
Kutyakiállítás függőség?
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy: vajon okozhat-e függőséget a kutyakiállítás? Annak ellenére, hogy a profi kutyások, kutyatenyésztők egy sok szempontból sajátos társadalmi csoportot képviselnek, ahol bizonyos pszichológiai jelenségek egészen egyedi formában jelenhetnek meg, csak elvétve találkozni olyan tudományos vizsgálattal, ami ezt a közeget tanulmányozná, annak minden specifikumával, egyéni hierarchiájával, szokásaival, értékrendjével.
Eddig nem találtam olyan értekezést, vagy bármilyen pszichológiai témájú anyagot, ami a kutyakiállítás-függőséget vizsgálná, vagy egyáltalán felvetné annak létezését. Pedig egészen biztos, hogy sok kutyás a saját környezetében tapasztalt hasonlót / ismer valakit, aki megszállottja a kutyakiállításoknak. Aki szinte minden kiállításon ott van. Akinek sosem elég semmilyen cím, akit nagyon megvisel ha éppen nem nyer, aki megszállottan gyűjti a serlegeket, rozettákat, plaketteket. Aki úgy érzi megbolondulna, ha néhány hétre, ne adj’ isten több hónapra ki kéne szakadnia ebből a világból.
Nevezzük ezt most megszállottságnak vagy mániának. Mivel nem vagyok pszichológus, ez pedig nem egy hivatalos tanulmány, csak a téma felvetése, ezért nem merészkednék odáig, hogy nyilvánosan függőségnek nevezzem, bár élnék a gyanúperrel…
Mindenekelőtt muszáj megemlíteni, hogy… sokat hallani, hogy sok kiállítási cím, championátus mára „elértéktelenedett” mivel megszerzésük túl könnyű, ezáltal kisebb értéket képviselnek. De vajon miért? És miért fontos ez a téma szempontjából?
Anno:
Nézzük mi volt néhány évtizeddel ezelőtt. Kevesebb fajta, azokból gyakran elképesztően magas nevezési létszám. Kevesebb kiállítási osztály. A nagy konkurencia miatt nehezen megszerezhető címek. A helyzetet tovább nehezítette a kiállítások csekély száma, pl. nemzetközi kiállításból itthon évente csak négyet rendeztek, azokat is fajtacsoport-bontással, tehát egy CACIB kiállításra egy fajtával csak egy napra lehetett nevezni. A kiállítási szezon jellemzően tavasztól-őszig tartott. Mindez már egy nemzeti championátus megszerzését is nagyon megnehezítette. A nemzetközi címek pedig sok kiállító számára szinte elérhetetlenek voltak, a külföldre utazás nehézségei miatt. Autója, valutája, lehetősége nem volt mindenkinek. Még a papír alapú nevezés is nehezítő tényező volt. A fentiek miatt egy nemzeti champion címnek hatalmas értéke volt, mivel viszonylag kevés kutya tudta teljesíteni. A nemzetközi championátus pedig jó ha egyszer vagy kétszer megadatott egy tenyésztő életében.
Most:
A közelmúltban a fajták száma megszaporodott, a nevezési létszám egy-egy fajta esetében viszont drasztikusan lecsökkent. A kiállítási osztályok száma megnőtt, így a nevezett kutyák jobban eloszlanak egy fajtán belül. A konkurencia száma csökkent, emiatt a címek könnyebben megszerezhetők. A kiállítások száma szinte évről-évre gyarapszik. A „szezon” fogalma eltűnt. Folyamatosan vannak kiállítások az év minden hónapjában. Több hónapon keresztül pedig majd minden hétvégén, akár egy országon belül is. A kiállítások fajtacsoport-bontása extrém ritka, a hétvégék viszont „meghosszabbodtak”. Vagyis egy hétvége sokszor már 3-4 nap, és minden napra lehet nevezni minden fajtát. A külföldre – pláne környező országokba – történő utazás sokkal elérhetőbbé vált bárki számára. Ráadásul egy nevezés ma már pár kattintással otthonról is elvégezhető. A papírozás szinte teljesen megszűnt. Ezek miatt nem csak a nemzeti, de a nemzetközi championátusok is jóval elérhetőbbé váltak, többek számára könnyebben megszerezhetők.
Példa. Nevezési létszámok változása az adott időszak legnépszerűbb fajtái tekintetben.
Bp. CACIB, 1974.04.27. Legnagyobb nevezési létszám: Német juhászkutya
Bp. CACIB, 1974.04.27. – 714 kutya, Bp. CACIB, 1993.10.02. – 52 kutya, Bp. CACIB, 2015.02.15. – 4 kutya
Bp. CACIB, 1993.10.02. Legnagyobb nevezési létszám: Angol cocker spániel
Bp. CACIB, 1974.04.27. – 104 kutya, Bp. CACIB, 1993.10.02. – 69 kutya, Bp. CACIB, 2015.02.15. – 18 kutya
Bp. CACIB, 2015.02.15. Legnagyobb nevezési létszám: Amerikai staffordshire terrier
Bp. CACIB, 1974.04.27. – 0 kutya, Bp. CACIB, 1993.10.02. – 49 kutya, Bp. CACIB, 2015.02.15. – 36 kutya
Bár időnként felmerülnek nehezítések, mint pl. a központi CAC cím szükségessége a nemzeti championátushoz. De még ez is megkerülhető, mivel megjelentek az egy hétvége alatt teljesíthető „instant champion” címek. Tehát még így is jóval könnyebb egy Hungária Champion cím megszerzése, mint mondjuk 30-40 évvel ezelőtt.
