggesztették Chyzer Kálmánt, és helyére átmeneti ügyviteli megbízottat neveztek ki (ifj. Hölle Márton). – Vadászat és Állatvilág, 1911.01.01. Chyzer Kálmán helyére – nem sokkal később – végleges megbízottként Kerpely Béla ügyvezető titkár lépett. Az egyesületi rendezvények szervezésében – a korábbi OMEE mintától eltérően – az alelnök, Fónagy József is aktívan részt vett. A MEEE második kiállításának megrendezése már az ő nevükhöz fűződik. (Nemzetközi ebkiállítás, Budapest / Tattersall, 1911. június 3-5., 230 nevezett kutya.) A kutyakiállítások mellett vizslaversenyeket, valamint más munkaversenyeket is szerveztek. Az egyesület az ő vezetésükkel rohamos fejlődésnek indult. A társaság hivatalos közlönyéül a Vadászat és Állatvilág című lapot választotta, saját lapot végül csak később indítottak.

 

A Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete hosszú szünet után újraindította a törzskönyvezést Magyarországon a fajtatiszta kutyák számára, minden fajtára vonatkozóan. A származási lapokat Magyar Ebtörzskönyv néven (röviden: M.E.Tkv. jelzéssel) 1911 februárjában kezdték vezetni. A törzskönyvvezető Cseh Ödön, híres foxterrier tenyésztő lett.

A vezetőség a megalakulást követő években szinte folyamatosan változott. 1911 februárjában Monostori Károly lemondott alelnöki tisztségéről, helyére Sajó Sándor került. 1912-ben pedig új elnököt választottak, így az eredeti tisztikarból addigra már csak Fónagy józsef alelnök volt a helyén. S bár kilépő tagok is voltak szép számmal, annál sokkal többen léptek be, így az egyesület létszáma folyamatosan növekedett. Ehhez hozzájárult a taggyűjtési toborzó akció, minek keretében minden meglévő tagnak ajánlania kellett egy újat. A folyamatos átalakulások dacára az egyesület szépen nőtt és fejlődött. – Vadászat és Állatvilág, 1912.04.15.

A MEEE új elnöksége 1912 tavaszán

elnök: gróf Széchenyi László

alelnök: Fónagy József és Sajó Sándor

ügyvezető titkár: Kerpely Béla lovag

„Az Ebtenyésztők Egyesületének új elnöksége. Miután a ’Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete’ elnökségét elfogadta Széchenyi László gróf, aki maga is, hírneves tacskótenyésztő, az egyesület vezetősége most így alakult: elnök Széchenyi László gróf, alelnökök Fónagy József és Sajó Sándor, ügyvezető-titkár Kerpely Béla lovag, pénztáros ifj. Hölle Márton. Az idei országos vizslaversenyt április hó 21-én, az országos ebkiállítást május hó 18-án és 19-én tartja meg az egyesület, amelyre nézve bővebb felvilágosítással szolgál a titkári hivatal (Budapest, VII., Nefelejts u. 8.).” – Köztelek, 1912.04.03.

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi László Jenő (1879-1938) magyar főnemes, diplomata, hazánk első amerikai követe. Neves tacskó tenyésztő, a „Langenburgi” kennel tulajdonosa.

Feketebátori Fónagy József (1859-1913) gyógyszerész, gyógyszertár tulajdonos, nagynevű vadász és kinológus, számos szakcikk és szakkönyv szerzője. Világhírű pointer, szetter, foxterrier és orosz agár tenyésztő, nemzetközileg elismert „vizslaidomító”. Az 1880-as évektől a magyar kinológiai egyik legkiemelkedőbb alakja.

Lovag Kerpely Béla (187?-1928) híres kinológus, küllem- és verseny-bíró, neves vadász, író, újságíró, szerkesztő, főszerkesztő. Számos könyv, szakkönyv, szakcikk szerzője. Világhírű foxterrier tenyésztő (Animo kennel), valamint a „Puszta” komondor kennel tulajdonosa.

 

A tagság növekedésével a kiállítások, valamint a vizsla és kotorékversenyek nevezési létszáma is megugrott. A budapesti Tattersallban 1912. május 18-19-én rendezett országos MEEE ebkiállításra 160-170 kutyára számítottak. Ehhez képest már jóval a nevezési határidő előtt 255 kutya került be a katalógusba. Miután több kutya már nem fért volna el a területen, az ezután érkező 25 nevezőt visszautasították, a jelentkezési határidőt pedig azonnali hatállyal lezárták. A kiállítás nem csak erkölcsi, hanem nagy anyagi sikert is hozott. – Vadászat és Állatvilág, 1912.06.01.

