Kinológiai szervezetek Magyarországon 1. rész
A magyar kinológiai szervezetek múltja majd 200 évre nyúlik vissza. Ezen eseménysorozatba ad némi betekintést a cikk-összeállítás. Ebben a részben; megemlékezve a korai magyar kinológia nagyjairól, alapítóiról, az első kutyakiállításokról, a törzskönyvezés és a magyar sportkutyászat kezdetéről. Hiszen „múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe” (Babits Mihály).
„Mint minden sportnak, így a kutyasportnak is, vagy mint szakkifejezéssel mondani szokták: a kynológiának, Angolország volt az ősi fészke. A telivérebtenyésztés ott már a XVIII. század közepétől kezdve sportszerű felkarolásban részesült. Az angolok sportszerű ebtenyésztése adott lendületet ugyanennek a sportnak Franciaországban és Németországban is. Míg minálunk a mult század utolsó évtizedeiben mutatkozott némi érdeklődés a kynológia iránt és sportszerű kultiválása alig negyedszázados múltra tekinthet vissza. A magyar kutyasport legfőképpen a németországi és ausztriai sportélettel tartott fenn szorosabb érintkezést s így kynológiai tevékenységűnk a német kutyasport nyomdokain haladt. Egy-két neves kynológusunk az angol sportéletbe is belekapcsolódott és különösen a vizslatenyésztésben sokat köszönhetünk ezen a téren Hanvay Zoltán és Fónagy József áldozatkész fáradozásainak. A magyar kutyasport megteremtésének ők voltak az úttörői. Általában, hogy nálunk egy kis kynológiai élet és kutyasportmozgalom megindult és gyökeret verhetett, azt elsősorban és tisztán a vadászó közönségnek köszönhetjük.” – Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása / A kutyasport hazánkban. (1921)
Az első kinológiai szervezet Magyarországon
Agarász Egyesület
alapítva: 1835
„Agarász: Aki agarakkal szokott vadászni, nyulászni. Lóháton vagy gyalog.
Agarászat: Agarak segítségével űzött vadászat.
Agarász-egylet: Agarászok, agarászatkedvelők egyesülete, melynek egyik fő mulatsága az agárverseny.”
– Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet (1862)
Az egylet Pálinkás Sámuel kezdeményezésére alakult meg 1835-ben, „gyülpontúl a Jász-kocséri pusztát tűzte ki”. A társaság létrejöttének célja az volt, hogy az agarászatot, illetve az agártenyésztést fejlessze, rendszabályozza, annak további híveket szerezzen. Valamint, hogy társasági eseményekkel összekovácsolja az agarász közösséget. „Legelső mulatságát az agarász egyesület bálja képezte.” Még az alapítás évében megrendezték az első agárversenyt, ahol díjazták – többek közt – a legjobb, valamint a legnemesebb és legszebb agarat. Az összejövetel más célt is szolgált. „Az agár vétel-eladás is ilyen alkalmakkor ment végbe.” – Vadászlap, 1909.08.15. / A régi agarász-életből és Társalkodó, 1837.03.01. / Agarászat
Pálinkás Sámuel (1791-1849) nemesi származású földbirtokos, híres agarász, az első agarász egyesület alapítója, az Agarászatról (1832) című könyv szerzője. Az 1848-49-es szabadságharc hőse. A csatádi gyepen 1849-ben azon szürkéjével, melyet 11 évig lovagolt, majdnem minden agarászaton legelöl járva, együtt haltak meg. Egy kartácsgolyó találta el őket. Pálinkás Samu honvéd huszár őrnagy a csatádi ütközetben esett el 1849. augusztus 8-án. – Pesti Napló, 1856.02.20.