Ezért új kihívások kellenek. Valahol egy kicsit emlékeztetve ezzel a videojátékokra. Hiszen a videojátékokhoz hasonlóan itt is mindig új szintekkel, új kihívásokkal kell szembenézni. A játékmester pedig folyamatosan új célokat ad amiket el lehet érni, ha az előzőket már teljesítettük. Az elmúlt években, évtizedekben a kutyás játékmesterek, azaz a hazai és nemzetközi kutyás szervezetek, új célokat adtak. Új címek, championátusok váltak elérhetővé. Ha csak a hazai viszonylatokat nézzük, pár éve lett Hungária Minor Puppy Bajnok a legifjabbaknak, Hungária Kölyök Bajnok a nagyobbacskáknak. Korábban meg Hungária Show Champion a haladóknak. 2022 augusztusa óta pedig nemzetközileg is szintet lehet lépni a Nemzetközi Junior Champion illetve a Nemzetközi Veterán Champion címekkel. Ezeken felül a klubok is új célokat ajánlanak a kiállítások fanatikusainak, korábban nem létező címek, különdíjak formájában. A pontozásos sorrend felállítása évente pedig szinte végtelenné teszi a lehetőségek tárházát.
Mindettől függetlenül az élvezeti érték az idők folyamán sokak számára nem csökkent. Az újabb és újabb szintek vagyis célok felajánlásával a játékmester tovább görgeti a megszállottság felé vezető utat. Aminek csak a kiállító pénztárcája szabhat határt.
Hogy mi történik ha a megszállottól megvonják addikciója tárgyát, azt tökéletesen jól példázta a korai covid időszak. Amikor nem voltak kiállítások, nem volt nyerési lehetőség és nem kerülhetett új serleg a polcra. Amikor sokan a megélhetésüket, a munkahelyüket, vagy szeretteik életét féltették, akkor is voltak akiknek minden megvonás közül a legkínzóbb a kiállítások hiánya volt, aminek hangot is adtak.
Mit adhat egy kiállítás a mániákusnak?
Egyrészt minden olyan hormont, amit a szervezet csak termelni tud a fokozott izgalom és a boldogságérzet következtében. Már a nevezés pillanatától. A készülődés, az esetleges nyeréshez vezető út pedig csak fokozza a gyönyört. A ringbe lépés előtti percek már egészen extatikusak, az éles versengés, majd a nyerés pillanata pedig katartikus élmény a kiállítási fanatikus számára. Amit BIS-be kerülés esetén fokozódóan többször is meg lehet ismételni. Ezen kívül adhat: értékességet, identitást és elismerést. A nyerést követő gratuláció csak fokozza a helyzetet, és minden megismételhető akkor, amikor mindez kikerül a közösségi média különböző felületeire ahol csak úgy özönlenek a gratulációk! Ezáltal a nyerés többször újraélhető. Persze azok se mind egyenértékűek. Mármint a gratulációk. Minél magasabb rangú kutyás fejezi ki elismerését, minél részletesebben, annál értékesebb a „gratula”. Egy év múlva pedig, amikor jön az „emlékeztető”, újra meg lehet osztani és megint be lehet gyűjteni pár vállveregetést, bár ennek élménye már össze sem hasonlítható a korábbival, de a semminél több. Ínséges covid időszakban aranyat ért. És, hogy mit adhat a serleg, az oklevél, a plakett és a rozetta? Mindezek fizikai megtestesülését.
Mit vesz el a kiállítási mánia? Mégis milyen hátulütői lehetnek ennek?
Ez nem kémiai függőség (mint a drog vagy az alkohol) és nem olyan cselekedet, amiért elítél a társadalom. Nem ütközik törvénybe, tulajdonképpen nem árt senkinek. Sőt! Sokakból elismerést vált ki. Hogy az illető milyen sikeres és elhivatott, mennyit tesz a céljaiért. Pénzt és időt viszont feltétlenül elvesz. Anyagilag pusztítóan nagy teher, valamint a kiállító „fejében” és szociális életében is zavart okozhat. Környezete sokszor értetlenkedve nézi, hogy a mániákus micsoda összegeket képes elkölteni egy-egy kiállításra. Évente pedig szinte kimondhatatlan summát, amit már ő maga sem merne összeszámolni. Elvesz időt, amit a szeretteivel vagy bármi mással tölthetne. S habár gyakran a szerettek is jelen vannak, számukra ez közel sem jelent akkora örömöt, sőt egy idő után már konfliktus tárgya is lehet a túlzásba vitt kiállításozás. Így az emberi kapcsolatokban is változást okozhat. A mániákus értékrendje, fontossági sorrendje megváltozik, szélsőségessé válik. A korábban élvezetes tevékenységek már nem kötik le, maradék szabadidejében is csak kiállítással kapcsolatos dolgokat szeret csinálni, pl. nevezések tervezése, kiállítási kellékek beszerzése. Beszélgetései is gyakran erre a témára korlátozódnak. Így kétségtelenül hasonlóságot mutat olyan társadalmilag elfogadott addikciókkal, mint az adrenalin vagy internet függőség, illetve a munkamánia.
Vajon létezik olyan, hogy kutyakiállítás függőség? És ha igen, érint?
Mennyit költöttem az elmúlt 1 évben kutyakiállításra? Hány napot töltöttem az elmúlt 1 évben kutyakiállításokon és az azokra való utazással? Mit áldoztam fel mindezért? Volt már konfliktusom (családommal, párommal) amiatt, hogy mennyit járok kiállításra? Napokra elkeserít egy „nyeretlen” kiállítás vagy egy „nem kitűnő” minősítés? Hogy érezném magam, ha ki kéne hagynom pár hónapot?
Tedd fel magadnak a kérdéssort!
A fotók csak illusztrációk!