Az utóbbi időkben sajnos csupa ilyen dolog foglalkoztat. Mint a háború, a halál, a gyász, meg hasonlók. Írnék én már vidámabb témákról is szívesen, de az elmúlt években ezek valahogy messze elkerülnek. A gyászról már többször akartam gondolataimat papírra vetni, de mindig halogattam. Túlságosan fájdalmas. De sajnos most megint átélem, ezért szembesülök legbelső félelmemmel az elengedéstől, s egyfajta terápia gyanánt is írom ezeket a sorokat. A téma kapcsán mindig eszembe jut, hogy egy tenyésztő mennyivel más helyzetben van ebből a szempontból. Hiszen pályafutása során a gyásznak sokkal több típusát tapasztalja meg. Gyakrabban és többféleképpen kell átélni ezt a fájdalmat. Gyászoljuk a meg nem született almokat, az elvesztett magzatokat, kölyköket, a…