Az egyesület – melyet gróf Széchenyi István is támogatott – első agárversenyét Recsky András, a híres heves-megyei agarászbajnok rendezte. Ő volt „hazánk első számú agarásza, kinek a legszebb és legjobb agarai voltak az országban”. Valamint a kezdetektől aktív részesei voltak az agarász szervezeteknek a Galga-vidék urai, a Podmaniczky bárók. Az első egyesületet később már csak az „1835-ben alakult első Agarász Egylet”-ként emlegették, mivel az ezt követő évtizedekben (főleg a kiegyezés után) területenként, vármegyénként számos hasonló társaság alakult. Közülük kiemelkedett az 1871-ben alapított Galgavidéki Agarász Egylet, melynek vezetőségében három Podmaiczky báró is helyet foglalt (elnök: b. Podmaniczky Frigyes, pénztárnok: b. Podmaiczky Levente, gyepmester: b. Podmaniczky Géza). – Vadász- és Versenylap, 1871.09.13. Az agarászok vadászatokat, versenyeket, gyűléseket, kongresszusokat tartottak, illetve szakirányú kiadványokat jelentetett meg. Hivatalos lapjukká az 1857-től megjelenő Vadász- és Verseny-lapot választották.
Az agarászokat végül az Országos Agarász Szövetség fogta össze, elnökük báró Podmaniczky Géza lett. Ugyancsak az ő nevéhez kötődik, az első angol mintára megrendezett magyarországi kutyakiállítás (lóversennyel egybekötve).
Az első magyar ebkiállítást 50 nevezett kutya részvételével Gödöllőn rendezték meg
1874. október 15-én
(az első kiállításról részletesen: Kutyakiállítások Magyarországon)
Az agarászokhoz hamar más fajtatiszta kutyákkal rendelkezők (főleg vadászkutyások) is csatlakoztak, ők is igyekeztek szervezetbe tömörülni. Egyre inkább szorgalmazták egy országos kinológiai egyesület megalakítását, valamint a hazai törzskönyvezés elindítását a fajtatiszta ebek részére. A kezdeményezésben Hanvay Zoltán földbirtokos főszerepet töltött be. Báró Podmaniczky Géza mindenben támogatta Hanvay törekvéseit.
Az első magyar ebtörzskönyvet
1879-ben állították ki
Hanvay Zoltán, Lady nevű pointerje számára
Báró Podmaniczky Géza 1879-ben feloszlatta a Galgavidéki Agarász Egyletet, és annak nyomán új egyesületet alapított, ami sokkal szélesebb réteget, több kapcsolódó tevékenységet, sportot karolt fel. Így a vadászat más nemeinek kedvelői is könnyedén csatlakozhattak vadászkutyáikkal. Az 1880-ban létrehozott új szervezet neve; Sport Egyesület lett (elnök: b. Podmaniczky Géza). Központjául Hatvan városát jelölték meg. Hivatalos közlönye, a szintén 1880-ban alapított Vadászlap lett. – Vadász- és Versenylap, 1880.01.08. A vizslászatra, ebtörzskönyvezésre, ebkiállításra vonatkozó bizottság vezetőjének Hanvay Zoltánt választották.
Sport Egyesület
alapítva: 1880. február 29.
„Tegnap Hatvanban megalakult a »sport-egyesület«, mely a sport minden nemét, de főképen a vadászatot és agarászatot fogja mivelni, s Pest, Heves és még néhány szomszéd megye területén toborzza tagjait s fogja a vadászati jog kibérlése által gyakorolni vadászatait. Az egyesület alakuló közgyűlésére, mintegy hatvan sportsman jelent meg. Elfogadták a bemutatott alapszabály tervezetet, melynek értelmében az egyesület székhelye Hatvan lesz. A tisztújítás következő eredménynyel történt: elnök : b. Podmaniczky Géza, alelnökök: Eőri Farkas Kálmán és Izsaák Pista, pénztárnok: b. Majthényi István, titkár Egervári Gyula. A választmány 35 tagból alakíttatott meg.” – A Hon, 1880.03.02.
1883-ban úgy döntöttek, hogy az egyre növekvő népszerűségnek örvendő vizslászat számára külön klubot alapítanak az angol ‘Sporting Dog and Field Trial Club’ mintájára. (Field Trial: tereppróba verseny vadászkutyák számára.) Megállapodtak, hogy attól kezdve ott vezetik a törzskönyveket. Az új klub központja Hanva lett, elnöke: gróf Esterházy Mihály.
Magyar Field Trial Club
alapítva: 1883. október 12.