A MEEE névváltoztatása 1913 januárjában

Miután az első kennel klub – vagyis az OMEE – 1912-re névleg is megszűnt létezni, a ’Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesülete’, azaz MEEE vezetősége úgy döntött; felveszi a korábban nagy tekintéllyel rendelkező első egyesület nevét. 1913 januárjától a MEEE neve Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület lett. Az 1898-ban alapított első egyesületet ettől kezdve régi OMEE-nak, az 1909-ben alapított MEEE-ből alakultat pedig új OMEE-nak nevezték.

„Egyesületünk címe 1913 január hó óta: ’Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület’.” – Vadászat és Állatvilág, 1913.03.15. / Kynológiai hírek

Az új OMEE első országos kiállítása

1913. május 11-12.

Budapest, Tattersall

 

Az új OMEE a Magyar Ebtörzskönyvet ezentúl – egy betű elhagyásával – M.E.T.K. jelzéssel vezette. Emellett változatlanul szervezte a kiállításokat és munkaversenyeket. Hivatalos közlönye maradt a Vadászat és Állatvilág című lap. Ám hamarosan új ügyvezető titkárt választottak, mivel Kerpely Béla lemondott a tisztségéről és kilépett az egyesületből. – Vadászat és Állatvilág, 1913.11.01. Az ügyviteli feladatokat ezután átmenetileg megint Ifj. Hölle Márton látta el.

A MEEE névváltoztatása után az új OMEE vezetősége

elnök: gróf Széchenyi László

alelnök: Fónagy József és Sajó Sándor

titkár: Ifj. Hölle Márton

Az 1914-es tisztújításon ismét változott a vezetőség összetétele. A titkári pozícióba végül Ilosvai Lajos Károly került. Fónagy József alelnök halála miatt ugyanezen a tisztújító ülésen alelnöknek Sajó Sándor mellé dr. Grafi Frigyest választották meg. – Pesti Hírlap, 1914.02.07. Ugyanebben az évben megalakították az egyesület első bíráló-bizottságát.

Az új OMEE vezetősége az 1914-es tisztújítás után

elnök: gróf Széchenyi László

alelnök: Sajó Sándort és dr. Grafi Frigyes

titkár: Ilosvai Lajos Károly

„Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület február 3-án tartotta meg Budapesten évi rendes közgyűlését. A folyó ügyek letárgyalása és a felügyelő-bizottság jelentésének jóváhagyása után kimondotta a közgyűlés, hogy a hazai ebtenyésztők körében az utóbbi időben tapasztalható mozgalmakat, hogy szakegyesületekké alakuljanak, élénk figyelemmel kíséri és a kebeléből alakuló szakegyesületekkel szemben a központi egyesület szerepét kívánja betölteni. Sőt az ebtenyésztő egyesületek szövetségének mielőbb való megalakítását is kezdeményezi. Azután az új tisztikart választották meg. Elnök lett gróf Széchenyi László, alelnökök Sajó Sándor és Grafi Frigyes állatorvos, titkár Ilosvai Lajos Károly. Végül a választmányi tagokat választották meg.” – Állatorvosi Lapok, 1914.02.14.

 

A különböző fajtákkal foglalkozó ebtenyésztők egyre inkább szerették volna, ha fajtáiknak külön klubot alapíthatnak, amiket az új OMEE, mint anyaegyesület fogott volna össze. Ám az országos egyesület vezetősége félt a szervezet széthullásától, ezért a fajtaklubok vagyis szakegyesületek létrehozását eleinte nem támogatta. Úgy gondolták, sok olyan fajta van Magyarországon, ami csekély létszáma miatt nem tudna fenntartani saját szervezetet, ezért ez csak pár – népszerű fajtát – tenyésztő számára járna előnnyel. Az önállósuló törekvések azonban folyamatosan erősödtek.

Egyre többen szerettek volna hasonló változásokat, s bár az új OMEE tett ígéreteket arra, hogy szakosztályokra oszlik és anyaegyesületként fogja össze azokat, ennek megvalósulása folyamatosan tolódott. „Az Országos Ebtenyésztő Egyesület legutóbbi ülésén elhatározta, hogy vizsla-, kotorék-, luxuseb- és hazai pásztoreb-osztályokra feloszlik. Minden csoport teljesen külön autonómiával bíró önálló egyesületté alakul és végül a négy, esetleg több egyesület együttvéve megalkotja az Országos Ebtenyésztő Szövetséget.” – Vadászat és Állatvilág, 1913.07.15.

Pár hónapos várakozás után többen megunták, hogy az OMEE nem váltja valóra ígéretét, – miszerint szakegyesületekre oszlik és azokkal szövetséget alkot – ezért megkezdődtek a tömeges kilépések.

