Kinológia,  Kutya,  Kutyafajták,  Kutyakiállítás,  Tenyésztők,  Történelem

Kutyakiállítások Magyarországon – III. rész: Röpke siker és hanyatlás

Kutyakiállítások Magyarországon – I. rész: A kezdetek

Kutyakiállítások Magyarországon – II. rész: A századforduló úttörői

 

Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület az 1900. évi fényes siker után, majd két évig nem tartott kutyakiállítást. 1902-ben azonban két rendezvénnyel is igyekeztek pótolni az elmaradást.

 

Budapest, 1902 márciusa

Az OMEE második országos kiállítását 1902. március 29-31-én rendezték meg a Budapest szívében elhelyezkedő városligeti Wulff-cirkuszban. A magas színvonalat garantáló rendezőbizottságban Hanvay Zoltán, a magyar kinológia nesztora is helyet kapott. Bírául olyan neves szaktekintélyeket kértek fel, mint: báró Podmaniczky Géza, báró Born Frigyes, báró Vécsey Alfonz, gróf Hardenberg Aladár, Lónyay Géza, ráthonyi Reusz Henrik, Gozsdu Elek, Buzzi Géza Félix, Charles Kammerer és Victor Suchanek von Hassenau.

A létszámot ezúttal – a korlátozott férőhelyre való tekintettel – előre maximalizálták, a magyar juhász- és pásztorkutyák tulajdonosainak pedig csupán kedvezőbb nevezési díjat ajánlottak fel, amit a versenyen kívül bemutatott ebek után is meg kellett fizetni. A kiállításra végül 180 kutyát neveztek 23 fajtából.

 

„Fónagy József setter csoportja az 1902-iki országos ebkiállitáson.” / forrás: Ebtenyésztési Értesítő, 1903. február

 

A bírálat minden körben – a korábbi OMEE kiállításokhoz hasonlóan – rendkívül szigorú volt. A magyar agarak díját például ki sem adták, mivel a fajtából csak egyetlen egyed jelent meg, melyet nem tartottak díjazásra érdemesnek. A jóval nagyobb létszámú szetter-csoportban ismét Fónagy József aratott elsöprő győzelmet, míg a komondoroknál okányi Schwartz József és báró Prónay Gábor, a bernáthegyiknél Bláthy Ottó Titusz, a foxiknál pedig Kerpely Béla lovag és Ilosvai Lajos Károly kutyái értek el kimagasló eredményeket. A kiállítás szenzációja egy Bodri nevű négylábú volt, mely tulajdonosa állítása szerint egy vörös róka és egy vadászkutya váratlan frigyéből született. A Budapesti Állatkert négy kínai chow-chow kutyájáról azonban még ő sem tudta elvonni a figyelmet, hiszen ez a fajta első alkalommal volt látható Magyarországon.

 

1902-ben és 1903-ban az OMEE kiállításokon versenyen kívül bemutatott „Bodri, állítólag róka-kutya keresztezés, tul. Fejérdy Gyula – Nagyszeben, tenyésztő a tulajdonos, szül. 1897. május., apja Róka”. A vörös róka x kutya hibrid létezésében már a kortársak is erősen kételkedtek. A tudomány mai állása szerint ilyen hibrid nem létezik. Bodri minden valószínűség szerint egyszerűen csak keverék kutya volt. / forrás: Magyar Vadász, 1902.06.25. és Ebtenyésztési Értesítő, 1903.

 

Az OMEE első országos műkotorékversenye a cirkuszi porondon került megrendezésre, így az érdeklődők akár páholyból is nézhették a rókákkal, borzokkal viaskodó tacskókat és foxterriereket. Kosztics Labud versenybíró az indulók jelentős részét diszkvalifikálta, és csak a legkiválóbb kotorékozókat díjazta. Első helyezett lett Sibrik Kálmán „Bagó” nevű foxija, és Matisz Pál „Palika” nevű tacskója.

 

A századeleji OMEE kiállításokon többszörösen I. díjat nyert „Gora” nevű angol szetter szuka. Született: 1899.03.19. Apja: Boy. Anyja: Miss. Tenyésztője: Fónagy József. Tulajdonosa: Vépy-Vogronics Ödön, Budapest. / forrás: Arcanum, Uj Idők, 1903.04.19.