„Az 1883. szept. 8-án a második magyar vizsla-versenyen a monostori szigeten együtt levő alulírottak meggyőződvén arról, hogy ezen ügy a Sport-Egyesület felkarolása és ápolása mellett annyira nőtt és kifejlődött, hogy immár az egész országra kihatolva kell szervezkedni: elhatározták, hogy Országos vizsla-verseny Egyesületet (Field-Trial clubot) alakítanak. Mely a magyar eb-törzskönyv vezetését is átveszi és a vizslászat összes érdekét szemmel tartani, ápolni és emelni hivatásának fogja ismerni. Határozott keretet és biztos jövőt akarván az eszmének már is adni, megválasztották gr. Esterházy Bélát elnöknek, az ő kezébe tevén le az Egyesület megalakulására szükséges lépések megtételét.” – Vadászlap, 1883.09.15.
A fentiekből úgy tűnhet, mintha Magyarországon a XIX. században fajtatiszta kutyák közül csak agarak és vizslák, esetleg más vadászkutyák lettek volna jelen. Pedig ha csak az 1874-es (minden fajta számra meghirdetett) gödöllői kiállítást nézzük, jópár fajta megjelent a szerény létszámhoz képes. A dogok, bulldogok, uszkárok, mopszok mellett más társasági kutyák, különböző fajtájú juhászebek és patkányfogók is képviseltettek. Ez viszont még nem volt elég ahhoz, hogy egy kutyakiállítás önállóan is megálljon a lábán, ezért más események kísérőrendezvényei voltak.
Mint például az 1885-ös első budapesti kiállítás, azaz a Budapesti Nemzetközi Baromfi- és Kutyakiállítás, melyet az Országos Kiállítási Bizottság szervezett. Báró Podmaniczky Géza itt is aktívan részt vett az előkészületekben, illetve próbálta nevezésre buzdítani a kutyás társadalom minden rétegét. A Kiállítási Bizottság, a Vadászati Védegylet és Field Trial Club által delegált nemzetközi bírók között ő is helyet kapott. A rendezvényre a Budapesti Állatkert igazgatósága is ellátogatott, hogy magyar fajták tenyészanyagát beszerezhesse az állatkerti ebtenyészde alapításához.
Az első budapesti kutyakiállításra 135 ebet neveztek
1885. május 5-10-én
Itt is megmérettettek a „nem vadászati czélokra szolgáló ebek: Újfundlandi 7, Bernhardhegyi 2, Német és dán dogg 12, Buldogg 2, Juhász-eb 5, Uszkár 2, Terrierek 9, Mopsz 2. Továbbá, mint különleges fajták: u. m. gombász-ebek, orosz juhász-ebek, szibériai házi-ebek, spanyol agarak stb. együtt 8. Bejelentve volt tehát összesen 135 eb.” A bírói gárda, vagyis a „jury” a legjobb kutyáknak különböző jutalmakat ítélt oda, ezek között volt díszokmány, tiszteletdíj (ez esetben egy dohányzó asztalka), valódi nemesfémből készült bronzérem (részletes bírálati oklevéllel) és a 3 legszebbnek (vagyis Best In Show helyezettnek) járó pénzdíj. „Pénzdíjat nyertek: I. dij 300 frank Bárczy István ‘Dashing Ruthwen’ setterje; II. dij 200 frank gróf Károlyi Gyula ‘Solo’ vérebe; III. dij 100 frank gróf Migazzy Vilmos ‘Danger’ vidrászebe.” – Vadászlap, 1885.05.15. (Csak viszonyításképpen: a nevezési vagyis ‘tér-díj’ egy kutyára 6.25 frank volt, vagyis az I. díj; a nevezési díj 48-szorosa.) A díjat nyert ebeket – a díj megemlítése mellett – bejegyezték a magyar eb-törzskönyvbe, már amennyiben vadászkutyáról volt szó, mivel a törzskönyv ekkor még csak számukra állt nyitva (magyar vadászeb törzskönyv).
Az 1880-as évek második felében voltak még próbálkozások ebkiállítások rendezésére, ám ezek közel sem voltak sikeresnek mondhatók. Volt kiállítás Székesfehérváron, ahova mindössze 2 kutyát neveztek, illetve 1888-ban Pécsett, 15-20 nevezett ebbel.