„Új kotorékebtenyésztő egyesület. «Országos Magyar Kotorékebtenyésztő egyesület» alakult 1913 évi december 9-én. Ez egyesület tagjai az országos ebtenyésztő egyesületből váltak ki, mert úgy hiszik, hogy így könnyebben érhetik el céljukat.” – Nimród, 1914.02.10.

Ezen kívül azt is sokan nehezményezték, hogy az OMEE kizárólag Budapestre illetve annak környékére koncentrálja rendezvényeit, és egyre inkább eltávolodik a vadászoktól, valamint az egyes fajták használati fontosságától, ami ugyancsak kilépésekhez vezetett.

„Az Egyesület működése már évek óta csak Budapesten és annak vidékén rendezett ebkiállítások, illetve vizslaversenyek rendezésében merül ki, miáltal sem az ebtenyésztés, sem a tenyésztők, de főleg és különösen az egyes használhatóság tekintetében közbiztonsági, gyakorlati, használati, vadászati s közvetve nemzetgazdasági szempontokból jelentőséggel bíró ebfajok érdekeit kellőképen biztosítva nem látja, mondja ki a jelen közgyűlés, hogy a kártékony ragadozók pusztítása és irtása tekintetében vadászati és vadvédelmi szempontokból kiváló fontossággal bíró foxterrier- és tacskótenyésztése érdekeinek hatékonyabban leendő előmozdítása céljából egy külön egyesületté alakul.” – Vadászat és Állatvilág, 1914.01.01.

 

1914-ben néhány érdekelt elhatározta, hogy – az OMEE tervét megvalósítva – új egyesületet, illetve szövetséget alapít, mely összefogja a kiszakadt, vagy teljesen külön létrejött kutyás egyesületeket. Az Országos Ebtenyésztő Szövetség hamar meg is alakult. (Elnök: gróf Tisza-Csáky Ilona, alelnök: gyalui Rosenberger Mór, titkár: dr. Kontz Endre.) A szövetség célja nem az volt, hogy az OMEE konkurens szervezete legyen, hanem, hogy elvégezze helyette a fajta-egyesületek összefogását, szoros együttműködésben majd fuzionálva az OMEE-val.

„Ezen egyesületnek egyelőre csak egy célja van, hogy hajlékot nyújtson és felvegye az egyesület nélkül maradt tagokat. Ha aztán az O. M. E. E. valamikor jövő élete és miként való kialakulása ügyében határoz, mindig itt fogja találni az új egyesületet, mellyel fuzionálhat és alapszabályokat módosíthat. Az új egyesület a réginek mindig rendelkezésére fog állani, mert nem ellene, hanem csak helyette alakult meg. Csak azt a munkát akarja dűlőre hozni, amit a régi egyesület egy év alatt nem tudott egy lépéssel sem előbbre vinni, mert amit ma elhatároztunk, holnap visszacsináltuk.” – Vadászat és Állatvilág, 1914.01.01.

Rövid időn belül egyre többen csatlakoztak a szövetséghez. Az Ebkedvelők Egyesülete „kik kinológiával nem foglalkoznak, hanem csupán kedvtelésből tartanak egy-két ebet”, a Magyar Gundog Klub, az Országos Német Vizsla Egyesület, az Országos Magyar Foxterrier és Tacskótenyésztő Egyesület, az Országos Bulldog Klub, stb.

Az OMEE az Országos Ebtenyésztő Szövetséggel valamint a hozzá tartozó klubokkal, egyesületekkel kutyakiállítást és kotorékversenyt rendezett, a budapesti Tattersallban 1914. május 23-24-én. A kotorékverseny szervezését és lebonyolítását az Országos Magyar Kotorékebtenyésztő Egyesület végezte, a kiállítás bírói gárdáját az OMEE biztosította. Az együttműködés sikeres volt, a kiállítás pedig megfelelő anyagi hasznot hozott. – Vadászat és Állatvilág, 1914. (1-24. szám)

 

 

Az Országos Ebtenyésztő Szövetség hivatalos lapja 1914-ben a Vadászat és Állatvilág volt, az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület közlönye pedig 1915-től; A Természet lett.

 

Hogy a teljes széthullást elkerüljék, és minden ebtenyésztő illetve ebkedvelő szervezetet sikerüljön összefogni, gyökeres változásokra volt szükség. Ezért az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület átalakult és 1916-tól új néven, új elnökséggel, törzskönyvi- és alap-szabályait módosítva folytatta működését.

Az 1909-ben alakult – MEEE majd OMEE – egyesület átalakulása, második névváltoztatása 1916-ban

Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete

M.E.O.E.

elnök: Meszlény Pál

Alelnökök : Gegus Dániel, dr. Grafi Frigyes, dr. Lendl Adolf

Ügyvezető titkár: Ilosvai Lajos Károly

„A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete módosított alapszabályait a belügyminiszter f. évi július hó 4-ikén 12.227/1916. IV. szám alatt jóváhagyta. Az új alapszabályok változtatták meg az egyesület eddigi czimét (Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület) is, amely ma: Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete. Az egyesület legutóbbi választmányi ülésén megválasztotta azokat az ismert ebtenyésztőket ebtörzskönyvi szakértőkül, akik az egyes kutyafajok megbírálásában tökéletes jártasságot szereztek. Ezek az úgynevezett Beobachter-ek fogják megbírálni, törzskönyvezhető-e valamely eb, vagy nem. Az egyesület e hó végén választmányi és közgyűlést fog tartani, mely utóbbin installálni fogja uj elnökét, Meszlény Pál esztergommegyei főispánt.” – Az Ujság, 1916.08.10.

 

 

„«Az egyesület reorganizálása olyan csendben történt, hogy csak az tudhatott róla, aki a mozgalmat csinálta.» Hát bizony a nagydobra nem tellett! De miért kellett reorganizálni? Az egyesület 1909-ben alakult, fejlődése örvendetes lendületet vett, hiszen 1913-ban közel 300 tagja volt. Ez Magyarországon horribilis szám. Ma is megvolna és reorganizálásra sem lett volna szükség, ha nem került volna az egyesület vezető helyére olyan valaki, aki ténykedésével olyan sokat ártott az egyesületnek. Egyszerre csak megindult a kiválás lavinája egy ember miatt. Az egyesület fentartó elemei, az igazi ebtenyésztők egy része a baj orvoslására nem a célra vezető utat választotta, mely abban állt volna, hogy az egyesület hírnevének ártó és azt megrontó valakit kellő formában eltávolította volna helyéről, hanem tömegesen kiléptek és új egyesület alakításán fáradoztak, ami az erők szétforgácsolására vezetett. Az egyesületben benn maradt másik rész ekkor vette észre, hogy mindez miért történt és bár későn, de mégis elég jókor meg bírt szabadulni terhétől. A vörös posztó eltűnése azonban már nem volt elég a kilépettek megbékítésére. Az egyesület jó hírneve, tekintélye alá volt ásva, amit azután igen nehéz helyrehozni. Megfogyva bár, de becsülettel haladt az egyesület a maga útján.” – Válasz a «Még egyszer a magyar ebtörzskönyvről» című cikkre. Írta: Ilosvai Lajos Károly, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete titkára / Vadászlap, 1917.01.05.

 

Folytatása következik…

 

A 6 részesre tervezett cikksorozat következő, azaz 4. fejezetében szó lesz; a MEOE működéséről a II. Világháborúig, valamint arról, hogy mikor és miért került új logó, más alapítási dátummal a bélyegzőre a két világháború között…

 

 

Borítókép: 

„A kitűnő kennelek egyik legjobbika Heisler Jánosné budapesti tenyésztőtársunk „Kútvölgyi“ rövidszőrű bernáthegyi eb kennelje. Ennek a telepnek mutatjuk be ez alkalommal 3 darab legjobb ebjét.

1. „Golda v. Kútvölgy“ (M. Ebtkv.). Rövidszőrű szuka, saját tenyésztésű, Szül. 1912 május 16. Apja Champion „Odin v. Gustrud“, anyja „Anita v. Elberfeld“. Budapest 1913 május hó 11-én először kiállítva nyílt osztályban, első díjat nyert.

2. Champion „Odin v. Gustrud“ (M. Ebtkv. St. B. K. 3042.). Rövidszőrű hím. Apja Rigi v. Gustrud, anyja Champ. Cora v. Bernhardinerheim. Díjazásai 25 első, 9 tiszteletdíj, Wien, Linz, Budapest, Salzburg, 1910, 1911, 1912 és 1913-ban. A müncheni nagy győzelmi érem tulajdonosa. Eddig veretlen.

3. „Anita v. Elberfeld“ (M. Ebtkv. St. B. K. 3153.). Hosszúszőrű szuka. Apja Champion Phyalius, anyja Champion „Thalatta’s Iduna v. Elberfeld“, Budapest, 1913 május 11 én először kiállítva, szintén első díjat nyert. Jelenleg a kennelben még 4 elsőrendű 6 hónapos kölyök van, melyből 2 még eladó.”

Vadászat és Állatvilág, 1913.06.01.

 

Arcanum Digitális Tudománytár