 

Pozsony, 1902 szeptembere

Az egyesület – műkotorékversennyel egybekötött – második nemzetközi ebkiállítását 1902. szeptember 26-28-án tartották Pozsonyban, a II. Mezőgazdasági Országos Kiállítás keretein belül. A rendezvény kapcsán az OMEE vezetősége minden erejét latba vetve agitált, mivel a nevezési kedv magyar részről vészesen csökkenő tendenciát mutatott.

„A pozsonyi II. nemzetközi ebkiállítás iránt a külföld igen érdeklődik, sajnos azonban, hogy ezzel szemben hazai kynológusaink részéről a nevezések nagyon gyéren érkeznek be, pedig kívánatos volna, hogy az ország előhaladását e téren is, mint a tenyésztések «par excellence» országa is bemutassa. Különösen kívánatos, hogy a magyar juhászeb fajták, úgy a komondorok, mint a pulik méltóképpen képviseltessenek, miért is az egyesület vezetősége elhatározta, hogy ezen fajták tulajdonosai, ha pásztorok, még külön buzdítási pénzdíjakat, nemkülönben azon gazdatisztek is külön tiszteletdíjat kapjanak, kiknek hatáskörébe ily pásztorok tartoznak és általuk a kiállításra való részvételre buzdíttatnak.” – Alkotmány, 1902.08.24.

Az OMEE pozsonyi kiállítását báró Gromon Dezső egyesületi elnök nyitotta meg, majd ő fogadta és kalauzolta körbe a rendezvényre érkező kormánytagokat s más előkelőségeket, kik a 230 kutyából álló állományt különösen gazdagnak és értékesnek ítélték meg. A résztvevők közt ugyan kevés magyar akadt, hiszen a bírók és kiállítók java Ausztriából, Csehországból, néhányuk pedig Németországból érkezett. Bauer Ottó tormás-pusztai komondorait és okányi Schwartz József puli kutyáit azonban minden jelenlevő dicsérte, ami magas díjazásukban is megnyilvánult. A pointereknél és szettereknél ez alkalommal is Fónagy József kutyái győzedelmeskedtek. Rajtuk kívül Kállay Ubul német vizslája, Schescherkó József orosz agarai, Kerpely Béla és báró Born Frigyes foxterrierjei, Fischer Ede tacskói, valamint Puch János bernáthegyi kutyái képviselték a magyar tenyésztőket kiemelkedő eredményekkel. Sokak figyelmét felkeltette Buzzi Géza Félix – egyesületi titkár és bírálóbizottsági tag – német vizsla és tacskó kollekciója is, melyet versenyen kívül mutatott be. Szakmai sikerei és jelentősége ellenére, a pozsonyi ebkiállítás meglepően kevés sajtóvisszhangot kapott.

 

A Magyar Foxterrier- és Tacskó Klub által 1904-ben több díjjal és „Magyar Kotorékchampion” címmel kitüntetett, valamint Angliában és Ausztriában is sokszorosan díjazott angol import „Forecast” nevű simaszőrű foxterrier kan. Született: 1898. Apja: Calculator. Anyja: Jessie. Tenyésztője: Mr. Doyle. Tulajdonosa: okányi Schwartz József (Pannonia kennel). / forrás: Arcanum, Zoologiai Lapok, 1904.04.01.

 

Budapest, 1903 februárja

Az 1903-as év egy különleges eseménnyel kezdődött. Február elején megrendezésre került az első hazai speciális ebkiállítás, melynek ötlete az egy évvel korábban megalakult Magyar Foxterrier- és Tacskó Klub kebelében fogant. Báró Born Frigyes alelnök, – mint főszervező és bőkezű patrónus – időt és pénzt nem sajnálva buzgólkodott, hogy a kiállítás mindenkit ámulatba ejtsen. Az I. Nemzetközi foxterrier és tacskó kiállítás egy rendkívül exkluzív komplett programsorozat volt, melynek fő helyszínéül az alkalomra pompásan feldíszített Bellevue villa épülete, és annak tágas kertje szolgált.

A kiállítás előtti napon az Országos Kaszinóban ismerkedési estélyt tartottak, melyre minden résztvevő hivatalos volt. Az ünnepélyes megnyitóra február 7-én délelőtt 10 órakor került sor, ahol Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rövid beszédet mondott, ezután rögtön megkezdődtek a bírálatok. Délután 1 órakor a városligeti Wampetics vendéglő különtermében Born báró az összes kiállító tiszteletére fényes villásreggelit adott, a bírálatok ezután folytatódtak. Este a Royal Szállóban bankettet tartottak, majd a társaság a belvárosi Folies Caprice mulatóba vonult. Február 8-án reggel kezdődtek a kotorékversenyek, ezután ismét közös ebédre invitáltak mindenkit a Wampeticsbe, ami után a verseny sötétedésig zajlott. A díjkiosztást követően a programokat operaelőadás, majd közös búcsúvacsora zárta a Drechsler-palota éttermében.

 

Kitüntetett tacskók 1905 márciusában, a III. Nemzetközi foxterrier és tacskó kiállításon. „A tacskók közül bemutatjuk a négy legelőkelőbb championt. Kiváló egyedek egytől-egyig s büszkeségei a tacskó nemzetségnek. Balfelől szélről két kis fekete tacskó áll, melyek egyike a hangzatos Malepartus Alfa II. von der Trudelburg, a másik Freed II. nevet viseli. Ezek Bécsből rándultak át hozzánk. A középső eb már megelégszik az egyszerű Fakir névvel, a jobbfelőli szomszédját is csak Fiasco-nak hívják. Egyébiránt valamenynyien többszörös aranyérem tulajdonosok, mely kitüntetéseket a különféle kiállítások és kotorékversenyek alkalmával nyerték.” / forrás: Arcanum, Vasárnapi Ujság, 1905.03.26.

 

A rendezvényt tömegek látogatták (köztük számos előkelőség), néha alig lehetett mozdulni a bámészkodóktól. Nevezésekben sem volt hiány, 66 foxterriert és 82 tacskót, vagyis összesen 148 ebet jelentettek be. Emellett nagy számban voltak versenyen kívül kiállított kutyák, Born báró például 22 foxterrierjét mutatta be tét nélkül, így a jelenlévő ebek száma vélhetően a kétszázat is meghaladta. A kiállítás minden szinten nemzetközi volt, hiszen a bírók és kiállítók, valamint a 46 értékes tiszteletdíj java főleg Ausztriából, Németországból és Angliából érkezett, de két jelentős díjjal fejezte ki támogatását az amerikai Philadelphia Dog Show Association is.

 

„A budapesti kutyakiállításból: A bírálóbizottság tagjai megvizsgálják a foxterriereket.” / forrás: Arcanum, Tolnai Világlapja, 1905.03.26.

 

A foxterrierek legmagasabb rangú díját a budapesti Erb Ferdinánd „Boy von Buchberg” nevű drótszőrű foxija kapta meg Mr. Edwin Powell angol fajtaspecialista bírótól. A tacskókat Josef Scherbauer német fajtaspecialista bírálta. A kurtalábú ebek legjobbja, a nürnbergi Volkmar féle tenyészetből származó „Audifax vom Hohentwiel” nevű hosszúszőrű tacskó lett, aki ezután a kiállítás legszebb kutyájának járó fődíjat is elnyerte. A tacskók műkotorékversenyén Fischer Ede uradalmi főerdész kutyái győzedelmeskedtek, „Krampusz” és „Pepi-Forst” több első díjat is kapott, a győztesek versenyét utóbbi nyerte. A foxterriereknél Born báró legendásan verhetetlen „Ch. Abdel Leobener Austria” nevű ebe diadalmaskodott, majd a tacskókon is minden küzdelemben felülkerekedett, így Georg Prinzing berlini versenybíró végül őt nyilvánította a kotorékverseny abszolút győztesének.

 

Sokszoros kiállítás- és versenygyőztes „Ch. Abdel Leobener Austria” drótszőrű foxterrier kan, szül: 1895.11.01. Apja: Goldfred Austria. Anyja: Atropos Austria. Tenyésztője és tulajdonosa: báró Born Frigyes. / forrás: der Hunde Sport, 1895-1898

 

Az első speciális kiállítás frenetikus sikere után, a klub még két hasonlóan nagyszabású nemzetközi foxterrier- és tacskó kiállítást tartott (1904. április 2-4-én és 1905. március 11-12-én, mindkettőt Budapesten, 150 körüli nevezési létszámmal). Az események tetemes költségeinek nagy részét báró Born Frigyes állta, aki 1905-ben – egyéb elfoglaltságai miatt – lemondott a klubban betöltött alelnöki tisztségéről és visszavonult a kutyázástól. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a klub ezek után több kiállítást nem rendezett és hamarosan meg is szűnt, hiszen Born báró nem csak a szervezet legfőbb mecénása, hanem ezen kiállítások „megteremtője, fő mozgatórugója és lelke” volt.

 

Német dog az 1903. évi OMEE kiállításon. „Ez a szép, nagytermetű, karcsú növésű, de mégis erős állat, tekintélyes nagyságáért, szép, arányos termetéért nagy kedveltségnek örvend, s a főváros külső területi házaiban és villáiban is rendesen láthatunk közülük egyet-kettőt.” / forrás: Arcanum, Vasárnapi Ujság, 1903.04.19.

 

Budapest, 1903 áprilisa

Az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület 1903. április 11-13-án rendezte meg harmadik országos ebkiállítását és második országos műkotorékversenyét a Stefánia úti régi városi vendéglő parkjában és termeiben. A bírálóbizottság magyar, osztrák, cseh és német szaktekintélyekből állt, köztük J. Engler, a világhírű „von Lemgo” német vizsla kennel tulajdonosa, aki az egyesület kérésére szakmai előadással is készült az érdeklődő közönségnek.

 

Díjnyertes véreb az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület kiállításán, 1903. / forrás: Arcanum, Uj Idők, 1903.04.19.

 

A rendezvényen összesen 140 kutya jelent meg: 2 komondor, 1 erdélyi kopó, 1 agár, 5 orosz agár, 8 hannoveri véreb, 1 angol pointer, 2 angol szetter, 2 ír szetter, 2 gordon szetter, 18 rövidszőrű- és 7 szálkásszőrű német vizsla, 11 rövidszőrű-, 3 szálkásszőrű- és 1 hosszúszőrű tacskó, 8 simaszőrű- és 4 drótszőrű foxterrier, 14 hosszúszőrű- és 6 rövidszőrű bernáthegyi, 6 újfundlandi, 5 német dog, 1 skót juhászkutya, 7 angol bulldog, 3 spitz, 14 uszkár, 1 orosz juhászeb, 1 leonbergi, 1 farkaseb, 1 francia bulldog és 3 mopsz. Mellettük versenyen kívül ismét megcsodálhatták a nézők Bodrit, az állítólagos róka-kutya hibridet.

 

„A budapesti ebkiállításból. A képen négy fiatal bulldogot látunk, melyeknél feltűnik a széles, tömzsi fej, az előre nyomuló, roppant erős állkapocs, a vastag rövid nyak, széles mell s izmos első lábak. Az 1850-es években nagyon elterjedtek hazánkban a bulldogok. Ezen aránylag kistermetű, de annál bátrabb és erősebb állatok tartása egész divat volt, de aztán nemsokára megint felhagytak ezen állatok tenyésztésével, úgy, hogy az utóbbi években már ritkaságszámba mentek. Mostanában azonban megint kezdenek divatba jönni s a kiállításokon rendesen nagyobb számban és szép példányokban vannak képviselve.” / forrás: Arcanum, Vasárnapi Ujság, 1903.04.19.

 

A kiállítás legszebb kutyájának járó fődijat a budapesti Bloch Róbert angol import simaszőrű foxterrier kanja, „Rowton Knight Errant Turul” nyerte. A másik két legértékesebb díjat Fejérdy Gyula „Hecktor” nevű erdélyi kopója, és Fischer Ede „Flott v. Büchsenthor” nevű német import szálkásszőrű tacskója kapta, aki a tacskók műkotorékversenyén is győzelmet aratott. Foxterrierek közül „Abdel Sylvia” lett a legjobb kotorékozó. Schescherkó József saját tenyésztésű „Iván II.” nevű orosz agara pedig „bajnoki” címet kapott.

 

Díjnyertes fehér spitz az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület kiállításán, 1903. / forrás: Arcanum, Uj Idők, 1903.04.19.

 

Az egyesület 1903-as beszámolója szerint, a nevezési létszám folyamatos csökkenése csak látszólagos volt, és valójában helyszűke miatt nem tudtak több nevezést fogadni. Ám ennek némileg ellentmond, hogy ez volt az OMEE utolsó kiállítása. Számos publikációból az derül ki, hogy a túlontúl szigorú bírálatok sok ember kedvét elvették. Főleg a kezdőkét. Márpedig a magyar kiállítók nagy része a XX. század elején kezdő volt, így a roppant magas mérce végzetes hibának bizonyult. Ugyanakkor a foxterrier és tacskó nevezések drasztikus visszaesését az OMEE és a fajtaklub elmérgesedett viszonya is okozta.

 

Az 1905. évi októberi ebkiállításon Monostori Károly bíró úr által I. díjjal kitüntetett „Buzogány” nevű komondor kan. Született: 1901. Tenyésztő és tulajdonos: Kovásznay Géza. / forrás: Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapok, 1905.11.04.

 

Budapest, 1905 októbere

Az utolsó OMEE kiállítás óta két és fél év telt el, mikor az Országos Magyar Vadászszövetség megpróbálta betölteni az űrt, és 1905. október 14-16-án összfajtás nemzetközi ebkiállítást rendezett a városligeti cirkuszban. Az eseményen pár OMEE tag is megjelent, a megnyitón pedig báró Gromon Dezső egyesületi elnök – mint a kiállítás díszelnöke – mondott beszédet.

 

„A budapesti kutyakiállításról: Egy pályázó, amely a kiállításra vár a gazdával. A tacskó első díjat kapott.” / forrás: Arcanum, Tolnai Világlapja, 1905.04.02.

 

A rendezvény 141 kutya részvételével zajlott, s néhány olyan fajta is feltűnt, mely magyar kutyakiállításon addig még nem volt látható, mint pl. boxer, boston terrier, bullterrier és lapp kutya. A legnagyobb érdeklődést egy sokszorosan győztes angol import skót juhászkutya váltotta ki, melyet tulajdonosa csillagászati összegért árult. A kiállítással kapcsolatban műkotorékversenyt és vizslaversenyt is terveztek, utóbbi azonban valószínűleg elmaradt.

 

Az 1905-ös októberi kiállítás legdrágább eladó kutyája, egy angol import „skót juhászeb” fedezőkan. Ch. Mountjoy Marksman. Született: 1903.06.12. Apja: Mountjoy Manifesto. Anyja: Mountjoy Modesty. Tenyésztője: J. Hancock. Tulajdonosa: Moritz Ritter von Gutmann, Ausztria (Vöslau kennel). A kutyát 12 000 koronáért kínálta tulajdonosa eladásra. Ez még a tapasztalt tenyésztőket is megdöbbentette, hiszen a minőségi angol import tenyészkutyák ára ekkortájt – ahogy egy magasabb éves kereset – 1000 és 5000 korona között mozgott. / forrás: Monostori Károly: Ebtenyésztés, 1909 és Pesti Hírlap, 1905.10.15.

 

Az 1905. évi októberi kiállításról a vélemények eléggé megoszlottak, sőt, szakmai oldalról több erős kritika érte (pl. herélt kan díjazása miatt). A katalógus sok helyen hibás volt, a reklám gyenge, a dekoráció és a díjazás igen szerényre sikeredett, a bírálatokat és a látogatókat pedig nem tudták kellően kordában tartani. S bár az eseményt nemzetközinek hirdették, a bírák és a kiállítók közt csak elenyésző számú osztrák volt. A Vadászszövetség is beismerte, hogy bizonyos tekintetben – a „kutyadolgok” ismerete híján – kudarcot vallott.

 

Az 1905 októberében megrendezett budapesti kiállításra 13 rövidszőrű német vizslát neveztek. A fajtát dr. Hammersberg Géza és ifj. Hölle Márton bírálta. Egyéni bírálatban és összevetésben is Grafi Frigyes „Budaujlak” kennelének kutyái bizonyultak a legjobbnak. A képen: a többszörösen I. helyezett „Hedda von Lemgo Budaujlak”. Született: 1903.08.12. Apja: Hektor von der Maylust. Anyja: Erna II. von Lemgo, Tenyésztője: Johann Engler, Németország. Tulajdonosa: Grafi Frigyes, Budapest. / forrás: Arcanum, Vadászat és Állatvilág, 1905.05.15. és 1905.11.01.

 

Holtidő

1906-ban már nem voltak sem OMEE, sem foxterrier és tacskó kiállítások, fiaskója után pedig a Vadászszövetség is visszavonulót fújt az ügyben, így egy korszak lezárult. A megmaradt kevés lelkes magyar kiállító megint külföldre kényszerült, mivel a következő hazai kutyakiállításra még éveket kellett várni. Az új korszak egy új szervezet megalakulásával kezdődött, mely tanult a múlt hibáiból és képes volt évtizedeken át tartó stabilitást hozni a magyar kinológiába. De ez már egy másik történet…

 

Fekete uszkár az 1905. évi októberi budapesti ebkiállításon. / forrás: Arcanum, Vasárnapi Ujság, 1905.10.22.

 

 

A cikk megjelent az A KUTYA újság 2024. decemberi számában, a 29-35. oldalon. Írta: Zöldhelyi Adrienn. / Borítókép: Kuvaszok OMEE kiállításon a XX. század elején. Erdélyi Mór felvétele. / forrás: Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapok, 1905.08.19.