A XIX. században valódi kinológus csak elvétve volt az országban, a „kutyászat” leginkább a főurak kedvelt mellék-hobbija volt a vadászat és a lósport / lótenyésztés mellett. Pár lelkes szakember viszont erősen munkálkodott azon, hogy külföldi mintára létrehozzanak egy magyar kennel klubot, ami csak és kizárólag a kutyákról szól. Egy olyan klubot szerettek volna, ami megerősíti és felkarolja a fajtakutyások, tenyésztők táborát, ahol vezetik a törzskönyveket minden fajtára vonatkozóan. Az önálló rendezvények szervezése, saját közlöny indítása, illetve a magyar fajták helyzetének rendezése, előremozdítása, tenyésztésük elősegítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok kialakítása más országok kennel klubjaival, szintén sarkalatos pontok voltak. Egy majdan alakuló országos magyar kennel klubról, annak feladatairól, leendő szakosztályairól már 1879-ben írt értekezéseket Hanvay Zoltán. Majd őt követően több kinológiai nagyság. Hanvay ezen kívül levelezést folytatott az angol Kennel Club egyik kiválóságával, aki támogatásáról biztosította és felajánlotta segítségét, sőt tenyészanyaga egy részét, amennyiben a szervezet megalakul. Hanvay Zoltán, Bárczy Istvánnal együtt éveken át dolgozott az új egyesület létrehozásán. Alapszabályzatot állítottak össze, aláírásokat gyűjtöttek, valamint terveztek kitöltendő nyilatkozatokat vagyis „jegyeket”, melynek kitöltésével és visszaküldésével a belépni szándékozók elköteleződnek a leendő magyar kennel klub mellett.
„Alólírott kijelentem a Vadászlap 0-ik számában sürgetett magyar ebtenyésztő és nemesítő egyletbe leendő belépési készségemet, alapító (rendes, pártoló) tag minőségében és kötelezem magamat a Vadászlap szerkesztősége által e czélra a tavaszi (avagy őszi) budapesti lóversenyek idején, a nemzeti lovardában egybehívandó alakuló közgyűlésen leendő mulhatlan, pontos megjelenésre. Kelt x-ben x megye x járás x utolsó posta N. N. – Vadászlap, 1881.12.31. / Néhány észrevétel, a magyar Kennel club (ebtenyésztő és nemesítő egylet) mikénti létesíthetésére nézve.
Persze Hanvay Zoltánon és Bárczy Istvánon kívül akadt még pár segítő, támogató szándékú lelkes és elkötelezett kutyás. Mindannyian (a magyar és a nemzetközi kinológia nagyjai) szükségesnek látták egy „magyar ebtenyésztő és nemesítő egylet” létrehozását, mely országos hatáskörrel és nemzetközi tekintéllyel bír. Az alakuló- és közgyűlést 1884 májusára tervezték. – Vadászlap, 1884.03.15.
Elképzelésük csak 1898-ra valósult meg, amikor is megalakult az első hazai kennel klub, az
Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület vagyis az O.M.E.E.
Hanvay és Bárczy azonban az új szervezet munkálataiban már nem vett részt, mivel Hanvay Zoltán 1890-ben teljesen visszavonult a közügyektől hanvai birtokára, Bárczy István pedig 1897-ben elhunyt.
Bárcziházi Bárczy István (1845-1897) politikus, honvédelmi minisztériumi tanácsos, a vaskoronarend lovagja. Szenvedélyes vadász, a vadászati védegylet igazgatóságának tagja, híres kinológus, a Sport Egyesület kennel bizottságának és vizsla szakosztályának elnöke, európai hírű – és az első magyar – szetter tenyésztő (of Szent Endre kennel). Korai halálát vadászbaleset okozta.
Az O.M.E.E. megalakulásáról, fénykoráról, megszűnéséről, és annak okairól a következő cikkben.
Folytatása következik…
A nyitóképen: Bárczy István saját tenyésztésű ‘Mirr’ nevű szetter szukája, aki az 1885-ös budapesti ebkiállításon első érdemosztályzatot, majd egy évvel később Bécsben Champion díjat nyert. Született: 1882-ben Magyarországon, apja: Ch. Dashing Ruthwen; anyja: Dashing Meg. (kép: Vasárnapi Ujság, 1885 / 22. szám)
3 hozzászólás
Pingback:
Pingback:
Pingback: